Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. élet alakult ki, és olyan egyoldalúan kezelték a munkásmozgalmat és főleg az agrármozgalmat, mint ahogyan kezelték. Emlékszem a csongrádi főispánra, Vadnayra, aki nyíltan ós becsületesen odaállt a munfkiások mellé s írásaiban, tanulmányaiban már akkor, a háborúelőtti évtizedekben rámutatott arra, hogy nagy baj lesz abból, ha a magyar népet nem védik. És mások is rámutattak erre. Kenéz, Béla egységespárti képviselőtársunk is rámutatott arra, hogy a mezőgazdasági népességgel másképpen kell foglalkozni, mint ahogyan foglalkoztak vele. A mezőgazdasági népesség sorsát úgy fogtuk fel és úgy fogja fel ma is minden modern gondolkodó ember, hogy biztosítani (kell számára, hogy ugyanazokkal a módszerekkel élhessen, amelyekkel az ipari munkások élnek. Volt arató^ztrájk, voltak bérmozgalmak és volt a Dunántúlon ÍÍS sztrájk, de nem (következett be, s a munkásoknak mégsem tették lehetővé a szervezkedést, hanem elnyomták őket és ma is tökéletesen elnyomják. A falu külön terület, amelyhez nem szabad hozzányúlni; a falu hitbizomány s a falu parasztságának nem szabad megmozdulnia, lélegzethez jutnia,, egyesülnie és nem szabad neki úgy tennie, mint az ipari munkásnak, mert ő a jó, a becsületes s a tiszta, az őszinte magyar. Ebből a társadalmi rétegből született meg az intelligencia és ez a réteg az a rezervoár, a,z a nagy nemzeti sokaság, amely táplálékot ad Magyarországnak, s eltartja Magyarországot. Ennek a becsületesnek, jónak mondott magyarnak azonban nem szabad megmozdulnia, nem szabad a száját kinyitnia, csak tapsolnia szabad, ha az urak úgy kívánják. CMeskó Rudolf: Nem akadályozza meg senki!) Ez így van, de ez szomorú fényt vet ránk magyarokra. Mi, akik a népből származunk és vele élünk ima is, nagyon jól tudjuk, hogy az becsületes, munkaképes, megbízható. Egy gyárigazgató mondta nekem, hogy a gyárában előállított termékeket nem tudná előállítani semmiféle más nemzetiségű munkással olyan jó minőségben, mint a magyarral, mert az a, munkára született és a legnagyobb összhangban tud dolgozni egyimáissal. (Ügy van! Ügy van! balfelől) így van ez a mezőgazdaságban is. Ezt a nagyszerű munkaíkészséget, ezt a nagyszerű odaadást nem 'becsülik meg, s az állam sem becsüli mese. Hosszú évszázadok alatt kialakult itt egy földbirtokrendszer, amelynek meg volt iá maga privilégiuma;, lainint ma is

1 meg van a hitbizományoknak és a tízezerholdas 'birtokoknak. Ilyen egyoldalúság az is, amikor az urak azt mondják, hogy n'inos osztály uralom, csak mi beszélünk osztályuralomról. Majd rámutatok néhány dologra, amelyekkel bizonyítom, hogy önök ennél a kérdésinél esiak az osztályuralmi szempontokat veszik figyelembe. Legyünk tisztában azzal, hogy - messzemenő munkásbiztosítást, szociálpolitikát az ipari munkásság sem élvez, mert ennek a 'biztosításnak nincsen meg az a mély alapja, — amint erre rá fogok majd mutatni — amely minden államban megvan. A munkásbiztosításnaik, a társadalombiztosításnak az alapja a munkanélküliség elleni biztosítás. A társadalombiztosítás itt kezdődik. Nálunk viszont még az ipari munkások munkanélküliség elleni biztosítás sincs meg, holott ma már meg kellene teremteni a mezőgazdasági munkások munkanélküliség elleni biztosítását is. Az urak ezt elfelejtik. Sohasem vizsgálta meg még az önök részéről ebben a Háziasé 1938 február 22-én, kedden. 547 ban senki azt és nem hallottunk ilyen irányú feltevést, hogy a polgári társadalomhoz a legközelebb áll az és a polgári társadalomnak is első szükséglete, hogy a munkanélküliség elleni biztosítást törvényesen szabályozzák. (Propper Sándor: A Gyosz. nem akarja!) Látjuk, hogy Angliában és Ke ose véltnél Amerikában meny-' nyivel helyesebben fogják fel ezt a kérdést, mint régebben felfogták. A munkanélküliséget ugyanis úgy fogják fel tmta, -mint a gazdasági életnek egy jelenségét, amely miatt egy nagy réteg kiesik a fogyasztóképessiégből. És menynyire igaza van annaik a polgári közgazdásznak, aki ast mondja, hogy miért hagyjuk mi ezeket elveszni, elpusztulni? Ez is rideg, önző osztályérdek, mert a közgazdasági életet fellendíti a nagy tömegfogyasztó', ellenben krízist, válságot idéz elő, ha nagy tömeg • esik ki a fogyasztóképesek sorából. Ez természetes adottság. Ezt az utóbbi Időkben felismerték a, nagyipari államokban, Angliában és Amerikában s meg is csinálták a munkanélküliség elleni biztosítást, a tőkések ellenére is és nagyon helyesen csinálták. Például Angliában több munkanélküliségéi yt kap egy ipari munkás, r mint amennyi állandó keresetet mutatnak ki nálunk. A szakszervezeteken keresztül pótolja az állam a kieső munkabért. Mit mondáinak erre nálunk? »Cakeervezet!« Nálunk azt mondják: ne szervezkedjék a mezőgazdasági meg az ipari munkás, ne nyúljon az önsegély elvéhez, ne törődjék a saját sorsával, ne iparkodjék szervezkedés és egyezkedés útján befolyásolni a . gazdasági és a társadalmi helyzetet a maga javára. Nálunk akii vagyont szerez, kap kedvezményeiket, előnyöket az államtól, kap szállítási kedvezményeket, prémium okát ®tb., de a munkásság nem kap semmit, -holott ő fogyaszt. Pedig ezen van a hangsúly, mert ha a tömeg fogyasztani képes, akkor a gazdasági életben nincs az a nagy krízis, az a nagy válság, amely bekövetkezik akkor, amikor a nagy tömegek fogyasztóképtelenek lesznek. T. Ház! Ma már ott tartunk, hogy a szociálpolitkiai kérdéseket két nézőpontból ítélik meg. Az egyik rész még megmarad mindig annál a bizonyos szociális olajoseppnél, amely csak addig terjed ki, hogy valahogy — mint itt a házban hallottuk is — azt a nyikorgó, rosszul | működő állami organizmust kenegesse valamii vei. Ez a rész lényeg tekintetében nem akar segíteni, hanem ezzel az úgynevezett ^szociális olajcseppel akar csak javítani, s jó lát szatot kelteni. Ilyen ez a törvényjavaslat is. Valami intézkedést jelent, de ha belenézünk p kérdés mélyébe mégis csak azt kell megállapítanunk, hogy látszatintézkedés. Majd meg fogjuk látni. Van egy másik irányzat, amely azt mondja, annyira kell ma már az állami beavatkozással elmenni a szociálpolitika, a társadalombiztosítás területén, hogy hozzá kell nyúlni a vagyon igazságtalan elosztásához s módot kell keresni arra, hogy ezt a vagyoneloszlást igazságosabbá tegyük. Ez ma már messzebbmenő szociálpolitika. (Propper Sándor: Ez vonatkozik a jövedelemmegoszlásra ;

s!) Természetes dolog. A termelésiből fakadó jövedelem igazságosabb megoszlását is .meg kell teremteni. Ez a legbiztosabb társadalompolitika. Ez az egyetlen módszer, amellyel az erupoiókat, a felfordulásokat, a nyomort és 'az éhezést ki lehet küszöbölni. Ez a törvényjavaslat nem megy el eddig, megmarad az úgy-