Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. azok a törvények, 'amelyeket itt hozmaik, nem fognak változtatná a viszonyokon. Az előttünk fekvő törvényjavaslat rossz, nem megfelelő-,, hiányos, csak látszatot jelent, s még azt a bizonyos kis szociális olajoseppet sem nyújtja, amelyet anmalkiidején kezdetiben nyújtottak a szociálpolitikai törvények. Ez olyan látszat, /amelyre nem leltet mást 'mondaná, mint azt, hogy rossz, hiányos. E helyett egy tökéletes, egészséges és, messzemenő biztosításra, szociálpolitikai alkotásra volna szükség. Éppen ezétrt ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik Hertelendy Miklós képviselő úr. Hertelendy Miklós: T. Képviselőház! A képviselőházi etika azt diktálja, hogy a szónok az előtte szólott képviselő beszédére némiképpen reflektáljon. En ezt megteszem. Farkas előttem szólott t. képviselőtársam hivatkozott a párizsi konferenciának bizonyos szociális határozataira, továbbá az úgynevezett alamizsnatörvényekre és egyéb kétséges segítési módokra,, amelyek végeredményben inkább csak az ipari munkásságra terjednek ki és úgy állította be a dolgot, mintha nálunk a mezőgazdasági munkások és mezőgazdasági cselédek helyzete volna a legsötétebb, a legborzalmasabb. E tekintetben nem akarok magam válaszolni, hanem hivatkozom egy mai napilapban megjelent »kisgazdahang az öregkori biztosításrók című cikkre, amelynek egy kis részét akarom felolvasni (olvassa): »Ezzel szemben a cselédek, elsősorban az uradalmiak, biztosítva vannak egész évre a konvencióval; akár van termés,, akár nincs, ők megkapják e járandóságuk nagyrószét. Van jószág- és baromfitartásuk, az élelmezésük is jobb, s ha betegek,, a gazdájuk terhére gyógykezeltetnek a legteljesebb mértékben, s munkaképtelenségük idejére is megkapják járandóságukat, nem is szólva arról, hogy baleset esetére is biztosítva vannak az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél. Mindezeket összevetve tehát mindenképpen jobb a szociális helyzetük, mint az időszaki gazdasági munkásoké- Ennek bizonyságaképpen felhozom, hogy a környékbeli uradalmi cselédek 10—15 évi szolgálat után, amely véleményem szerint nem is éppen olyan terhes, mint ahogy azt a cikkíró véli, tudnak annyira haladni, hogy házat, esetleg egy-két hold földet is vesznek maguknak, dacára, hogy a gyermekáldás is aránylag sokkal nagyobb náluk, mint a falusi szegény időszaki munkásoknál^ * Arai pedig a sanyargatásra vonatkozó megjegyzést illeti, a cikk a következőket mondja (olvassa): »Végezetül pedig: megemlítem, hogy a közel 4000 lelket számláló községünkben a 70 Q V fn fei"li féí-fí^knak kö^el 80%-a f*»zda.sá«í cseléi volt, ez pedig—azt hiszelmi —eléggé bizonyítja, hogy nem tette tönkre őket a cselédség.« (Farkas István: Hol van az?) Ezt Kisköréről íriák. Ezt azért voltam bátor említeni, hogy hallják t. képviselőtársaim, hogy az a »kisgazdahang« mit mond erről az öregségi hizto^í+ásról. Ettől eltekintve, egy másaik dologhoz is kénytelen vaigwnk hozzá^zóiVi. ahhoz a .bizonyos 30—40 fiiJéires niamzámhoz. ' amielvről Fan-kas képviselő úr beszélt. Sin mint gyakorlati gazda szólok ehhez a kérdéshez hozzá, s úgy, mint a mezőgazdasági bizottság elnöke is, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1938 február 22-én, kedden. 551 aki tájékozva van ezekről a dolgokról. Ugyancsak megjegyzést kell tennem arra is, amit Farkas kép viselő úr a gazdatiszti nyugdíj ügyéről mondott. Téves ennek a két biztosítási törvénynek a kapcsolatba hozása. Az egyik, a gazdatiszti nyugdíj- és rokkantsági törvény, elsősorban egy sokkal kisebb rétegre terjed ki. (Farkas István: Ezt mondottam én is!) Ennél a r nyugdíjbiztosítást tulajdonképpen maguk végzik el a biztosítottak és a gazdák, ott állami hozzájárulás nincs, míg az ebben a törvényjavaslatban szabályozott öregségi biztosításnál az állam 4,725.000 pengővel járul hozzá. Csak ezt voltam' bátor mondani. (Farkas István: A 10.000 holdasok kivitelének segélyezéséhez mennyivel járul hozzá?) Az egészen más lapra tartozó dolog, majd rátérek. (Takács Ferenc: Az állam hozzá járul a költségvetésben a gazdatisztek 'biztositiásához is, tessék megnézni! — Br. Vay Miklós: Csekélységgel, csak az adminisztrációhoz! — Zaj) Rátérek erre a részre is, miután Farkas képviselő úr itt a törvénvnek .bizonyos részére kiterjedőleg tett célzást. Nálunk a mezőgazdasági szociálpolitikai, munkásbiztosítási törvények javarésze a század kezdetén, Darányi Ignác földmívelésügyi minisztersége alatt, az 1900 : XVI. tőikkel alapoztatott meg. Ez egyrészt a cselédek kötelező balesetbiztosítását, másrészt pedig az önkéntes öregségi és rokkantsági biztosítást hozta. (Takács Ferenc: 38.000 önkéntes beteg van az egész országban! Kiléptek!) E tekintetben ki akarok térni r Matolcsy képviselőtársam beszédére is, aki kívánatosnak tartotta az önkéntes öregségi és rokkantsági biztosításnak a bevezetését és aki — úgylátszik — nem volt tisztában azzal, hogy ezt a kérdést már megoldotta az 1900ÜtVI. te. A kötelező balesetbiztosítást azután az 1902:XIV. te. a gazdasági gépmunkásoknak egy részére, mégpedig azokra terjesztette ki, akik, a cséplőgépnél és a szecskavágóknál dolgoztak, azután későihb az 1912: VIII. te. pedig minden gazdasági gépmunkásra egyaránt kiterjesztette. Ez az utóbbi törvény azután a segélyezés módját is átszervezte, mégpedig figyelembevéve az ipairi munkásbiztosításunkban atkkoir már életben volt 1907. évi XIX. tc.^et, valamint ugyancsak a Reichsversicherungs verordmun got. Az 1913. évi XX. te- csak az ipari és mezőgazdasági munkásbiiztosítás közötti^ határvonalat szabályozta. Később az ipari társadalombiztosítási törvények tárgyalása alkalmával — ami 1928-ban és 1929-ben volt — az országgyűlés ez irányban újból hozott egy országos határozatot és utasította is az akkori kormányt, hogy most már a mezőgazdasági munkásoknak, nemcsak betegségi, hanem öregségi biztosítására vonatkozólag is terjeszszen elő egy éven belül törvényjavaslatot. (Farkas István: Együtt kellene ezeket előterjeszteni!) Azóta tehát elmúlt tíz év, míg végre Darányi Kálmán jött, aki eleget tett ennek az országos határozatnak és az előttünk fekvő törvényjavaslatot — meleg szívvel és nagy szeretettel a föld népe iránt — -benyújtotta. (Propper Sándor: Főképpen kevés pénzzel! — Farkas István: Mit kapnak a 10.000 holdasok?) T. Képviselőház! Amikor most a plénum előtt ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok, több mint egy évtizedes munkámra _ kell vlszszatekintenem, amelyet 'annakidején mint mezőgazdasági bizottsági elnök a törvényes gazda-érdekképviseletben, továbbá a vármegyei 84
