Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselöMzának Wf. ket a szidásokat és kifakadásokat. Ahol azonban inem tehettem egyebet, legnagyob'brész'ben türelemmel és természtemhez képest mosolyogva fogadtam ezeket, (Derültség.) mert tudom, hogy milyen rendkívüli feladatok háranilottak akkor az- Oti-ra. Egy dolog van megoldatlanul, t. i. a kisipar és az Oti. Annakidején, amikor 17 milliós deficitről volt szó, azt mondták nekem, hogy ne engedjünk ki <a biztosítás köréből senkit. Ezt én méltányosnak ós igazságosnak tartottam, most azonban kissé megváltozott a helyzet és csakugyan arra kell gondolni, vájjon jó-e, hogy a kisiparosok benne vannak az Oti.nban. Nézetem szerint azon kell lenni, hogy váljanak el, divortiumot kell csinálni. Magyarországon ez idő szerint két kategória van, amely nincs seimímiképpen sem biztosítva: a kisiparos- és kislkereskedőkategória. Azon kell lenni, hogy e két kategória számára teremtsünk meg valami 'biztosítást. (Felkiáltások jobbfelől: Itt van a kisgazda is!) Ami aa Oti.-val való összeköttetésű illeti, ezt én elvágnám. Itt az idő, érett az idő arra, hogy ezt megcsináljuk. De különben az, hogy több biztosító pénztár van, egyike a legfontosabb dolgoknak, hiszen a német biztosítási pénztárak is egymás mellett működnek, különbözőképpen is vannak adminisztrálva, különböző területeken működnek és nincsenek annyira unií'ikálva, mint Magyarországon. Volt itt egy stádium, amelyben az unifikálás rendkívül fontos volt. Most túl vagyunk ezen a stádiumon is. Hogy például itt lesz egy független pénztár, meg amott egy másik független pénztár, ez mindenesetre csak kívánatos, mert érdekében áll az országnak az, hogy több ilyen független pénztár legyen. : Mármost hogyan állunk a befolyó tőkékkel? Ha a pénztár független lesz, akkor nagyon^ természetes, hogy a tőkékről, a tartalékokról máskép rendelkezhetik majd, mint a szomszédos és más hasonló és -analóg pénztár. E tőkék között és a gazdasági élet között ma már összefüggések vannak. Németországban — nem akarom a német államot valahogyan megsérteni biztosítási állapotai miatt — az utolsó stádiumban, ameddig még a nyilvános kimutatások megjelentek, lehetett látni, hogy mennyire építettek ők arra, hogy itt nagy tőkék vannak tezaurálva, éppen úgy, mint ahogyan az olasz állam rendhívül sokat épített arra, hogy a biztosítási pénztárakban nagy tőkék vannak tezaurálva. Ez nem is lehet másképpen. A múltkor már a pénzügyminiszter^ úr beszélt arról, hogy hogyan lehet értékállóvá tenni a tartalékpénzt. Nem nagyon hiztatta az embereket és nem nagyon kategorikus tanácsokat tudott adni a miniszter úr ezen a téren. Természetes, hogy ha különböző pénztárak vannak és azok — mint az Oti. és a Mabi. — sok millióval rendelkeznek és ha külön pénztára lesz ennek az intézetnek is, ezek természetesen rezervoárjai a gazdasági életinek és így a gazdasági életet kell, hogy támogassák. Ha ezek belemennek a gazdasági életbe megfelelő állami garanciák mellett, ezt nem lehet helyteleníteni, annál kevóshbé, mert ez a rengetsg tőke a gazdasági életből vétetett ki és habár külön is áll itten, nem öncél ez a tőke, hogy együtt legyen, hanem .kell, hogy megfelelően összeköttessék a gazdasági élettel. (Helyeslés.) Mi történjék mostan? Mert én úgy látom, — ha nem értem félre a javaslatot — hogy a miKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1938 február 18-án, pénteken. 533 niszter úr túlságosan sok hatalmat akar adni az állam kormányának arra vonatkozólag, hogy mi történjék ezekkel a pénzekkel. A másik pénztárnál kissé megkötöttük az államot, mert tisztelet-hecsület ugyan az államnak, de benne nem bízunk mindig. (Derültség.) Ml természetesen megkötöttük, nehogy könnyű szerrel elvegye és másnemű bajaiban esetleg felhasználja az^ állam azokat a tőkéket, amelyeket tezauráltak ezek az intézeteik. Én most látom és különösen a szaikemherek a következőket látják. Ismét Ivovrig Bélára hivatkozom, akinek tanulmányai rendkívül tanulságosak, különösein az angol és olasz viszonyok tekintet éhen. Ebben a két országban rendkívül sok tekintetben ^igénybevették ezeket a pénzeket kommunális célokra, Magyarországon azonban egy kis bibi van a dologban, mert a magyar kommunális célok nincsenek olyan erősen fundálva, mint például az angol kommunális célok:. Különösen pedig, tasmi az egyes közületeket illeti, ezek közt talán még a főváros a legszilárdabb és a legerősebb, míg a többieknél természetesen kissé vigyázni kell, mert hiszen a. mai gazdasági élet- nem bíztat bennünket nagy merészségre ezen a téren. Még egy szempont van itt, amelyet a magam részéről nagyon megfontolandónak tartok. A t. -miniszter úr, mint az előhb is mondottam, azzal, hogy már eddig is 50.000 holdat juttatott telepítés címén a legszegényebb embereknek, igen nagy -munkát végzett, de én azt képzelem, hogy tényleg lehetne a hiztosítás tőkéjét és a telepítés kérdését kapcsolatba hozni. Ha azt mondják nekünk, hogy esetleg az állammal valami haj történhetik, mi lesz akkor, erre azt válaszolom, hogy ha az állammal baj történik, akkor mindenünk elveszett. Ezt mindenki tudhatja az egész világon, hiszen tudvalevő dolog, hogy az egész jólétnek és & gazdasági életnek főpatrónusa mégis csak az állana. Ami az állam erejét illeti, az államot csak vissza kell tartani, hogy esetleg könynyel-mű ne legyen, mert erre is volt már eset a világon. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban elsősorban arra kellett nézni hogy mire képes az állam a mai körülmények között. Itt vannak az állam problémái, itt van a munkanélküliség, különösen a mezőgazdasági munkanélküliség. Olyan határozatokat, mint amilyeneket egy dunántúli vármegye hozott a múltkor a német munkásságra vonatkozólag, nézetem szerint nem kell hozni, mert nem használ senkinek, inkább árt az egész vonalon az ilyen határozat. Egyes körülményekkel és jelenségekkel esetleg magánúton lehet foglalkozni, ebből azonban még nem következik az, hogy nyíltan és világosan ország-világ előtt esetleg olyan határozatokat lehet hozni, amelyek nincsenek kellőleg meggondolva. Mert természetesen számolni kell azzal, hogy mit jelent az, ha Magyarországból esetleg kimegy az a munkás — amint kiment — külföldre. Amint látjuk, kiment még

t Ausztriából is, ahol pedig egészen más viszonyok vannak, de különösen kiment Lengyelországból, mégpedig óriási nagy mértékben ment ki, sokkal nagyobb mértékben, mint innen, amit azután ott kissé redukáltak. Hogy Magyarországról ne menjenek ki a munkások, erre a tapasztalat szerint csak egy lehetőség van: iparkodjanak Magyarországon olyan körülményeket létesíteni, hogy ne kelljen kimenniök ezeknek a munkásoknak. Azt is egészen 81