Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

528 Az országgyűlés képviselőházának 271. ülése 1938 február 18-án, pénteken. napunkét és ez nemcsak szólam a részünkről, akkor követnünk Ikell a külföldi példákat. Méltóztassék {megengedni, hogy arról is 'beszéljek, amit egyébként már a beszédem ele­jén érintettem, hogy hogyan fogadjáik ezt a biztosítást maguk az érdekelteik. Mondhatom, hogy igen nagy érdeklődéssel fogadják, rend­kívül komoly az az érdeklődés, amelyet a mezőgazdasági munkások a biztosítás iránt ta­núsítanak. (Br. Vay Miklós: Természetes!) A^ mi falusi szervezeteinket 1932 után fel­dúlták és mégis a levelek özöne tanúskodik amellett, hogy a szociáldemokrata érzelmű mezőgazdasági munkások figv.pl ik a törvén y­hojás munkáiát. (Br. Vay Miklós: Olyanok már nincsenek!) Csak néhány szemel vénvt olva­sok fel (olvassa): »Nagyon megörültünk, ami­kor az újságok hasábjairól olvastuk azt a öröm­hírt, hogy egyszer már a szegény falusi mnn­kásemberekre is gondoltak a parlamentben. De sajnos, ez az öröm nagy keserűséggé vált, ami­kor elolvastuk a parlament hozzánk érkezett so­vány pontjait.« (Zaj a weboldalon. — Me«kó F"dolf • Swá^al n.fi csináljuk ezt meg? — Ma­tolcsy Mátyás: Dehogynem, osak jobban. — Zaj a jobb- ás a sfélsőbalol dalon.) Furcsa, hogy fe 1­teezi rólam a képviselő úr, hogy mesterségesen gyártott nyilatkozatokat, icl vasok fel. (Zaj a szélső baloldalon. — Elnök csenpet.) A másik levél ezt (mondta (olvassa): »Miért nem gondol ránk a nagyméltóságú m. kir. miniszter úr, mint a többi nyugdíjas al­kalmazottakra? Ha meghal 65 éves kora előtt a munkás, miért nem részesül özvegyi nyugdíj­ban a felesége, hiszen férfi úgyis kevés éri el a 65 éves fkort.« (Farkas István: 47 évig fizetnek és miit kapnak?) Egy következő levél ezt mondja (olvassa): »Miért éppen feleségeink mostoha gyermekei a hazának, amikor ugyanolyan munkát végeznek, mint mi férfiak? A magyar anyákon múlik a nemzet ^fennmaradása, az ország védelme és bizton sága^az ő fiaik tártjaik fenn /munkájuk­kal a hazát, az ő fiaik alkotják ia magyar hadseregpt.« Egy további levél ígv szól (ol­vassa): »Arra a szomorú megállapításra ju+unk, hogy miniket c c ak úgy kezelnek a mi szeretett hazánkban, mint mostoha gyermeket.« (Baross Fűdre: Mint a. RoVkan tégy let a tagjait! — Farkas István: Az állam ne a rosszabb példát vegye, hanem a jobbat!) Az egyik kisgazda a következőikét! írja (olvassa): »S7erintetm minden aggkorú mező­gazdasági munkásnak kellene legalább havi 20 P-t kapni.« Ez a levél a.zt bizonyítja, t. Képvi=előibáz, hogy a íktogandák együttérez­nek a . mezőgazdasági munkásokkal, jobban együttérezuek velük, mint >a nagvbnrtokosak, mert a nagybirtokosok munkája folvtán — leg­alább is én^amnak tulajdonítom — jött ide ilveu minimális javaslattal a kormá.nv. (Zsóry Lajos: Nehéz szerep ez! Nagyon nehéz!) A részletes tárgyalássoirán [módomban les?. rr\&.iA T"ó.do°ífá­saimat megindokolni, most csak néhány fon­tos pontra kívánok rámutatni. Felszólalt, képviselőtársaim túlnyomó rósze kifogásolta ho^y a nőkről nem gondoskodik a javaslat. Valóban kegyetlen dolog, hogy sem özvegyi segélyt, sem nyugdíjat nem biztosít a javaslat a mezőgazdasági munkások feleségei­nek és valóhan kegyetlen felfogásra vall, hogy a mezőgazdaságban dolgozó nőket is ki akar­ják zárni a biztosításból. (Czirják Antal: Leg­alább az özvegyit bele kellene venni, mert az belefér a javaslatba! Fedezet van rá!) A szolgáltatásoknál elsősorban is feltétle­nül le kell szállítani a 60 évre az előírt élet­kort. A mezőgazdasági munkásoknál túlságo­san magas a 65 év. A járadéktörzset pedig fel kell emelni legalább 120 pengőre, amint beszé­dem elején rámutattam, mert az ipari munká­sokkal egyenlő elbánásban kell ezen a téren részesíteni a mezőgazdasági munkásokat. A tűzharcosokat illetőleg magas a 63 év. Egy le­véllel is igazolhatom ezt- Egyik falusi munkás az életkorra Vonatkozóan a következőket írja (olvassa): »Mi voltunk tizennégyen egy éven belüli születésűek és sorozásbeliek; elmentünk katonának. Most vagyunk 53 évesek és közü­lünk ketten vagyunk életben, a többiek elhal­tak a háborúban vagy 30—40—45 éves koruk­ban.* Különösen azoknál a mezőgazdasági mun­kásoknál alnk a fronton voltak, magas még a 63 éves életkor is és ezt le kell szállítani leg­alább az 55 éves életkorig. Ha a közalkalma­zottaknál kétszeresen számítják a háborúban eltöltött esztendőket, akkor a mezőgazdasági munkások, akik tűzharcosok voltak, jogosan el­várhatják ezt a maguk számára. Az a szolgál­tatás, amelyet a törvényjavaslat biztosít, a havi 5 pengős, vagy — megengedem — 25—30 esztendő után 12—13 vagy 14 pengős havi szol­gáltatás rendkívül alacsony. Szeder t. kép­viselőtársam elmondta, hotry milyen nagy do­log napi 50 fillér falun. Elhiszem, nagy dolog­napi H0 fillér falun, de szomorú dolog, hogy ez olyan nagy dolog. Láttam az újságírók cso­dálkozó arcát, amikor hallották, hogy a kép­viselő úr nagy dologként tüntet fel napi 50 fillért. Szomorú, hogy nagy dolognak lehet feltüntetni 50 fillért, de ezzel igazán nem lehet a javaslatnak azt az intencióját védeni, hogy nem is 50 fillért, hanem havi 5 pengőt, ami naoi 20 fillérnek sem felel meg, akar juttatni. A hozzájárulások kérdésénél mi a progresszi­vitás hívei vagyunk. A kisbirtokokat, a törpe­birtokokat, 200 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelemig mentesíteni kell, azontúl pedig a kisbirtokosoknál fokozatosan kell a skálát meg­állapítani. Nem lehet aztl tenni, amint a javas lat tervezi, hogy 150 koronáról mindjárt 15, illetőleg 17%%-ra menjenek fel, amint a bizott­sági módosítások előírják. A kartellek hozzájárulásáról teljesen meg­feledkeztek a javaslat összeállításánál. Túlol­dali t. képviselőtársaim sokat beszélnek a kar­tellekről és amikor mód volna arra, hogy meg­adóztassák őket egy ilyen nemes cél javára, akkor egyetlen egy képviselőtársunk sem nyújt be ilyen irányú módosító javaslatot. Az állami hozzájárulások összege is rend­kívül alacsony. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a kormány nem min­den társadalmi rétegnél ilyen szűkmarkú. Az (ügyvédek gyám- és nyugdíjintézetének fenn­tartásához az 1937/38. költségvetési évre 220.000 pengőt irányozott elő és a törvényhozás ezt az összeget meg is szavazta. (Czirják Antal: 50.000 pengő hadikölcsönsegélyt kan!) 6589 ügyvéd van és 1822 ügyvédjelölt. 8411 a biztosítottak száma. Egy főre esik tehát állami hozzájáru­lásként 26 pengő. Ezzel szemben ^(mezőgazda­sági munkásoknál 4,425.000 pengőből egy főre, egy mezőgazdasági munkásra 6 pengő 56 fil­lér esi'k. Ha azt az arányt fogadnánfk el, ame­lyet az ügyvédeknél alkalmaznak, akikor itt legalább 18 millió pengőt kellene állami hozzá­járulásként beállítani. Remélem, ha, iVen módosítás beérkezik, túloldali t. képviselőtár-

Next

/
Oldalképek
Tartalom