Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-272
542 Az országgyűlés képviselőházának 27í dése csak azáltal lehetséges, hogy itt mezőgazdaság van, hogy a mezőgazdasági munkásság kitermeli azokat a javakat, amelyeken végeredményben az egész ország jóléte felépül, (iíupert Ilezső: A nagy vállalatok és a gyárak is, de ott az a baj, hogy visszahárítják! — Hajniss Ferenc közbeszól.) A nagytőke, a bankok és az iparvállalatok nem függetlenek a mezőgazdaságból s ezért itt mindenkinek részt keli vienni .a térnek viselésében, akinek érdeke a .mező.gazdasági munkásság nyugalma és az egész ország termelési rendjének nyugalma. (Rupert Rezső: Úgyis mindent visszanáritanak! — Hajnis .Ferenc közbeszól.) E.nök: Csendet kérek, Rajniss Ferenc képviselő úr! Gr. Apponyi György: T. Ház! Ezekben voltaim bátor röviden felsorolni azokat a szempontokat, amelyeknek figyelembevételét egy ilyen törvényjavaslat tárgyalásánál elsősorban szükségesnek tartottam. Az előttünk fekvő javaslatot nem tartom kielégítőnek, őszintén szólva azért, mert amikor a kormány bejelentette azt, hogy ilyen javaslattal fog a Ház elé jönni, tö'bbet vártam és tágabb keretek között vártam még ezt az első lépést is, amelyet a kormány maga is nagyon iböicsen csak első lépésnek tekint. A részletekre nézve teljesen magamévá teszem előttem szólott képviselőtársaim felfogását, így kívánom például a 65 éves korhatárnak 6Ú évre való leszá Utasát, továbbá magamévá teszem azt a kifogást, hogy például a női munkaerőkről semmiféle gondoskodás nem történt. (Farkas István: TTgy van! A legnyomorúságosabb a helyzetük! Tizenöt-húszfilléres napszámotkat adnak! Koszt nélkül!) Mindezek a javaslatnak olyan hiányosságai, amelyeket előttem szólott képviselőtársaim e'mondottak és el fognak mondani utánam felszólaló képviselőtársaim is. Csak arra kérem a kormányt, amely elvileg mégis he'yes lépést tett ennek az elégte 1 en javaslatnaik a benyújtásával, hogy ezt a félénk és túlóvatos első lépést bátrabb második, harmadik és további lépesek kövessék. Mégegyszer hangsúlyozom, ne féljen a kormány attól, hogy esetleg kortes ja vasiatoknak fogják ezeket a lépéseket minősíteni. (Rupert Rezső: Ezt szívesen vesszük!) mert ha ilyen szociális intézkedésekkel korteskedik a kormány, azt szívesen vesszük. A. törvényjavaslatot nem azért, mintha nem helyeselném a. benne megnyilvánuló szellemet, hanem azért, mert elégtelennek tartom, nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — A ' szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Temesváry Imre képviselő úr. Temesváry Imre: T. Képviselőház! ^ Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása rendjén, mint az előttem szólott tisztelt képviselőtársam, lojális hangja is igazolja, olyan meleg érzés nyilvániilt meg, amilyenre a képviselőháziban igen ritkán adódik alkalom. Ennek természetes magvarázáta az a szociális érzés s az a meleg megértés, amely az egész ország részéről megnyilvánul azzal a szegény, szerencsétlen munkásréteggel szemben, amely megítélésem szerint a trianoni békeszerződés következtében legtöbbet veszített, mert elveszítette munkaterületének azt a legnagyobb részét, ahol mindenkor nyugodtan meg tudta keresni évi szükségletét. '. ülése 1938 február 22-én t kedden. Ennek a törvényjavaslatnak horderejét és nagy szociális jelentőseget legmkauD azu& kepeiek inegüiraini, akiK. egészen közeiről ismeriK. a szegény mezőgazdasági munkásságnak, (különösen a mostani megcsonkított oxszagüataroiíon ibelióa eio munkasöágnaJs a ne-Ly&etét. A naborueiotti inőkben aranyiaianul JOIDÜ neiyzetben voltak a mezőgazdasági munkasok, mint a mostani időkben, mert ak&or JNagy-Magyarorszag területen, na máskép nem, vtándarmun,kávat is meg tudta* keresni egész évi szuit&egletuket. Méltóztassanak visszaemlékezni arra, 'hogy a háboruelőtti időkben még a Felvidék tótbága is eljárt a Nagy-Ali öldre búzakenyeret keresni, akár mint sommás munkás, akár mint részes aratómunkás és még ezeknek a munkásoknak ideözöniése sem csökkentette az alföldi munkásság kereseti lehetőségét. Ennek ellenére azonban már a háborúelőtti időkben az wo-A a helyzet, hogy a mezőgazdasági munkások a rövid nyári időszak a.>att legfeljebb csak téli szükségletüket tudták megkeresni, arra ellenben igen ritkán adódott alkalom, hogy félretehettek volna valamit öregkorukra, munkaképtelenségük idejére. Ezek a nehéz kereseti lehetőségek, ezek a nehéz viszonyok voltak az okozói annak, hogy már a múlt század 90-es éveiben, különösen a Nagy-Alföld jó búzatermő vidékén megindult az agrárszocializmus szervezkedése. Ez különösen akkor vette kezdetét, amidőn a nagyobb vízszabályozási és ármentesítési munkálatok már szűnőfélben voltak ós a földmunkások nagy tömege volt kénytelen visszaáramliani a mezőgazdaság körébe. Ennek következtében csökkentek a munkalehetőségek, romlottak a munkabér viszony ok ós ez volt az oka az 1891. évi első aratósztrájknak, amely Orosháza, Békéscsaba, Battonya és Hódmezővásárhely környékén zajlott le és amely azután 1894-ben Hódmezővásárhelyen megismétlődve, már egészen lázadás jellegű volt. Ezek a megmozdulások, valamint az 1897— 98. évi bodrogközi úgynevezett földosztási mozgalom indította az akkori kormányokat arra, hogy bizonyos szociálpolitikai intézkedésekkel gátat vessenek a napról-napra erőteljesebben fejlődő mozgaLomniak. így jött létre az 1898:11. te, amely a mezőgazdasági munkabérekről szól ós többek között igen helyes intézkedést tartalmazott, amidőn kimondotta, hogy az aratási szerződóseket mindig a községi elöljáróság előtt kell megkötni, azonkívül pedig az úgynevezett biztosítékrendszer bevezetésével gondoskodott arról, hogy még rossz termés esetén se szállhassanak le a munkabérek túlzottan alacsony színvonalra. T. Képviselőház! Ezt követően a háború kitöréséig egész sorozatát látjuk azoknak a, szociálpolitikai intézkedéseknek és törvényalkotásoknak, amelyekkel a mezőgazdasági munkásság helyzetén akartaik segíteni. Ezek közül a törvények közül talán az 1916 : XVI. te. talált a legnagyobb elismerésre, amely a mezőgazdasági munkásság balesetbiztosításáról szól. A mindinkább nehezedő gazdasági viszonyok és különösen az 1918. évi forradalom azonban a háború utáni kormányokat erőteljesebb szociálpolitikai gondoskodásra késztették. így jött létre az 1920. évi földreformtörvény, amely jelentőségében túlhaladt minden megelőző hasonló törvényalkotást. Sajnos, amint ismeretes, j ez a törvény sem válthatta be azokat a reméI nyéket, amelyeket annakidején hozzá fűztünk.
