Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

572 Az országgyűlés képviselőházának 273. ülése 1938 február 23-án, szerdán. és tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottsághoz leendő áttételét. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház (kinyomatja, tagjai között szétosztatja, tárgyalás ós jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém benyújtani a népiskolai tanítóképzésről szóló törvényjavaslatot. Kérem r annak kinyomatását, szétosztását ési tárgyalás és jelentéstétel végett a közoktatásügyi bizottsághoz leendő áttételiét. Elnök: A beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja s előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Csoór Lajos képviselő úr következik szólásra. Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársam a mezőgazdasági munkásság helyzete javításának lehetőségeivel foglalkozott. Ezekkel a megállapításokkal teljes miértekben azonosítóim imiagaimat, mert hiszen mindnyájain kerasisiüik a módokat, miképpen lehetne a mezőgazdaságii uiunkásiság helyzetén miinél előbb lényegesen javítani. En nem akarok most a mezőgazdasági általános munkáskérdéssel foglalkozni,, opéeet rövid az időimí, kizárólag magáihoz a törvényjavaslathoz, óhajtok hozzászólói. E tekintetben is csatlakozom a mai napon felszólalt Czirják Antal t. képviselŐtársiaim nézetéhez, 'aki a javaslat biztoisításitechniükai indokolásával foglalkozott és a gaját adatait sorakoztatta fel a javaslatban felsorolt biztosítástechnikai aidatokkal szeimiben. Nyilvánvaló volt, hogy az indokolás adatai ós Czirják t. képviselőtársaim adatai között lényeges különbségek és^ eltérések vannaik. Czirják Antal t. képviselőtársam adatai alapján azt kell mondanoim, hogy inkább az ő álláspontja a helyes, szemben a^ javaslatiba íoglalt biztosítástechnikai indokolással. Hogy ez mennyire igaz, mennyire valószínű: (kitűnik magáiból az indokolásból. Azt mondta az indokolás, hogy ennél az egysizerű (biztosítási eljárásinál, az öregségi biztosításnál két kockázati elem van: a halandóság és a kor-elosztás. A bairimadikat, a tömeget általában stabilnak veszi és nem, vizsgálja meg külön. Sajnos, ehhez a két egyszerű kockázati elemhez, sem voltak kellő adatai a biztosítási szakértőknek, hiszen maga az indokolás mondja, hogy (Olvassa); »A halandólság arányszámainak (megállapítására igen csekély miértekben állottak r adatok rendelkezésire.« Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): »Az ország általános halálozásániak megvizsgálása a népszámlálással kapcsolatiban megállapított adatokból meigtörténlhetiik ugyan, de a lakosságnak foglalkozás szerint és életkorok szerint való halálozási arányaira szolgáló vizsgálati eredményeket nélkülözzük. »Még tovább azt mondja az indokolás (olvassu): »A (mezőgazdasági lakosságra vonatkozólag nem lehetett külön biztos halandósági tábláit szerkesztenie Ezek szerint maga a biztosítástechnikai indokolás kénytelen bevallani azt,, hogy kellő adatok nem állanak rendelkezésire, nem voltak fix számok, amelyek alapján az egyik legfőbb kockázati elemet, vagyis a halandóságot tüzetesen meg lehetett volna vizsgálni. Ezzel szemben külföldön, ahol ilyen mezőgazdasági biztosítási intézeteket létesítettek, — mint az indokolás is mondja — külön-külön megvizsgálják a biztosítottakat foglalkozási ágak és életkoruk szerint. Nálunk ilyen irányú vizsgálat nem volt. Érthető is, hogy semmi néven nevezendő újabb statisztikai adatfelvétel ennek a javaslatnak elkészítéséhez nem ivolt. 1928-ban történt egy adatfelvétel az általános bizosítással kapcsolatban. Azóta tíz, esztendő telt el és ezen idő alatt lényeges változások, lényeges módosulások történtek a gazdasági életben és különösen a foglalkozási körökben és az egyes foglalkozási ágak eltolódásaiban. Ezekre vonatkozólag az indokolásnak ezidőszerint semmi néven nevezendő konkrét adat nem áll rendelkezésére. A biztosítástechnikai szerkesztő azonban ezen a hiányon úgy segített, hogy az egyes évek adatait visszavonatkoztatta más évekre, ezeket az adatokat azután redukálta, vagy megtoldotta, koreltolást eszközölt, egyszóval olyan bonyolult számítási műveletet hajtott végre, amely — mint Czirják t. képviselőtársam is mondta — számításilag és módszerileg, nem kifogásolható, azonban végeredményben konkrét adatok helyett valószínűségeket tartalmaz, amelyekből csak relatív eredményeket tudott 'kihozni. !T. Képviselőház! Ha kiindulok abból, hogy a halandósági arány oknak megállapítására semmi néven nevezendő konkrét adat nem áll rendelkezésre, joggal kérdezzük, hogy akkor milyen címen akarja a javaslat megterhelni az egész gazdasági életet évenként több mint 13 millió pengő hozzájárulással? A javaslatban a biztosítási kockázat második eleme az életkorokban való elosztódás. A javaslat indokolása e tekintetben is beismeri, hogy a biztosít ás technikai pénzügyi egyensúly előfeltételeinek megállapításához szükséges statisztikai megfigyelések rendelkezésre nem állottak- Azt mondja továbbá az indokolás (olvassa): »Ugyancsak nem állnak rendelkezésre a biztosítás életbelépését megelőző időkre adatok a kötelező biztosítás körébe vonandó gazdasági munkavállalók korelosztására nózve.« Ez a javaslat tehát nem tudja, milyen arányban halnak meg a biztosítottak, nem tudja, milyen korúak kerülnek bele ebbe a biztosításba. Ilyen körülmények között nem tudom észszerűleg, logikailag megérteni, hogy milyen alapon épült fel ez az egész szerkezet. (Czirják Antal: Valószínűségi számításon.) Éppen ezek a valószínűségi számítások azok, amelyek engem nem nyugtatnak meg. Éppen közbeszóló Czirják képviselőtársam adatai, — amelyeket én is ki tudnék egészíteni, ha volna rá időm, — igazolják azt, hogy teljesein kizárt dolog, hogy olyan nagyszámú biztosított életjáradékos legyen, mint amennyit a javaslat felvett, ós teljesen kizárt dolog, hogy ezek az életjáradékosok olyan hosszú élettartamra vegyék igénybe a járadékot, amilyent ez a javaslat kontemplál. Maga az indokolás is elismeri, hogy a kötelezettségek aláértékelésétől fél, és ezért mindig a legrosszabb eshetőséget veszi fel számítása alapjául, vagyis a legnagyobb biztonságot s mindezek után odaérkezik, hogy túlméretezi azokat a kötelezettségeket, melyek ebből a javaslatból a biztosítottakra hárulnák. Részemről ezt az alapnélküliséget tartom a javaslat legnagyobb hibájának. T. Ház! Én nem akarom kivonni magamat abból az általános irányzatból, amely a kormányzatnak dicséretét zengi uni sono, és amely el van bűvölve ettől a szociális gondoskodástól. Elismerem, hogy ez a javaslat tényleg az első lépés a szociális gondoskodás terén, azon-