Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-273

Az országgyűlés képviselőházának 273. igen t. képviselőtársam javasolt a kisgazdapártban történt megvitatás után, akkor ez olyan szilárd alap, amelyre nemcsak az életkor leszállítását, az özvegyi járadékot, de az általános ^szociális kérdések biztosítási megoldását is egészen bátran fel lehet építeni. Állítom azt, hogy a biztosítási bevételek és kiadások táblázata által kimutatott 65 éves kulminációs pont, amikor a bevételek és a kiadások kiegyenlítik egymást, nem megy tovább és lehetővé teszi mindazoknak a javaslatoknak a keresztülvitelét, amelyeket itt már egyes képviselőtársaim és most én leszek bátor egész pontosan a t. Háznak előadni. Olyan óriási tőlke áll rendelkezésire, — 1965-ben már 270 millió pengő — amely tőkét helyesen felhasználva sokkal jobban lehet gyümölcsöztetni, mint az alapul vett 4%-kai és ha azt veszem számításba, hogy a tartalékok tömege 40 év alatt 360 egynéhány millióra szaporodik, akkor látjuk, hogy ezzel az állam gondját jelentős mértékben el tudjuk vetni legalábbis a telepítés.. a szociális gondoskodás 'ós a népegészségügy terén. (Hertelendy Miklós: Középlejáratú kölcsönöket kell nyújtani a gazdáknak!) Minden vonatkozásban segítenénk. Majd rá fogok térni mindezekre. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy a magasabb adókulcs megállapítása a nagyobb birtokokra nézve talán sérelmes, akkor megfontolásra ajánlom, nem lehetne-e a nagyobb gazdaságokban bevezetni az ingyenbélyegek rendszerét is. Ez azt jelenti, hogy az a birtokos, aki igazolja, hogy nem iaz alkalmazót jávai fizettette meg a járulókot — ez ma már sok helyen így van és remélem, hogy a jövőben is így lesz a gazdaságokban — ingyen bélyeget kapna, aminek ellenében az adóját csökkenthetnék. Más dolog ugyanis az, ha valaki a munkását szinte nyúzza és ezenkívül a szociális gondoskodásra fizetett összeget is a munkás béréből vonja le és más elbírálás alá esik az a nagy gazda, aki a gondoskodást úgy gyakorolja, mint ahogyan majdnem kivétel nélkül a háztartási alkalmazottakkal szemben szokták gyakorolni, hogy t. i. a gazda fizeti •meg cselédje helyett a biztosítási járulékot. Hogy az ikerbélyeg és az ingyenbélyeg rendszert gyakorlatilag hogyan lehetne keresztülvinni, erre vonatkozólag számos javaslat merült már fel és én is szívesen szolgálok javaslatokkal a magam tapasztalataiból. T. Képviselőház! A járadék hihetetlenül magas. Itt nem történik más, minthogy mézes madzagot húzunk annak a szegény cselédnek az orra előtt, akinek a béréből le fogják vonni az évi 10 pengőt. Szinte kegyetlenség az, ahogyan a járadék összegét megállapították, ha meggondoljuk azt, hogy a cselédnek ezt a 10 pengőt 47 éven keresztül kell fizetnie, tehát 470 pengőt vonnak le tőle azért, hogy megkaphassa a 60 pengő törzs járadékot, a 70-50 pengős maximális járadékpótlékot és a 20 százalékos járadékrészt, a 94 pengős bonifikációt, amely összegek együttvéve 224'50 pengőt tesznek ki. Azonban ezt is csak akkor kapja meg az a béres, az a cseléd, ha 18 éves korától 65 éves koráig mindig képes dolgozni és ha az összes gazdaságokban keresztül lehet majd vinni azt, hogy a nagy átlagban 40 pengős eselédbérből levonnak majd 10 pengőt, ami egy szegény cselédre nézve óriási összeg, hiszen ezzel készpénzbérének 25 százalékát tartják vissza. Ez minden bizonnyal sok vitára, sok elégedetlenségre fog vezetni, ülése 1938 február 23-án, szerdán. 563 A tapasztalat is azt mutatja, hogy átlagosan hat emberből egy éri meg a 65- évet s legfeljebb abban reménykedhetünk, hogy ha jobbak lesznek az egészségügyi viszonyok, akkor öt emberből fogja egy ember megérni ezt az életkort és fog a járadék teljes élvezetébe lépni. Meg kell állapítanom azt, hogy 8 pengős évi díjfizetés mellett kamatos kamataival körülbelül 1006 pengőre növekszik az az összeg, amelyet a szegény munkás 47 esztendő alatt kiizzad. Amikor arra fog kerülni a sor, hogy a 65 éves szerencsétlen járulékos jelentkezik ezért a szerintem el nem érhető járulékáért, akkor 5—6000 pengő díjtartaléka lesz az államnak, amiből ki fog fizetni 60 pengő temetési segélyt és ki fogja fizetni azt a járulékot^amelyet a legszerencsésebbek, mondjuk 10 évig élvezni fognak. Ez biztosítási szempontból nonszensz. Ki van zárva az, hogy valamely biztosító társaság — pedig azoknak igazán nincs nagy szívük — 5—6000 pengős tőkét merjen kalkulálni arra az időre, amikor a biztosítottak járadékuk élvezetébe léphetnekT. Ház! Ez az alapvető hiba. Erről csak ma szabad beszélni, többié nem s mindjárt meg kell fontolnunk azt, hogy 'melyek azok a karitatív és szociális intézkedések, amelyekkel igazolhatjuk ezt az 5—6000 pengős tőké', amelyből ki tudjuk fizetni a járadékot annak az ötödik vagy hatodik emberneik, aki olyan szerencsés lesiz, hogy a járadékot élvezheti. T. Képviselőház! Az 1930. évi statisztikai adatok szerint 20—39 év között 100.000 ember volt, 40—59 év között már csak 48.000, 60 éven felül pedig 17.300. A 40—59 évet tehát minden második ember érte meg, 60 éven felül pedig száz közül 6 ember jelentkezik az itt számításba vett és kifizetni ígért járadékokra. Ha meggondoljuk azt, hogy e közül a hat ember közül nem mindegyik cselédsorban kezdett dolgozni, akkor a járadék nem mindig fogja kitenni azt a 224.50 pengőt, amelyet mint 'maximumot jelöltünk meg, hanem annál kevesebb lesz. íme itt van a fedezet az- özvegyi járadékra. Ha mindezeket figyelmen kívül hagyjuk, s csak az állam által is számításba vett 1,182.000 pengős felhasználható többletet, valamint a mezőgazdasági halandóság folytán előálló 1,373.000 pengőt vesszük, akkor azt látjuk, hogy 2'5 millió pengő megtakarítás jelentkezik, amelyet szerintem elsősorban az özvegyeknek kellene kifizetni. Hogy áll ez a dolog a 'gyakorlatban? Az egyik igen érdemes földművelésügyi minisztériumi tisztviselő úr, aki ezzel a kérdéssel alaposan foglalkozik, azt mondotta, hogy az özvegyi járadékot nem lehet nevezetni, mert ez 2"4 millió pengőt jelentene. Legyen szabad megállapíuainoím, hogy ez tévedés. Mi nem akarunk mást, csak azt, hogy ha az a mezőgazdasági munkás elérte a 65. évét és a következő napon vagy rövidesen meghal, akkor helyette özvegye kapja meg a biztosítási járadékot. Mit jelent ez? Ha 50.000 emberből a fele meghal, akkor 25.000 özveggyel állunk szemben. Mivel mindenütt az a szabály, hogy az özvegy a fele járadékot kapja, így ez a járadék ' 25.000 özvegyet véve tekintetbe, 750.000 pengőt, I esetleg még kevesebbet jelentene. Azt hiszem, ezt az összeget feltétlenül ki kell valahonnan i hasítanunk, annál is inkább, mert a 65 éves ! életkort elért öreg bácsiknak nem mindegyike nős. A táblázatban lévő sok 'megtakarítás az