Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-271
Az országgyűlés képviselőházának 271 .salán meg fogják: szavazni, mert talán szeretik a mezőgazdasági munkásokat is annyira, amennyire az ügyvédeket. Az adminisztrációt illetőleg legyen szabad megjegyeznem, hogy teljesen hiányzik az intézet önkormányzata. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalo dalon.) Az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet hatáskörébe utalják ezt a biztosítási ágat. Jó lesz vigyázni, mert az Országos Mezőgazda«ági Biztosító Intézet meglehetőÉém magas költségeikkel adminisztrál. A kifizetett segélyösszegek 26.2%-át fordítják adminisztrációs köHségre, ahogyan ez az intézet 1936. évi jelentésében olvasható. Igen nagy baj lenne, ha ezt a biztosítási ágat is ilyenem ágas költséggel adminisztrálná az intézet. Jó lenne tehát a törvényjavaslat részletes tárgyalása során srondo^kodni az önkormányzatról, hogy az érdekeltek, a munkaadók és a munkásclk egyformán megfelelő ellenőrzést gyakorolhassanak (Baross Endre: Mint az OTI-ban?) a szolgáltatások és az adminisztráció tekintetébAu. (Baross Endre: J«l néz &% ki!) Ott igazán nincs önkormánvzat, képviselő xir! (Farkas István: Addig jobban is nézett ki, amis: Önkormányzat volt! Mo.«t azonban azt is elpolitizálják! — Zoi. — E?nök csenget.) Végezetül méltóztassék megengedni, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosításával kapcsolatban a legfontosabb kérdésről, a mezőgazdasági munkabérek kérdéséről is beszéljek. (Halljuk! Halijuk! a szélsőbaloldalon.) A 'miniszterelnök úr azt mondta a bizottsági tárgyalás során, 'hogy a legjobb szociálpolitika a jó gazdasági politika. Ez a megállapítás igaz és helyes, (Farkas István: Csakhogy ez frázis!) de, ha így van, akikor jó gazdaságpolitikát kell csinálni. Nemcsak a napszámbérek megállapítását kellene szerintem megkívánni, hanem iaz évi bérek és a részes művelések százalékát, a naturáliák mennyiségét is meg kellene állapítani. Grieger 'képviselőtársam beszéde folyamán egyik képviselőtársam közbeszólt hogy egymás mellett lévő uradalmak különböző béreket adnak munkásaiknak. Ez így van. Aki lelkiismeretlen, aa olyan (alacsony bért fizet .és olyan kis részt ad, amilyet csak akar. Egészen az egytizedig való aratásig ,sőt az egytizenötödig terjednek a irés>ziesedé«eik. (Hertelendy Miklós: Nem létezók! Tizen ötöd ös aortás nem létezik! — Ernszt Sándor: Hol van? Nevezd meg!) Arad megyében van. (Ernszt Sándor: Kinél? Melyik gazdaságban? — Hertelendy Miklós: Nem létezik!) Mondom, egészen tizeinötödig is alkalmazzák a részeseket. Kukorieauiűvelésnél például a helvyet az, 'hoigy harmadán, negvedétn és ötödén adják művelésre a kukoricát. (Gr. Festetics Domonkos: Az a földtől függ! — Hertelendy Miklós: Ahol lókapával elődolgoznak, ott indolko.lt !) Csak többször IkieW kispapával utánaigazítani- A cukorrépatermelésről a közelmúltban beszéltem. Elmondtam, hogyan zsákmányolják ki ott a nagybirtokok a mezőgazdasági mutrkásóidat- (Ügy van! a széls^baloldalon.) Tisztára lelkiismereti kérdés ez. Éppen azoknak a munkaadóknak éis ^mezőgazdaságiig üzemeknek érdekében kell a béreket megállapítani, melyeknek tulajdonosai nem lelkiismeretlenek és nrtm zsákmányolják ki a munkásokat. T. Képviselőház! Ez a feórdés elsősorban a szervezkedés s:za,badsá.gánaik a kérdése. (Farkas István: Ügy van! Ügy van! Addig nem ér sieimamt sem a szoeiálpolitiJka!) Nem véletlen, ülése 1938 február 18-án, pénteken. 529 hogy 1890-ben az ^agrárszocialista mozgalmak olyan éles erővel törtek fel a magyar Alföldöm. FigyelimeiztetÉisek voltaik azoík egyrészt a munkabérek, a megfelelő szolgáltatások, másrészt pedig a szociálpolitikai kívánságok tekintetében. Sajnos, ezeket a figyelmeztetéseket nem hallgatták mieg, letörték a mezőgazdasági munkások szervezeteit, elvették szervezkedési .jogukat. Ma a mezőgazdasági munkásoknak nincs komoly lehetőségük a szervezkedésre. Az ipari munkások alakíthatnak szakszervezeteket és szakszer vezeteiken keresiztül megjavíthatják munkaviszonyaikat, szociális biztosítást küzdIhettek ki és harcolhattak ki a maguk számára, nagyon helyesen. A mezőgazdasági 'munkások a Nep.-ben, a kisgazdapártban, a különböző olvas ókor ökben kénytelenek összejönni, jnert szervezeteket nem alapíthatnak. (Baross Endre: Ezért a legértékesebb réteg!) Tarthatatlan .ez az állapot. A mezőgazdaság munkásoknak joguk van az egyenjogúságra, joguk van ahhoz, hogy ők is szabadon szerveziked lenek. (Br Vay Miklós: Be a vörösbe, úgy-e?) Ha más ér« dekeltsésrek szervezkedhetniek, ha szabad a legkülönfélébb címeken, sokszor a fogvasztók rovására a kartelleknek szervezkednaök, ha szabad kartellegyezményeket kötni, ha szabad a cukorrépa beváltási árát megszabni, ha kiharcolhatják a gazdaságok .ihogv megszabott áron adhassák el a cukorrépát, akkor a legelemibb dolog az, liogy a mezőgazdasága munkásoknak is legyen szerveztkedési szabadságuk, ők is harcolhassanak jobb munkafeltételeikért és tisztességesebb biéirskéűrt. Enélkül a szervezkedés nélkül, higyjélk el, semmit sem érnek a. bérmegállapítások. (ÜKY van! Ügy van! a baloldalon.) Látom, hogy vidéken, ahol az ipari munkásoknak nincsenek szervezeteik, nem tartják be az iparügyi miniszter által megállapított minimális munkabéreket, s ezzel veszélyeztetlík azoknak a munkaadóknak a létét, azoknak az ipari centrumoknak tisztességes jó niunkabérét. ahol a béreket a munkaadók egyrészt az államtól, másrészt pedig a munkások szervezeteitől kényszerítve betartják. Mennyi veszteséget okozott az országnak, hogy nem vették komolyan 1890-ben azt a figyelmeztetést, amely pedig komoly volt a, mezőgazdasági munkások részéről. Mennyi vesztesége keletkezett ebből az országnak! Mennyi veszteségünk van abból, hogy a népet el hagytuk satnyulni és pusztulni. Nézzék^meg, hogy milyen a mezőgazdasági munkásoknál az utánpótlás. Ha megnézik és magukba szállnak, ha egyáltalán erre van lehetőség, akkor igazat adnak nekem. . Nem szabad •rideg osztályszempontok szerint nézni ezt a kérdést, mert ez sóikkal nagyobb kérdés, mint egy osztály kérdése. Nem akarok a szavakkal játszani, mert ez nem 'szokásom, de ez valóban iá lét vagy nemlét kérdése. (Farkas István: Tökéletesen úgy vant) Ha ezt a réteget, amelyben van még vitalitás és erő, tovább hagyjuk pusztulni és végleg ,a sorsára hagyjuk, elveszni hagyjuk, akkor az ország vész el. (Lossonczy István: Nem hagyjuk!) Érzelmi szempontból, de okosságból is az volna a kormány kötelessége, hogy ne ilyen javaslatokat hozzon a Ház elé, hanem olyanokat, .melyeik; valóban alkalmasak arra, hogy a mezőgazdasági népesség szociális ' viszonyait gyökeresen megváltoztassák. Miután azonban ez a javaslat a legtávolabbról sem alkalmas