Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

Az- országgyűlés képviselőházának 273. egyenesen tiltakozzam az ellen, hogy a mezőgazdasági munkást a kisiparossággal kapcsolatosan 'biztosítsák, hiszen annyira más a mezőgazdaság struktúrája, annyira más a mezőgazdasági foglalkozásúak életszínvonala, munkássága, jövedelemeloszlása, hogy ezeket a kisiparosokkal összekapcsolni, szerény véleményem szerint, egyáltalában nem is lehet. A magam rézéről ezt a törvényjavaslatot nagy örömmel fogadom el, mert meggyőződésem szerint a írendkívül nehéz helyzetben levő mezőgazdasági munkásság sorsán feltétlenül enyhíteni és segíteni fog. Kétségtelen, hogy ezzel a törvényjavaslattal nagy mértékben visszük előbbre a mezőgazdasági munkásság sorsának einyhülésót. Amikor ia mezőgazdasági mujikásiság öregségi biztosításáról beszélünk, indokoltnak és szükségesnek tartom, hogy magával a mezőgazdasági munkásság sorsával és helyzetével is foglalkozzam és ezt az alkalmat használom fel arra, hogy válaszoljak Farkas István képviselőtársam tegnapi felszólalására, amelyben a mezőgaaadsági munkaadókat egyenesen antiszociális gondolkozásuaknak tüntette fel, mint akik a mezőgazdasági munkások munkaerejének [kizsákmányolására törekednek. Állítom, hogy a mezőgazdasági munkaadók többsége szociális gondolkozású, állítom, hogy nincs még egy olyan foglalkozási ág, ahol a munkaadó annyira átérezné a munkásság nehéz helyzetét, mint éppen a mezőgazdasági munkaadók. Minden foglalkozási ágban vannak olyanok, akik kihasználják a munkások helyzetét s ilyenek a mezőgazdaságban is feltétlenül vannak, ebből azonban általános következtetést levonni nem lehet, és ha megfigyeljük, azt is tárgyilagosan meg kell ^ állapítanunk, hogy leginkább azok használják ki a mezőgazdasági munkások szorult helyzetét, akik új gadagok, illetve új birtokosok. Az bizonyos, hogy a mezőgazdasági munkaadók mindenkor felülemelkedtek azon, hogy mezőgazdasági üzemüket tisztán és kizárólag mint üzemet tekintsék, mert elsősorban tekintették magát a munkást is, a mezőgazdasági kérdésekkel kapcsolatban imdndig az előtérbe kerül magának a mezőgazdasági munkásnak a sorsa is, és a mezőgazdasági üzemnél elsősorban mindig a mezőgazdaság alanya, a mezőgazdasági munkás jön számításba. Megemlítette Farkas István képviselőtársam a munkabéreket is és felhozta, hogy a mezőgazdaság igen alacsony napszámbéreket fizet. Kétségtelen, hogy ez így van, különösen, ha ezeket — mint ahogy ő tette — az ipari munkásság bérével hasonlítjuk össze. Másképp áll azonban a helyzet, ha ismerjük a mezőgazdasági üzemek struktúráját és a mezőgazdasági munkások kereseti viszonyait, mert hiszen nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ha^ a napszámbérek aránylag alacsonyak is, végeredményben a mezőgazdasági munkások keresetének a legelenyészőbb hányada a napszámbér, mert a legutóbbi statisztikai adatok szerint a napszámbér a mezőgazdasági üzemek költségeinek körülbelül csak 10%-át teszi ki. Az is bizonyos azonban, hogy amikor a mezőgazdaság foglalkoztatja a mezőgazdasági munkásokat, arra az időre számottevő keresetet ad nekik, hiszen voltaképpen az év 2—3 hónapjában szerzik meg a mezőgazdasági munkások mindazt, amiből egész évben kell, hogy családjukat és önmagukat eltartsák. En tehát visszautasítom Farkas István képviselőtári&'am' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1938 február 23-án, szerdán. 56? nak azt az állítását, hogy a mezőgazdasági munkaadók antiszociális gondolkozásúak, mert hiszen a gyakorlati élet is azt mutatja, hogy általában megértéssel viseltetnek a mezőgazdasági munkások sorsa iránt. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Ház! Az utóbbi időben a magyar mezőgazdasági munkások sorsa a közérdeklődés homlokterébe került. Igen sokan vannak, akik a mezőgazdasági munkáskérdéssel foglalkoznak és az agrárszociális problémák megoldásán fáradoznak. Bizonyos, hogy igen sokan jóhiszeműen foglalkoznak ezzel az igen fontos kérdéssel,;— senkinek a jóhásizeműiségét sem lehet kétségbe vonali — az is bizonyos aizonban, hogy igen sokan vannak olyanok, akik kevés hozzáéirtélssel, kevés tárgyismerettel foglalkozmak^ vele. KétségteLen* hogy a mezőgazdasági és földmunkásiság sorsának enyhítése a mai magyar élet legfontosabb ós legsürgősebben megoldandó feladatai közé tartozik. Ha megnézzük a statisztikai adatokat, azokból kitűnik, hogy az ország lakosságából a mezőgazdasági munkások és azok családtagjai körű] belül 3 millió lelket tesznek ki. Az a beállítás azonban, hogy az utóbbi időben Magyarországon erről a 3 millió lélekről mint 3 millió koldusról 'beszélnek, amikor a mezőgazdasági munkásokat említik, nem fedi az igazságot. Kétségtelenül nehéz helyzetben van a mezőgazdasági munkás, nehéz helyzetiben van az a 3 millió emiber, aki mezőgazdasági munkavállalásból él, de ezt a 3 millió embert nem isizabad 3 millió koldusnak mondani, mert ez nem igaz. (Lossonczy István: Demagógia!) Kétségtelen, hogy e között a 3 millió ember között vannak a legfeljebb 5 katasztrális holddal rendelkező napszámosok, munkásemberek is, akik a dolog természetéből kifolyólag csefcélv vagyonkájukból, abból a kis földterületiből tnein tudnak megélni, hanem munkavállalásra szorulnak, azonban az is bizonyos, hogy helyzetük annyira-amennyire tűrhető, tehát nem lehet róluk mint koldusokról beszélni. Távol álljon azonban tőlem, mintha ezzel azt mondanám, hogy ezek között a mezőgazdasági munkások között ne volna egy nagy tömeg, amely kétségtelenül rendkívül nehéz helyzetben van. Ezek sorsának a megjavítása elsőrendű állami feladat, hiszen ha figyelembe vesszük, jhogy a mezőgazdasági munkások az ország mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának 66%-át, tehát kétharmadát, az ország egész lakosságának pedig egyharmadát teszik ki, akkor világosan áll előttünk a kérdés fontossága. T. Ház! Sem közgazdasági, sem nemzeti szempontból nem lehet közömbös, hogy ez a nagyszámú, az ország lakosságának nagy százalékát kitevő társadalmi réteg ;• milyen életszínvonalon áll, milyen a szociális: és kulturális helyzete és mennyire jöhet számításba mint fogyasztó és mint termelő réteg. Nem mondok újságot, amikor azt hangoztatom, hogy ez a társadalmi réteg nehéz helyzetben van. Nem akarom ezt az állítást statisztikailag is alátámasztani, mert hiszem és tudom, de különben az ország közvéleménye el is várhatja, hogy mindenki, aki Magyarország parlamentjében bélyeg foglal, ismerje a magyar mezőgazdaság nehéz helyzetét. Az ón választókerületami tipikusan mezőgazdasági munkásiVidék. A tél folyamán is végigjártam kerületem mkuden községének minden 86