Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
Az országgyűlés képviselőházának 272. van benne!) minden nemzetnél- okosabb, minden egyébbnél 'különb faj és hozzá viszonyítva minden faj alacsonyabb fokon áll, a, legalacsonyabb fokon áll a zsidó, de -a németnél mindenki alaosonyabbrendű. Amikor látunk német térképeket, amelyek a német . Kultur-Raum-ot, a német Kultur-Gebiet-et ábrázolják, melyeken 0 fen-Pest-tői Segedin-ig és Stuhlweissenburgtól Fünfkirchen-ig minden város német nyelven van megjelölve és ott áll mellette a kis »d« betű, melynek jelentése az, hogy eredetileg ősgermán város volt, akikor egy ilyen túlzott .nacionalizmusban élő birodalommal szemben a mi nemzeti megbecsülésünket igenis hangsúlyoznunk kell, hogy ha ti büszkék vagytok arra, hogy németek vagytok, akkor mi is büszkék vagyunk a magyarságunkra esini is követeljük magunknak azt a megbecsülést, .amelyet ti túlzott mértékben követetek magatoknak! Ezt azért emelem ki, mert bár a magyar dolgozó nép hazafias és bár ragaszkodik hazájához, sajnos, nem rendelkezik a büszkeségnek, az Önérzetnek azzal a mértékével, mint más országok parasztsága. Ez sajnálatos- tény, de így van. Aki járt Németországban vagy Franci aországban, látta, hogy ott mennyivel önérzetesebb, mennyivel büszkébb a parasztság, mint minálunk. (Rupert Rezső: Nem engedik büszkének lenni, rögtön letörik!) Ez a multaik, évszázadok bűne, melyet ma már visszacsinálni nem lehet. Ez azonban igenis visszahat a nemzeti önérzetre, visszahat arra, hogy • a magyar parasztban nincs meg a nemzeti önérzetnek az a foka, amely joggal .meglehetne benne és amelynek meg kellene lennie. Innen , van az, hogy a külföldre irányuló magyar niunkásexportnál a magyar munkás, melyet évszázadokon keresztül arra szoktattak, hogy ő a misera plebs, jogfosztott, 1848. élőit nem voltak politikai Dogai, könnyen visszazökken abba a bizonyos jobbágyős heietörődéibe, különösen akkor, ha a .materiális jólétről úgy ahogy gondoskodnak. Ez a tulajdonsága fokozottan veszede'ines akkor, ha külföldre megy a magyar munkás, mert ez fokozottan tápot ad annaik a tévhitneik, amely Németországban ma határozottan uralkodik, hogy tudniillik minden idegen fajtájú ember egyszersmind alaosonyabbrendű is. (Ruppert Rezső: Gömbös mondta, hogy eltiporják a lelkét!) Nem ismerem egyébként a magyar munkásexport ügyének részleteit, csak annyit kívánok^ ehhez még mondani, hogy ha kell, folytassák ezt az exportálást, de csak addig a mértékig, ameddig okvetlenül szükséges, tegyenek meg azonban idehaza mindent, hogy ez az export feleslegessé váljék, adjanak a mezőgazdasági munkásságnak munkaalkalmat, (Jenes András: Munkabért! Nem szívesen megy ki a magyar az országból! Éhes, azért megy ki!) a feleslegesen kiadott milliók helyett végezzenek i oVan közmunkákat, amelyek sok munkáskezet kívánnak és ezzel megszűnik a. munkásexport, j (Jenes András: Most már nem 80 fillér, hanem 1 pengő napszámot kapnak!) T. Ház! Mivel az elmondottak szerint nem vitás, hogv a mezőgazdasági munkásokról j messzemenőleg gondoskodni kell, rá akarok mutatni arra, hogy az. öregkori biztosítás — f in concrete erről van szó — fedetlenül anyagi áldozatokkal jár. Mindiárt hozzáteszem, hogy kielégítő mezőgazdasági münlkésbiztosítás.' ; sokl kai nagyobb áldozatokkal 3ár. mint az, amit'.<a javaslat kontemplál. Az előttüiik ; fekvő törvényjavaslat az indokolás szerint is egy szeülése 1938 február 22-én, kedden. 541 rény elindulás, én szerintem azonban nagyon szerény eindulás. A probléma megoldása sokkal nagyobb áldozatokat kíván. Arra a kérdésre, ki viselje az anyagi megterhelést, mely a mezőgazdasági munkás biztosítással együtt jár, — remélem a kormány 'bejelentett intenciója szerint a mostanit követni fogják továbbmenő intézikedóiek — osaik egyet felelhetek: viselje mindenki, aiki tudja viselni és akinek érdekében áll a mezőgazdasági munkásság jóléte, nyugalma és szociális stabilitása. Viselje természetesen a nagybirtok, de nemcsak a nagybirtok. A legtöbb nagybirtok a. régebbi időben — ma már nem annyira, mint azelőtt — gondoskodott elaggott és munkaképtelenné vált munkásairól. Abban az időben, amikor még nagybirtokos voltam, — sajnos, ma már nem vagyok az — 'magam láttam a szomiszédainiknál és barátainknál, hogy ezen a téren a középbirtoknak volt a legnehezebb a helyzete, mert a középbirtok nem bírt munkaképte en és elagott munkásairól gondoskodni, ennek folytán a középbirtokokon a munkásság' szociális helyzete rosszabb volt. Ezzel nem akarok propagandát csinálni sem a nagybirtok mellett, sem a középbirtok ellen, de tény, hogy a mezőgazdiasági munkásságról való gondoskodás tekintetében a helyzet jobb volt a. 'nagybirtokoknál, mint a középbirtokokon. Nem szabad azonban a földbirtokosok jóindulatára és jó szívére bízni a munkásságról való gondoskodást karitatív alapon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Törvényes intézkedésnek kell történnie, kellene még abban az esetben is, ha 99 földbirtoikos gondoskodott volna a, munkásairól és csak a sízázadik nem. Főképpen azért kell a törvényes intézkedés, mert a kisebb középbirtok vagy ehhez hasonló, de tágabb javaslat által kedvezőbb helyzetbe kerül a mainál, amennyiben eddig egyáltalán gondoskodott munkásairól. Ismétlem, nem lehet ezt a kérdést törvényes szabályozás nélkül hagyni. A mezőgazdasági munkaadóknalk kell tehát a terhek nagy részét viselniök, hiszen az ő érdekük ez a ja,vaslat, (Rupert Rezső: Jóval erősebben kell viselniök!) az ő érdekük elsősorban, hogy megelégedett v jó és egészséges szociális , viszonyok között élő munkásságuk legyen. En tisztában vagyok vele, hogy a. mezőgazdaság mai -rentabilitása mellett a földbirtok legerősebb igénybevételével sem lehetne egy téliesen ikielégítő mezőgazdasági biztosításra megfelelő fedezetet találni. Éppen ezért elsősorban az államnak kell saját költségvetési keretein belül"megnéznie azt, hol tud kevésbbé fontos állami szükségleteik mellőzésével lényeges áldozatokat hozni erre a célra, mert az állam részéről elsősorban indoikolt minden áldozat meghozatala. A legutóbbi ülések egyikén említett példák igazolják, hogy a mezőgazdaági munkásság higgadt, nyugodt és hazafias viselkedése révén úsztuk meg a forradalmak és a kommunizmus veszélyét nagyobb megrázkódtatások nélkül. Az állam rendjét elsősorban a mezőgazdasági népesség józansága biztosította, az államnak tehát érdeke, hogv saját polgárairól gondoskodjék. (Rupert Rezső: Az állam ezeket a terheket úgyis áthárítja.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponvi György.' Szerény felfogásom szerint nemcsak a nagybirtoknak, de minden olyan egyéb termelési ágnaik is aránylagósan viselnie kell ezeket a terheket, amelynek műkő-
