Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. Felhasználom az alkalmat arra, hogy itt a Ház előtt kérjek a miniszter úrtól felvilágosítást erre nézve s kérjem őt, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, lássunk tisztán, iiogy tulajdonképpen hogyan állanak ezen a vidéken a bányaüzemek. Pilisvörösvár, Solymár, Pilisszentiván községei különösen a mostani hírekre túlzottan idegesek, szeretnék tudni, hogy tulajdonképpen mi van a föld alatt. Szeretnék tudni, hogy meddig tart a szénnek a kiaknázása, szeretnék tudni, hogy tulajdonképpen helyesen aknáztatott-e ki, a községek nincsenek-e megkárosítva az eddigi kiaknázással. Interpellációm harmadik része gazdasági életünknek azokra a jelenségeire vonatkozik, amelyek szoros összefüggésben állanak a tőke annyiszor hangoztatott szerepével s amelyet annyiszor hallunk nélkülözhetetlennek kinyilatkoztatniNem kívánok a tőke szerepére t bővebben kitérni, de kérdem, vájjon arra való-e a tőke, hogy egyes kiválasztottak kezében^ gyűljön össze, vagy pedig arra való, hogy áldásthozóan áradjon vissza a nép széles rétegeihez; arra szolgál-e a tőke, hogy a kiváltságosok számára a modern fáraók pompáját, élvezeteit és kényelmét biztosítsa, vagy arra szolgál, hogy egy falat kenyér helyett kettőt adjon a munkásnak s a kistisztviselőnek egyaránt. T. Ház! Úgy érzem, nem végzek felesleges munkát, ha interpellációm során erre is rámutatok s ha különösen rámutatok csonka országunk tőkegazdálkodására akkor, amikor 1937ben egy körülbelül 20 millió métermázsás széntermelési többlet mellett alig mutat emelkedést a kifizetett munkabérek összege. (Czirják Antal: Úgy van!) A 20 millió métermázsa értéktöbblete közel 40 millió pengőt jelent, amiből körülbelül 15 millió pengőről nem tudjuk, hogy hova lett. (Czirják Antal: Dehogy nem tudjuk!) Erre is szeretnék a miniszter úrtól választ, mert amint mondom, megállapíthatjuk, hogy a munkabérek a múlt esztendőben alig emelkedtek. A szónárak is emelkedtek, bár ilyen nagy termelési többlet mellett csökkenniük kellett volna. (Czirják Antal: Virágzik a karteluralom!) Ez a nagy összeg, amelyből nem áramlott vissza a tömeg felé semmi és amelynek nem nyilvánult meg a hatása a tömegek felé a szénárak csökkenésében sem, egyes kiváltságosak kezében kumulálódott, akik közül nem egy^ dicsekedett azzal, hogy egy évi jövedelméből sarokházat tudott vásárolni, (Czirják Antal: Ezek az antiszemita zsidók!) vagy például — amint a legutóbbi esetből látjuk — 3000 holdas birtokot. (Egy hang jobbfelől: Ki azt) Ne tessék félreérteni, nem irigylem őket, hiszen bizonyos fokig másodrendű embereknek látom őket, akik a tőke rabságában élnek s azt gondolom, hogy ha a tőke fényét elveszítik és dicsőségük elmúlik, akkor egészen szürke emberek lesznek. Tisztelettel kérek öt perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Baross Endre: T. Ház! Sokat hallunk beszélni a szélsőségekről. (Czirják Antal: Halljuk!) Hallottunk erről a legutóbbi interpellációs napon is és valószínűleg ma is az ezektől való félelem fogja megadni egyeis^ interpellációk hangnemét. (Czirják Antal: Félelem! Az nem!) Hivatkoznak az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921:111. ülése 1938 február 23-án, szerdán. 579 tc.-re, amelyben az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen pedig valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló eselekyésekrői van SJZÓ. Amint az előbb bátor voltam említeni, kérdem, vájjon a tőkének az a működése, amely ebben az országban folyik, nem ütközik-e ebbe a törvénybe, amely az állam és társadalmi rend haitályosabb védelmét hivatott szolgálni. (Egy hang jobbfelől: Súrolja! — Czirják Antal: Súlyosan beleütközik!) Azt hiszem, a társadalmi és állami rend védelme nemcsak felfelé, hanem lefelé is betartandó. Hinni szeretném, hogy ezen a téren is gyökeres reformok fognak következni. Ha mai interpellációmmal csak egy jottányira is előrevittem a kérdésnek ilyen irányú megoldását, akkor kötelességemet teljesítettnek látom. Meg vagyok róla győződve, hogy az iparügyi miniszter úr is készségesein segítséget nyújt mindaiinyiunlknak, akik a kérdést ebből a szemszögből nézzük. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Baross Endre képviselő úr interpellációjában azzal a sajnálatos eseménynyei foglalkozott, amely két héttel ezelőtt vált ismeretessé a magyar közvélemény előtt. Ez a Budapestvidéki Kőszénbányánál bekövetkezett sikkasztások ügye. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az interpellációban felvetett kérdéseikre konkrét választ adnék, röividen ismertessem a sikkasztás történetét. A bányavállalat vezetősége körülbelül három héttel ezelőtt három tisztviselőtől feljelentést kapott. Ez a három tisztviselő a feljelentésben felhívta a vezetőség figyelmét arra, hogy a bányavállalat elszámolásai körül differenciák vannak és ezzel kapcsolatosan annak a gyanújuknak adtak kifejezést, hogy az ügyvezető igazgató összejátszik a pénztárossal és a bányavállalat vagyonából igen nagy Összegeket sikkasztott. A bányavállalat vezetősége azonnal házivizsgálatot rendelt el és a vizsgálat során valóban olyau adatoik buikkantak fel, amelyek alapjain megállapították a sikkasztást. A bányavállalat erre ügyvezető igazgatóját és pénztárosát elbocsátotta és ivelük szemben kártérítési igénnyel lépett fel. A vizsgálat azóta folyamatban vam s miután a sikkasztás, úgy látszik, évekre nyúlik vissza, a kár végleges összegét még nem állapították meg. Időközben a sikkasztás egyik tettese, az (ügyvezető igazgató, amint méltóztatik tudni, öngyilkosságot követett el, úgyhogy a bányavállalat vele sízemben. természetesen, bűnügyi eljárást nem indíthatott. A másik tisztviselővel, a pénztárossal szemben — akinek, mondjuk, kisebb szerepe volt a sikkasztásiban — szintén nem tett bűnügyi eljárást folyamatba a bányavállalat és pedig azért nem, mert a család közben jöttével az általa; okozott kár megtérült. Amint méltóztatnak tudni, itt a fennálló jogszabályok szerint nem hivatalból üldözendő bűncselekményekről van szó, úgyhogy tulajdonképpen a magánvállalattól függ az, hogy megindul-e a bűnügyi eljárás vagy nem. Vannak azonban itt olyan kérdések is, amelyek a képviselő úr által felhozott indokok alapján a közt és elsősorban a kormányzatot is