Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-272

Az országgyűlés képviselőházának 272. más a helyzet a mezőgazdasági munkások és egészen más a helyzet az ipari munkások te­kintetében. Bár mindkét munkásosztály egy­formán megérdemli a szociális segítést, mégis tudjuk, hogy az ipari munkásság, valamint az ipari munkaadók nagyobb kereseti lehetőségük mellett, nagyobb összeggel járulhatnak a mun­kásbiztosításhoz, mint a mezőgazdasági mun­kások és azt is tudjuk, hogy az ipari munkás­ság biztosítási díjának jelentékeny részét át tudják hárítani a fogyasztóközönségre. Ez az áthárítás pedig, azt hiszem, a mezőgazdasági munkástságnál csak az utópia körébe tartozik. (Ügy van! jobbfelőh) Ennek következtében csak akkora terhet rakhatunk a mezőgazdaság vál­laira, amely terhet minden körülmények között elviselhet. Nagyon veszélyes lenne, ha a mezőgazdaság teherbíróképességével kellőképpen nem szá­molva, az anyagi megalapozottság rovására túlzottan bővítenénk ennek a törvényjavaslat­nak kereteit. A mezőgazdaság helyzete a mai kötött gazdálkodási rendszer mellett és a fo­gyasztó külföld elzárkózása következtében még igen bizonytalan és nem látjuk azokat a kereteket, amelyeken belül állandósít­va látnánk legalább azokat a terményára­kat, amelyek ezekben az években meg­voltak. (Meskó Rudolf: Ez a legnagyobb baj!) Bármennyire értékeljük is a római hármas egyezmény jelem tőségét, amelynek felmérhetet­len előnyei kiemelték egész gazdasági életün­ket a néhány év előtti letargiából, mégis a leg­nagyobb óvatossággal kell a jövő kialalkuiása felé tekintenünk, különösen akkor, ha olyan terheket akarunk önként vállalni, amelyek legalább is olyan erőforrásokat tételeznek fel, mint amilyenek/kel ma rendelkezünk. Ha visszagondolunk a néhány év előtti terményárakra, amelyek nemcsak a nagy- és közép-, hanem igenis a kisbirtokosság egy je­lentékeny részét is majdnem a tönk iszélére jut­tatták 1 és az egész közgazdasági élet összefogá­sával, igen nagy anyagi áldozatokkal sem tud­tuk még a mai napig sem teljesen talpraállí­tani őket, akkor ezek mind olyan intő példák előttünk, amelyeket nem szabad szem elől té­vesztenünk, amikor önként újabb terheket aka­runk magunkra vállalni. Az ilyen eshetőségek­kel pedig éppen a, mezőgazdasági munkásság érdekében kell elsősorban számolnunk, mert bármilyen patriarchális a viszony a mező­gazda és a munkás között és bármennyire a lel­kién viseli is a mezőgazda annak a szegény mainkásnak szomorú helyzetét, mégis, 3ua.fi me­zőgazda földjének hozama még a munkálatok­hoz szükséges forgótőkét seon adja vissza, iák­kor nem csodálkozhatunk azon, hogy nem tud kellő számú munkást alkalmazni és nem tudja megadni a munkásnak azt a munkabért, ame­lyet az a munkás valóban meg is érdemel­T. Képviselőház! összegezve tehát elmon­dott aggodalmaimat: bármennyire kívánatos­nak is tartanám, hogy ennek a szociális bizto­sításnak keretei már most jelentékeny mérték­ben bővíttessenek, meg kell nyugodnom a kor­mányzat bölcs mérsékletében, amely a, reáhá­ramló nagy felelősség tudatában akként hatá­rozta meg a kereteit, 'hogy ha azt betartjuk, akkor a szolgáltatásokat minden körülmények között feltétlenül meg tudjuk adni azoknak a szegény munkásoknak, akiknek érdekében a kormány ezt a törvényjavaslatot megalkotta. (Meskó Rudolf: Építő törvényjavaslat!) Mindenesetre nagyjelentőségű lett volna,, ülése 1938 február 22-én, kedden. 545 ha ennek a •törvényjavaslatnak áldásos intéz­kedései a nőkre is kiterjeszthetők lettek volna> hiszen tudjuk, hogy a falusi nők éppen olyan munkásai a mezőgazdaságnak, mint a férfiak és le is vizsgáztak ebből a háború idején, mi­dőn férjeik hadba vonultak, ők pedig idehaza / folytatták a mezőgazdasági munkálatokat és * tökéletesen el tudták látni egész Magyarorszá­got a szükséges élelmicikkekkel. De ismerem azokat a pénzügyi nehézségeket, amelyek nem teszik lehetővé, hogy most mindjárt az összes nőkre kiterjeszthető legyen ez a törvényjavas­lat, azt hiszem azonban, meg lehetne találni a módját annak, hogy addig is, amíg az ország helyzete ennek a biztosításnak jelentősebb ki­bővítését- megengedné, mégis legalább azok a nők, akiknek férje már hosszabb időn keresztül fizette a biztosítás járulékait, férjük elhalálo­zása után, Özvegysorsra jutva, a biztosított he­lyébe lépjenek addig az időpontig, amíg az el­halt férj elérte volna 65. életévét, amikor is a kormányzat az özvegyasszonyt részesítse ab­ban a járadékban, amilyen járadékot élvezett volna a férj, ha életbenmarad. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes volna!) T. Képviselőház! Köszönettel vettük tudo­másul, hogy az eredeti javaslattól eltérően a kormány már a törvényjavaslat bizottsági tár­gyalása alkalmával kiterjesztette ennek a ja­vaslatnak az áldásos intézkedéseit az eredetileg 10 aranykorona kataszteri tiszta jövedelemben megállapított földbirtokok helyett a 20 arany­j korona kataszteri tiszta jövedelemimel bíró, il­letve két katszter holdig terjedő kisbirtokok tulajdonosaira is, mert így remélhető, hogy a földbirtokreform, útján földhöz jutott sok-sok szegény ember szintén be fog kerülni a biztosí­tottak közé ós élvezni fogja azt a járadékot, amelyet az egészen vagyontalan emberekre nézve ez a törvényjavaslat kontemplál. Nagy megnyugvást kelt az az elismerés ifs, amellyel a kormány a tűzharcosok iránt visel­tetik, amidőn a törvényjavaslatban kimondja, \ hogy a járadékjogosultság a tűzharcosok szá­••: mára 65 év helyett már 63 éves korukban be fog következni. Legyen szabad azonban felhívnom a mélyen t. kormány szíves figyelmét (két olyan rendel­kezésre, amelyek esetleg a végrehajtás során félreértésekre adhatnak alkalmat. Az egyik a járulók biztosítására és behajtására vonatkozó 17. § (4) bekezdése, amely kimondja, hogy a já­rulék biztosítására, behajtására, a késedelmi kamatra és az elévülésre a közadók kezeléséről szóló törvényes rendelkezések az irányadók. Szükséges lenne legalább a végrehajtási utasí­! tá&ban kijelenteni, hogy a bérbe- vagy a feles­bérletbe adott ingatlanokon a bérlőt mint mun­kaadót terhelő járulók csak akkor követelhető a földbirtokostól, ha a bérlet lejártaikor a föld­birtokos elmulasztotta volna meggyőződést sze­rezni arról, hogy a bérlő, vagy a felesbérlő eze­ket a járulékokat pontosan befizette-e. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes!) Mert tudjuk, hogy az ilyen járulékok dologi teherként az illető bir­i tokot terhelik és így a földbirtokoson is behajt­1 hatók. A másik ilyen természetű rendelkezés az. amely a bérbe vagy felesbérletbe adott in­gatlanok hozzájárulásáról szól. Errevonatko­zólag a törvényjavaslat 18. §-ának (7) bekez­dése kimondja, hogy ha az ingatlan, a jelen j törvény hatálybaléptekor haszonbérbe van adva, a hozzájárulás a haszonbérbe adó és a haszonbérlő egymásközti viszonyában abban 83*

Next

/
Oldalképek
Tartalom