Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
544 Az országgyűlés képviselőházának 272, nemzet jövendője szempontjából, 'hogy ennek a hatalmas néptömegnek életszínvonala legalább annyira emeltessék, amennyit a legelemibb társadalmi szolidaritás megkövetel. Szerény megítélésem szerint azonban :a mezőgazdasági munkáskérdést kizárólag szociálpolitikai intézkedésekkel megoldani lehetetlen. Üj anyagi erőforrásokat kell megnyitnunk és egyéb olyan intézkedéseket kell tennünk, ameiyek természetes levezetői lesznek a munkanélküliségnek. Meggyőződésem, hogy jelentékeny eredményeket fogunk elérni, ha képesek leszünk" felvilágosító és oktató munkával a mi gazdatársadalmunkat ránevelni arra, hogy termelését a fogyasztópiac igényeihez formálja át. A jövedelmezőbb termelés minden bizonnyal több munkáskezet fog foglalkoztatni és nagyobb jövedelem mellett nagyobb munkabéreket fog tudni adni munkásainak. Sajnos, a külföld igényeihez igazodó és alkalmazkodó termelés még csak igen kevés helyen jutott el a kis gazdasági egységekhez, örömmel kell azonban megállapítanunk, hogy ott, ahol a földmívelésügyi minisztérium által rendezett téli gazdasági tanfolyamoknak a fiatal gazdák jelentős számban voltak hallgatói, különösen pedig ott, ahol a szomszédos nagyobb uradalmakban saját szemükkel győződhettek meg ezek a kisgazdák a jövedelmezőbb kultúrnövények termelésének előnyeiről, lassankint már ezek a kisgazdák is áttérnek az ilyen kultúrnövények termelésére, amelyeknek termelése révén nagyobb jövedelemhez jutnak és így nagyobb kenyeret is tudnak adni munkásaiknak. Minden erőfeszítés csak meddő kísérletezés marad azonban, nézetem szerint, mindaddig, amíg eza nemzet vissza nem nyeri teljes akciószatbadságát, önrendelkezési jogát és egyen jogúságát minden téren. Csak teljes akeiósza'badság mellett lehet a nemzet jól felfogott érdekeinek megfelelő olyan gazdaságpolitikát is kezdeményezni, amelyben a nemzet tagjai már ifjú korukban megtanulják azt a fegyelmezettségen alapuló nemzethűséget és munkakészséget, amely későbbi időben is mindenkor távol fogja tartani őket a nemzetmegrontó eszmék befogadásától. Ez pedig csak a teljes egyenjogúság, visszaállításával érhető el. Ezen az egyedül egészséges és minden szabad nemzetet megillető jogos úton mentesíthetjük évről-évre munkapiacunkat a túlterheltségtől, úgyhogy a nemzeti munka folytonosságának biztosítása mel lett a nemzetvédelem is egészséges irányba legyen '• terelhető. Szükséges és elodázhatatlan a szociális gondoskodás kiépítése nemcsak azért, mert nemzetünk agrár jellegét tekintve, ezen népréteg munkaképességétől és munkaké^z'égétől függ a nemzet fennmaradását és megerősödését biztosító nemzeti termelés folytonossága, hanem szükséges éppen azért, — amire előttem szólott több képviselőtársam is rámutatott — mert minden időben éppen ez a réteg hozta meg a haza védelmében is a legnagyobb áldozatot. T. Ház! Ez a törvényjavaslat maga is ezekből az alapigazságokból indul ki. Az indokolás erkölcsi alapul állítja fel az emberi munka megbecsülését, amely pedig- megköveteli, hogy mindazok, akik egész életüket a nemzeti termelő munka szolgálatába, állították, legalább munkaképtelenségük esetére megtalálják legelemibb megélhetésüket. Megítélésem szerint azonban ezt a célt, ezt a magasztos célt nem lehet a tisztán erkölcs alapon álló, humanizmus ülése 1938 február 22-én, kedden. és a karitász, tehát az emberi akarattól függő jótékonykodás útján tökéletesen elérni, ezt csak az egyének szabad elhatározásától független hatalmi úton lehet úgy megvalósítani, hogy a,z valóban hatékony is legyen. Ezért emeli ki tehát ez a javaslat a segítést az egyéni jellegű humanizmus köréből és igen-igen helyesen átteszi azt a szociálpolitika kötelező terére. A mai kapitalisztikus világgazdasági rendben az állam jól felfogott érdeke követeli meg a hatalmi beavatkozást, mert csak a törvény erejével lehet minden társadalmi réteg, különösen pedig a legszegényebb társadalmi réteg számára is olyan életnívót elősegíteni, amely lehetőleg kiküszöböli azt az aránytalanságot, amely a jövedelemeloszlás következtében fennáll es amely aránytalanság lesz és volt előidézője minden időkben az osztály ellen téteknek. Ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági munkásvédelem terén ma még csak kezdő lépésnek tekintendő és igen-igen helyesen, éppen a legégetőbb kérdést, az Öregségi biztosítást oldja meg. De nézetem szerint szorosan követnie kell ezt a törvényjavaslatot a munkás védelem további kifejlesztésének, amelynek elsősorban a baj ' megelőzésére, a prevencióra kell kiterjednie és ebben a tekintetben máris bizonyos megnyugtatást látunk addig is, amíg a mezőgazdaság olyan helyzetbe kerülhet, hogy a mezőgazdasági munkásság számára is megoldható lesz a betegség és rokkantság esetére szóló kötelező biztosítás. Máris erőteljes megmozdulást látunk ebben a tekintetben a miniszterelnök úr és a Nemzeti Bank elnökének, Imrédy Bélának kezdeményezésiére abból a 3 és H millió pengőből, amelyet a magyar társadalom tehetősebb rétegei, valamint az ipar és a pénzintézetek bocsátottak a kormány rendelkezésére. Ez az összeg — miként azt a miniszterelnök úr is kijelentette^— kizárólag a szegény falusi népesség egészségvédelmének feljavítására, fog fordíttatni, tehát a mezőgazdasági munkásság egészségvédelmének alapját rakja le, annak az egészségvédelemnek az alapját, amely az ipari munkásság részére már régen fennáll, amely az ipari munkásságnál a betegség és rokkantság esetében már hosszú időkön át érvényesíti 'áldásos hatását. Ha már most az előttünk fekvő törvényjavaslatba foglalt rendelkezéseket vizsgáljuk, annak erősségét éppen a kötelező erőben találjuk meg. Ez a kötelező erő feltétlenül szükséges, hiszen példák vannak előttünk a multából, hogy éppen az a szegény népréteg, amelynek legnagyobb szüksége lennearra. hogy öreg korában nyugdíjban részesüljön, ha, saját elhatározására van bízva ez a biztosítás, azzal a legritkább esetekben szokott élni. Példa erre az 1912: VIII. tc.-ben megalapozott Önkéntes biztosítás, amelyről tudjuk, hogy egész Nagy-Magyarország többmilliós munkásnépessége közül alig 30.000 embert tudott csak körébe vonni. Legnagyobb előnye ennek a törvényjavaslatnak természetesen az, hogy törvényerőre emelkedése után a 65 éves, illetőleg a tűzharcosoknál a 63 éves kort elérő több mint 75.000 egyént azonnal iáradékban részesít a nélkül, hogy azok egy fillérrel is hozzájárulnának a biztosításhoz. De hátránya az, hogy szűk keretek között kénytelen mozogni és nem adhatja meg azt, amit 'mi mindannyian szeretnénk megadni, ha megvolna ahhoz a nemzet anyagi ereje. Be kell azonban látnunk, hogy egészen
