Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

552 Az országgyűlés képviselőházának 272, gazdasági egyesületben és az Omge.-ban, a szabad társulás alapján létesült gazda-érdekképviseletiben ebben az ügyben kifejtettem. Ezt előrebocsátva, megemlítem, hogy az elmúlt években is a föidmívelésügyi tárca vitájánál ugyancsak ezzel a kérdéssel behatóan foglalkoztam, így fokozott örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot és csak azt sajnálom, hogy a címnél nélkülözni kell azt a szót, amelyet bele lehetne még talán venni, .hogy »rokkantságk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon. Ehhez hozzájárulunk!) Azt szeretném, 'ha a gazdasági .munkavállalók kötelező öregségi és rokkantsági biztosításáról szólna ez a javaslat. Ezt annál is inkább szeretném elérni, mert hiszen az öregségi járadék a betöltött 65. életévhez van fűzve és bizony, aki ismeri a mezőgazdasági munkás változó munkateljesítményeit, az tudja, hogy sokan a 65. éven alul megrokkannak. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Az, aki tudja, hogy mit jelent egy kemény munkában megrokkanni vagy megöregedve teljesen szegényen .másra utalva tengődni, az meg fogja érteni, hogy szeretném a lehetőség szerint elérni azt, hogy a 65- éve előtt rokkanttá vált mezőgazdasági munkás is élvezhesse ennek a törvénynek a jótéteményeit. Nem hiszem, hogy ebből kifolyólag több teher hárulna a mezőgazdaságra, de ha igen, akkor ezt is el kell viselni, mert a magyar szívvel érző mezőgazdasági 'munkaadók is .mélyen átérzik ennek a szociális intézkedésnek szükségességét és egy pillanatig sem kételkedem abban, hogy ez a kormány, amely igazi szociális érzéktől áthatva ezt a törvényjavaslatot idehozta, ezt szintén be ne látná. A törvényjavaslat 32. §-ának 6. pontja reményt nyújt annak megvalósítására. Tisztában vagyok azzal, hogy a mezőgazdaság nehezen küzdötte át magát a válságon és annak mélypontján. Ma is igazán nehéz helyzetben vagyunk, mert nincs beruházni való pénz, csak a magaskamatú váltókölcsönre vagyunk utalva és csak tengődünk a jobb jövő reményében, de alkalmazottainkkal ea'yüttérezve. az áldozatot a legnagyobb erőfeszítéssel is meghozzuk. Nagyon helyesnek tartom, hogy ezt a biztosítást' — ellenkezőleg Farkas István képviselőtársam óhajával — nem tw, Oti. latin el. min* fho^y azt annak idején Vass minisztersége alatt tervezték. Hiszen a mezőgazdasági népesség életviszonyai mások, mint a gyári munkásé és mivel a reá vonatkozó szociális intézkedések is mind a földmívelésügyi minisztérium keretébe tartoznak, így ezt sem lehet onnan kiragadni. Ennélfoerva ezt a célt a Mezőgazdasági Munkáspénztár kibővítésével és átszervezésével a földmívelésügyi miniszter felügyelete alatt egy Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet szolgálná a legolcsóbban. A bélyegrendszer bevezetése, amit ugyancsak tíz évvel ezelőtt a Mezőgazdasági Kamara útján indítványoztam, nagyon olcsó és egyszerű adminisztráció. A részletkérdésekbe nehéz belebocsátkozni, miután nem ismerem a végrehajtási utasításokat, de úgy vélem egyszerűnek, ha a munkakönyvbe beragasztott bélyegeket akár a hónap eleién, akár a hónap végén a községházánál a dátummal felülbélyegeztetik, azt a névjegyzékbe veszik és minden hónap elején vagy végén beküldik az intézethez, ahol ezt a kartotékon előjegvzik. (Müller Antal: Ausztriában így is van!) Ez nagyon egyszerű eljárás és

1 ha ebből kifolyólag a közülése 1938 február 22-én, kedden. ségi írnokot vagy jegyzőt több munkával terheljük meg, ezért ők bizonyos díjazásban részesülhetnének. Különösen azért említem ezt fel, mert a törvényjavaslat 22. §-a kimondja, hogy a helyi tennivalók ellátására a község közreműködését veszik igénybe. Ezzel kapcsolatban felhozom azt a kérést is, amely az Omge- szociális szakosztályában is felvetődött és amely az adminisztrációs költségek^ csökkentését célozza, még pedig azt, hogy kívánatos volna, hogy az intézet részére postai szállítási díjmentességet engedélyezzenek. Ezt a kereskedelemügyi miniszter úrnak volna szükséges előterjeszteni. Mint ahogy Szeder János & az előttem felszólalt Temesváry Imre képviselőtársam, továbbá az előadó úr is említette és ahogyan a gazdaérdekképviseletek is felhozták módosítási kérelmükben, úgy én is szükségesnek tartom a mezőgazdasági munkások kötelező öregségi biztosítása keretén belül az özvegyekről és az árvákról való gondoskodást is, mégpedig olyképpen, hogy az özvegy elhalt férje járandóságának 50%-át, az árvák pedig fejenkint annak 10—10%-át kapnák. Már mint a Családvédelmi Szövetség' igazgatótanácsig tagjának is kötelességszerűen meg kell állapítanom, hogy ha rászolgált a 65 évet meghaladó és elfáradt földmunkás arra a segítségre, amelyet itt neki nyújtanak, mennyivel inkább rászolgált az a tehetetlen, magára maradt özvegyasszony, aki igazán bőségesen kivette a részét a mezőgazdasági munkából. Tudni kell ugyanis azt, ho.ory a gazdaságban az asszony az, aki kapálja a konvenciós földet, a részes tengeriföldet, a krumpliföldet, a répaföldet, aki otthon ellátja a. baromfit, a tehenet és a kis háztartás gondjai is az ő gyenge vállain feküsznek é& ő az igazi sokgyermekes családanya. Szükségesnek tartóim tebát már ebben a törvényben is gondoskodással megtisztelni és megbecsülni az özvegyen maradt szegény, de hű, odaadó feleséget és önfeláldozó jó magyar anyát. Tudom, hogy a járadéknak az özvegy ekire való kiterjesztésié a 20 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemmel, vagy a két katasztrális holddal bíróiknál körülbelül hárommiillió pengő töbibiletet jelent, ha az özvegy a férfi járadékának a felét kapja. Itt hivatkoznom' kell — amint ezt Farkas Elemér t. képviselőtársam is tette — arra,, 'hogy ebben a nemzetmentő munkában minden társadalmi rétegnek ki kell vennie a részét s az anyagi hozzájárulás mindenki részéről kívánatos volna. Igaz, hogy nehéz egyszerre nagyobb 'megterhelést kibírni, — bár úgyis elég szerény as a járadék,^amelyet az a mezőgazdasági munkás kap, habár falusi viszonylatban elég és nagyjelentőségű — de azért mégis be kellene venni már ebbe az alkotandó törvénybe is ennek szükségszerűségét és intézményesen biztosítani kellene az özvegy jogát iis. A vegyes rendelkezésekben, a törvényjavaslat 32. 4-ánafc 6. pontjában gondoskodás van ugyan arról, 'hogy a, tartalékalapból, vagyis a rendkívüli segélyalapból elsősorban^ a meghalt járadékos özvegyének és hozzátartozóinak vagy az egyébként idő előtt rokkanttá vált mezőgazdasági mnnkásóknak felsegélyezéséről gondoskodjunk, de ezt időről időre kérvényezni kell és ennek maghatározására nézve a földművelésügyi [miniszter kibocsátandó rendeletei lesznek -méirvadók. Az előbb említett okoknál fogva azonban