Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. rendre tűzni? Hiszen e csatornának a csongrádi 16 méteres lejtése mint óriási elektromos centrálé szinte biztosítaná a csatorna megépítésébe fektetett tőke törlesztését. Kérdem, nem volnának-e ezek mind olyan gondolatok, amelyek ezekből a hatalmas tőkéikből szinte kiabálva jelentkeznek? Nem lehetne-e kórházakat, fürdőket építeni akképpen, hogy a mindenkori kórházi betegápolási díjak összege lenne az a törlesztési százalék, .amellyel a tőkét visszafizetnék és ezzel mintegy valorizálva volna az az összeg, amelyet a szegény emberek pénzéből adnánk ki törvényhatósági és állami garancia mellett az illetékes intézményeknek? Itt volna aztán a rövidlejáratú kölcsönök problémájának a megoldása, ugyancsak állami és törvényhatósági garanciákkal. T. Ház! Ezzel a kérdéssel és különösen a díjtartalékok kérdésével rokonprobléma az életbiztosító társaságok ügye is. Én, mint szakember állítom, hogy ezt a dzsungelt, amelyet Magyarországon biztosításnak hívnak, semmi mással, 'mint életbiztosítással és egyéb biztosítási díjtartalékok államosításával megoldani nem lehet. (Ügy van! jobbfelöl.) Ezt nem fogja megoldani sem az 1923: VIII. te, sem az, hogy 100 pengős fizetésű revizorokat küldenek a 120.000—150.000 pengős fizetésű vezérigazgatókkal szembeszállni, hanem ezt csak az oldja meg, hogy 'alakítsanak egy olyan, az összes díjpénzeket összegyűjtő állami intézményt, amely .minden hozzá befutó pénzt ott helyez el, ott gyümölcsöztet, ahol arra legjobban van szükség, tehát az ipari munkásság biztosítási pénzét az iparban, a Mabh-ét a kereskedelemben és a 'mezőgazdaságét a mezőgazdaságban. Ez egészséges vérkeringés volna, s nem történnék meg az, ami megtörtént, hogy 1930 óta a 130 millió pengő életbiztosítási díjak mintegy a felére estek, ellenben a költségek megmaradtak, jeléül annak, hogy a biztosítók nem is tudják, mit csinálnak, mert mást sem csinálnak, csak óriási vezérigazgatói, fizetéseket ós jövedelmeket biztosítanak a biztosító társaságoknál. T. Képviselőház! Ugyanakkor, amikor egy ilyen Intézményt alakítunk, hozzá kellene nyúlni ezeknek a biztosítási vezérigazgatóknak a fizetéséhez is. Nem lehet tűrni a 30.000től 150.000 pengőig terjedő fizetéseket. Nem lehet azt tűrni, hogy Kende Alfréd úr 120.000 pengős fizetést kap, aztán 280.000 pengős végkielégítést és még 25.000 pengő évi nyugdíjat is kapjon. Egy ilyen intézménynél két igazgató is van, akinek 72.000 pengőn felüli a fizetése. Legyen szabad megjegyeznem^ hogy én ilyen intézetnél nem lennék igazgatósági tag, mint két képviselőtársam is, (Megay Meissner Károly: Kik azok?) mert ezeknek a gesztióit semmivel a világon védeni nem lehet- (Felkiá tások Kik azok?) Azt hiszem, jól tetszik tudni, hogy ki a Fonciérenek az egyik és ki a Turulnak a másik igazgatója (Br. Vay Miklós: Nem ismerjük!) a két legtöbbet szavaló jképviselőtársunk. (Esztergályos János: Képviselő? — Br. Vay Miklós: Tessék összeférhetlenségi beiden test tenni.) A másik kérdés az, hogy szociális intézkedéseket lehet ezeklbő'l a mezőgazdasági pénzekből biztosítani. (Müller* Antal: Vájjon ki az a két képviselő? —- Esztergályos János: Csudálatos dolog! Ez még nem fordult elő! — Zaj.) Tessék megnézni a Compasst, én nem akarok személyeskedni, sokkal szebb ez a tö>rvényjar viaslat és sokkal jobb a hangulat, semhogy ülése 1938 február 23-án, szerdán. 565 abba disszonáns hangot Vigyünk bele; örüljünk, hogy ebben a Háizbam egyszer úrrá lett a > zeretet, ameLyial sok mindent helyre lehetne hozni. Kérnék negyedóra meghosszabbítást. E^nök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház megadja a hosszabbítást. (Br. Vay Miklós: Ilyen kedves embernek!) CzirjáK Antal: T. Képviselőház! Amikor azonban azt hangoztatom, hogy szociális intézményeket hozzunk létre ezekből ia tartaf-éktőkékből, akkor a t. kormányzatnak a szociális gondoskodást egyébként is programmjába kell vennie. Nem szabad olyan anomáliának lennie, hogy mi a cukorkartel-világegyezményt törvénybe cikkelyeztessük akkor, amikor ennek az_ egyezménynek — ahogyan igen ügyeden kifejtette Kóthly Anna igen t. képviselőtársaim — a cukoráriak leszállítása az első vagy mondjuk állítólagos célja. És akkor mi történik? A cukor gyártási költsége 30 millió, miután kisaipoilyoatak a mezőgazdaságból mindent, amit csak lehetett, mert -a cukorrépa árát erősen leszállították. A 30 millió nyereségért jelentkezik a 9 eukorbáró és akkor odamegy a pénzügyminiszter úr és ő még 60 imilliót vesz el annak $, cukornak az árából, amelyet 10 fillérért szállítanak külföldire, ® amelyet 1*20 pengőért mutatnak a mi szegény gyermekeinknek, holott itt a biztosítók számításait is erősen alátámaszthatnánk, mert az emberek egészségesebbek lennének, ha több cukrot tudnának fogyasztani. Nem lehet olyaai a gondoskodás, — ezt esak úgy mellékesen jegyzem meg — hogy tíz esztendő alatt az egyenesadó 164-rőI 222 pengőre ugorjon, fel, tehát amikor itt szavaljuk a szociális gondoskodást és csináljuk a megfelelő törvényeiket, akkor ezen a címen 58 pengővel emeljük az adókat. De különösen nem lehet az, hogy az állam vesz 5 millióért isót és a legszegényebb embereknek eladja r 25 millióért, útiközben keresve rajta 20 milliót. Ezek szinte degradálják az ilyen nagyszerű törvényeket. De természetes valami az is, hogy nem lehet 94.000 pengő élesztőkartel-nyereséget bevallani akkor, amikor az ténylegesen 2'5 millió és nem lehet az, hogy amikor én ezt reklamálom, a pénzügyminiszter úr válaszában azt mondja, hogy legális úton vonják el egyes kartelek a jövedelmeiket az adózás alól. Különösen akkor nem lehet ez, amikor az élesztőkartel az idén működött közre az alma hihetetlen megdrágításában. Itt nincs legális jövedelemelvonás, itt csak egy legalitás van, az a gondoskodás, amely Istennek hála, most a Ház asztalán fekszik. Legális az is, hogy azokat az antiszemita zsidókat, akik minden jóhiszemű zsidóra is homályt borítanak az ő igen gyanús működésükkel, (Felkiáltások a középen: Antiszemita zsidók?) akik minden kartelkinövésnek vámszedői, ezeket pusztítsuk ki elsősorban, hogy kezdjük el a üartelekkel ós a biztosítókkal és mindenütt ott, ahol illegális jövedelmeket fizetnek ki. (Vitéz Árpád: Igaza van! Azok terjesztik az antiszemitizmust!) Tisztelt Ház! Javaslatom lényege az, hogy segítsünk az iparosokon, akiknek körülbelül 118.000-es tömege van a vármegyén, 20.000-es tömege a városokban, 32.000-es tömege Budapesten, ami összesen 172.000, inasokkal együtt 300.000 munkás, hozzátartozókkal együtt mintegy másfél millió ember, mert ezeknek a kérdését játszva meg lehet oldani azokból a tartalékokból, amelyeket felemlíteni bátor voltam-