Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-271
526 Az országgyűlés képviselőházának 271. tekre van szükség, nem pedig ilyen javaslatokra, amelyek inkább csak hangulatkeltést jelentenek, mintsem komoly cselekedeteket. A földmunkások igenis jogosan hiszik, hogy ők nem a hazának, hanem a különböző kormányzati rendszernek a mostoha gyermekei. Matolcsy képviselőtársam- utalt arra is, hogy az állami nyugdíjasokkal szemben nem ilyen szűkmarkú az állam. En egyáltalán nem akarom vitaíuná. azt, Jiogy szükség van-e a nyugdíjasok jó és tisztességes ellátására, sőt inkább azt mondom, hogy bizonyos kategóriák, így a kisebb nyugdíjasok nincsenek is valami bőségesen ellátva, de mégis méltóztassék megengedni, hogy ha én a 250 millióra gondolok, amivel az állam a nyugdíjasok terheit viseli és a 4,250.000 pengőre, amivel hozzájárul a mezőgazdasági munkások öregségi biztosításához, akikor azt látom, ihogy bizony hatalmas ür tátong a kettő között. Azután ott van a vármegyék, városok és falvak tisztviselőiről való gondoskodás, amit szintén csak az adófizető polgárok filléreiből lehet fedezni, pedig ezeknél a rétegeknél, különösen a magasabb fizetésű rétegeknél mód volna a takarékoskodásra, mód volna arra, hogy öreg korukra félretegyenek bizonyos öszszegeket és saját magukról gondoskodhassanak; viszont a mezőgazdasági munkásságnál a mai körülmények között, a mostoha fizetések mellett egyáltalán nem leheti már arra gondolni, hogy öreg napjaikra bármit is félretegyiemek, bármit is megtakaríthassanak, akár csak néhány négyszögöl földet vagy házat vásároljanak. T. Képviselőház! A szociális biztosításnál az egész világon, de Magyarországon is más társadalmi rétegek szociális biztosításánál nemcsak az öreg korról történik gondoskodás, nemcsak öregségi biztosításuk van más társadalmi rétegeknek, hanem ha például az ipari munkások biztosítását nézem, ott látom a betegség, baleset, öregség, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítást, az ( ügyvédeknél az Ügyvédek Országos Gyám- és Nyugdíjintézetéről szóló 1934 : XXIII. te. szintén rokkantsági, öregségi, özvegységi és öregségi ellátásról intézkedik. Miért csak a mezőgazdasági munkásoknál mellőzik ezeket a biztosítási ágazatokat 1 A mezőgazdasági termelésnek — és ezt valamennyi felszólaló képviselőtársam hangsúlyozta — mint általában a termelésnek, rendkívül fontos tényezője az ember, a munkás, ez a legfontosabb tényező. A mezőgazdasági termelésnél figyeliem.be kell venni még azt a körülményt és tényt is .és azzal komolyan számolnunk kell, hogy a mezőgazdaságban a munkás élőlényekkel foglalkozik és az ő gondossága élőlényekre, állatokra és növényekre terjed ki. Ha tehát ez a gondosság felületes, nem jó, akkor ebből rendkívül nagy nemzetgazdasági károk keletkezhetnek. Éppen azért á mezőgazdasági munkásokról, éppen a termelés érdekében, fokozottabb mértékben kell gondoskodnunk, mint azt eddig tettük. En nem mondom azt, amint azt legtöbb képviselőtársam mondotta, hogy ez az első lépés. Nem az első lépés, de ez a lépés is olyan, mint amilyenek a többi lépések voltak, olyan egészen bátortalan és bizonytalan ez a lépés, mintha valaki vagy valami nagy erő korlátózná a kormányzatot a lépések megtételénél és biztonságánál. A mezőgazdasági munkásság betegségi biz^ ' ülése 1938 február 18-án, pénteken. tosítása egy 30 éves törvény alapján történik, tehát mondhatjuk, hogy nem egészen ezer esztendőnkónt, de úgy 30—40 esztendőnként történik egy-egy bizonytalan lépés. Az 1Ü0/ :XLV. te. szó szerint a következőket mondotta (Olvassa): »Mindadídig, amíg iái gazdasági cselédek betegsegélyezésének (kérdése a törvényhozás által intézményesen szabályoztatok, a cseléd és családtagjainak gyógykezeltetése tekintetében a következő szabályok érvényesek: Ha maga a cseléd vagy az éves alkalmazott szegődményes cselédnek vele élő felesége vagy vele egy háztartásban éló 12 éven aluli gyermeke a szolgálatbalépós 15. napja után ia szolgálati idő alatt megbetegszik, az orvosi gyógykezelést és az orvosszerek költségét legalább 45 napig a gazda sajátjából tartozik fedezni. Kivétel a cseléd hibája, vagy ha a betegséget színleli.« A 60.000— 1931. számú miniszterelnöki rendelet 3. §-a pedig azt mondja (Olvassa): »A szolgálati idő alatt megbetegedett cseléd kórházi ápolási költségeit 30 napon át a gazda viseli, ha 15 napig szolgálatban, állt a cseléd.« En nem is használóin ezeket a »cseléd« (kifejezéseket, ez csak a törvényben van, ezért 'kénytelen voltam így felolvasni. 31 esztendővel ezelőtt hozták ezt a törvényt és ma is 'érvényben <van. Sújtja azokat a gazdákat, akik lelkiismeretesek óa nem mondják a betegségre azt, hogy színlelés, hanem tényleg gyógy kezeltetik munkásaikat és kórházba szállítják, — ezeket a munkaadókat tehát sújtja — eilonben sokan, akiknek tágabb a lelkiismeretük, nem vesznek részt ebben a biztosításban, tehát nincs kötelező és mindenkire kiterjedő biztosítás és a beteg munkásról való gondoskodásnak ez a formája teljesen meddő^ és egyáltalában nem szolgálja a célt megfelelően. De ha a munkás tartósan munkaképtelenné válik, nemcsak 45 vagy 30 napig, ami sűrűn előfordul, akkor a 'további gondoskodás (megszűnik, a munkás nem kap táppénzt, felesége, gyermekei 12 esztendő után már nem részesülnek gondoskodásban. Ott volna az Országos Betegápolási Alap terhére való betegségi gyógykezelés, ahol szintén nincs táppénz, egyedül csak gyógyszert kapnak a munkások, de ennél a szegónyjogú kezelésnél is kontingentálva van az összeg, amelynek keretén belüli szolgáltatásokat adhatnak, gyógyszereket rendelhetnek az orvosok. A kórházi ápolási öszszegek is kotingentálva vannak, még csak olyan miniszteri rendelet nincsen, amely kontingentálná a beteg számát, bár ezek a rendelkezések tulajdoniképpen azt jelentik. Csak egy bizonyos határig gondoskodhatnak az orvosok a munkásokról és ezt a határt be is kell tartaniok, mert azután a közületeknek sajátjukból kellene fedezniük a terheket, a közű/léteik pedig rendkívül sok teherrel vannak megróva és beszélni sem lehet arról, ihogy a közületek külön áldozzanak erre a célra. Nem részesülhetnek szegény jogú kezelésben azok, akiknek (valamelyes, birtokuk van, ínég akkor sem ós annak ellenére sem, hogy ők a 16%-os betegápolási pótadón keresztül hozzájárulnak ennek az alapnak fenntartásához. A törpebirtokosoknak és a kisbirtokosoknak arról a részéről, akiknek vagyona nem jövedelmez annyit, hogy a maguk gyógykezeltetéséről és családjuk, vagy saját maguk kórházi (kezeltetéséről gondoskodhassanak, egyáltalában semmiféle gondoskodás nincsen. Az orvosok (teljesítik {kötelességüket, el-