Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

532 Az országgyűlés képviselőházának £71 Mélyen t. Képviselőház! A cári Oroszországegyik legnagyobb embere, Stolypin és kitűnő munkatársa, Krivosein földmívelósügyi miniszter évről-évre kétmillió dezjanitát juttattak a szegény emberéknek :ós Stolypin életét mégis kioltották erőszakos kézzel, és Krivosein sem tudott hosszú ideig munkálkodni. Mindazt a kitűnő tulajdonságot, amelyet Stoiypinba/n és Krivosein ben látok, Darányiban is látom, anélkül, hogy hizelegni akarnék. (Tildy Zoltán: Csak a konzekvencia ne legyen ugyanaz!) Ezek után a javaslat méreteit vizsgálom. I92S-ban Magyarország hercegprímása a felsőházban határozati javaslatot nyújtott be, amelyben utasítani kérte a kormányt, hogy nyújtson be törvényjavaslatot a mezőgazdasági munkásságnak öregség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosításáról. A határozati javaslatot úgy a felsőház, min-tl a képviselőház el is fogadta. Az adatgyűjtés akkor meg is történt. Tudjuk, hogy a hercegprímás előtt ennél a javaslatnál elsősorban a családvédelem gondolata lebegett. Az előttünk fekvő javaslat természetesen nagy lépéssel viszi előre a kérdést, de semmiképpen sem juttatja azt befejezésre. Darányi Ignác törvényében nagy figyelmet érdemel a baleset ellen való kötelező biztosítás, amelynek különösen a mezőgazdasági gépi üzemeknél van nagy fontossága. Az előttünk fekvő javaslat az aggkori biztosítás kérdését oldja meg, s azt hiszem, hogy mégis ez a legjobb kezdet. Ezenkívül meg kell azonban valósítani az özvegység esetére való biztosítást is, ha a családvédelemről akarunk gondoskodni. (Helyeslés.) A hercegprímás a felsőházban azt javasolta, hogy valósítsuk meg lehetőleg egyszerre az öregség, az özvegység és az árvaság esetére szóló biztosítást. A kérdés megoldása természetesen rendkívüli, sok matematikai számítást igényel. Friss Ferenc professzor úr, aki erre vonatkozólag számításokat végzett, néha téved, amint hogy elég nagy százalékokban téved az ipari munkásság aggkori biztosítására vonatkozó számításoknál is, és még szerencse, hogy .az intézet javára téved ós nem megfordítva. (Meizler Károly: Ugylátszik, szándékosan tévedett!) A matematikával is úgy vagyunk, mint az Omge-számításokkal, ahol mindig kiszámítják, hogy ráfizet a termelő. (Derültség. — Farkas István: Vannak, akik a ráfizetésből.élnek!) Más szakemberek, mint például Kovrig Béla, nagyon szeretnék, ha az özvegyek is bevétetnének a jelenleg tárgyalás alatt levő törvényjavaslatba. Ami a holdak megterhelését illeti, ez a Kovrig számítása szerint 33—50 fillérig terjedne. Ez a számítás azonban nem teljes, mert nemcsak az ezen a címen a holdakra eső teher jön itt számításba, hanem más tényezők is figyelembe veendők és azonkívül a tulajdonos nemcsak ezt fizeti, hanem ennek még a két-háromszorosával járul hozzá a munkások biztosításához. Szó van ismételten az adminisztrációról. A Lex Vass idején a munkavállalók mindjárt észrevették, hogy , túlzásbamenő adminisztráció kezd kifejlődni. Ez egyike volt a legnehezebb kérdéseknek, a tapasztalati kérdések között. Természetesen most azon vannak, hogy lehetőleg olcsóbbá tétessék az adminisztráció, amennyire lehet és szociáldemokrata képviselőtársam is bizonyítja, hogy az adminisztráció a mezőgazdasági biztosítás terén jelenleg 26%-ot tjsz ki. Nem tudom, hogy az európai államok illése 1938 február 18-án, pénteken, számításaiban ez mennyire különböző, de minden attól függ, hogy milyen pénztárakról van szói és kik által admlnis«tráltaLinak ezek a pénztárak, mert nem egyformán adminisztráltatnak ezek a pénztárak. De most, ha ebben az intézetben összevonatik több- ág, gondolom és erősen remélem, hogy le fog szállani az adminisztrációs költség. A bizottsági tárgyalások során szó volt az orvosokról is. Aki ott felszólalt ebben a kérdésben, az történetesen orvos volt. Bár ő a mi pártunkhoz tartozik s bár tisztelem és becsülöm az ő becsületes törekvéseit és fáradozásait, ebben a kérdésben nem tudok teljesen osztozni az ő felfogásában. Ha mi mindent államosítunk, akkor az orvosi pálya nem lesz többé szabad pálya, azt pedig mégis csak meg kellene gondolni, hogy miképpen fogjuk fel mi azt, hogy mi az orvosoktól a szabad keresetet teljesen elvesszük. Az orvosok egyrésze jelenleg is nem tudom hány intézetben vállalt nagyon olcsó munkát. Nem akarom megsérteni őket, de én nem tudom, lehet-e teljesen lielyeselni azt, hogy ők túlságos olcsón többféle érdekeltségben vállalkozzanak ilyen munkára. En úgy az orvosi, mint a gyógyszerészi pályát annakidején, mikor a minisztériumbain voltam, rendkívül fontos tényezőnek tartottam, oszlopnak tartottam a magyar caemziet társadalmában és nem akartam ővelük rosszul bánni semmikép és szerettem volna megtartani őket azon a nívón, azon .a gazdasági magaslaton, amelyen voltaik akkor, amikor én gyermek voltam, amikor így ismertem őtket. Megbízható ós tiszteletreméltó társaság az orvosi társadalom, de az orvosi társadalmat nem szabad túlságosain uniformizálni és azoknak a minisztereknek, akik biztosítási kérdésekkel foglalkoznak, okvetlenül tekintettel kell lenniük arra, hogy uni történik ezekkel az érdekelt osztályokkal. Akkor is, amikor a minisztériumban voltam és azóta is, rendkívül sok kifogást és kifafkadásc&at .hallottam az Oti. ellen. Én ezeket a kiíakadásokat olyanoiknalk tartom, amelyek olyanok részéről jönnek, akik nincsenek teljesen tájékozva, a dolgokról. Egyike a legfontosabb intézményeknek, amely itt fungált volt, az Oti. az utóbbi évtizedekben. Engem a külföldön akárhányszor meginterpellálfaik arranézve, hogy mi történilk r Magyarországon ezekben a nagy ipari válságokiban a munkásság segítségére. Mi tudvalevőleg- nem adtunk munkanélküli biztosítást. (Farkas István: Ez a nagy baj! Itt kellene kezdeni!) Mi ükkor nagyon súlyos helyzetben voltunk, úgyhogy örülhettünk, hogy volt egy Oti., amely mégis átsegített bennünket >a legszörnyűbb és legnehezebb krízisek idejében a munkássággal kapcsolatban. Igaz, hogy az orvos könnyen felismerte a betegséget,, de nem lehet tőle rossznéven venni azofeban az időkben, amikor olyan rettenetes nyomor volt, nem is európai nyomor, hanem világnynimor. Az |QtS, nagy szolgálatot tett itt a .nemzet érdekében és^ ha nem lett volna aiz Oti., a nemzet egészen más körülmények közé jutott volna. Mármost .a közönség természetesen sohasem fogja szeretni az adóvégrehajtót és a többi ilyen embert a világon. (Derültség.) így van ia közönség természetesen az Oti. pénzbeszedőkkel is, akik jönnek hozzájuk és ezeket rendkívüli módon szidják. A legszegényebb embereiktől a leggazdagabbakig hallottam eze-