Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-271
Áz országgyűlés képviselőházának %71 t A bizottság másik cselekedete a következő volt. Panaszok 'hangzottak el, hogy a megye egy-két helyén a mezőgazdasági munkássággal való bánásmód nem mindenben felel meg a szociális igazságnak. Fejér megye közgyűlésében egyetlen felszólalás, egyetlen állásfoglalás azt eredményezte, hogy ez a bizottság a közigazgatás segítségével — tehát nem a közigazgatás kényszerítésére, hanem baráti segítségével —az összes mezőgazdasági szezrődéseket és cselédszerződéseket a legkisebbtől a legnagyobbig bekérte, megvizsgálta és anélkül, hogy, uniformizálni kívánta volna ezeket a szerződéseket, — hiszen ezeket nem lehet uniformizálni — sikerült elérni szép szóval, rábeszéléssel azt, hogy már a múlt év végén, de különösen a folyó év elején már olyan a megyében mindenütt a mezőgazdasági munkásság helyzete* hogy az ebben az országban előljár és amely követendő példa lehet nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is mindenütt atekintetben, hogy miiként kell a mezőgazdasági munkásságról szociálisan gondoskodni. (Müller Antal: Grünfeldék isi) Azok kirívó esetek voltak igen i. képviselőtársam. Nem kívánok neveket említeni, volt három-négy ilyen eset, amelyet .azonban a közigazgatás, közelebbről a főispán, az alispán a főszolgabírák 'segítségével úgy elintéztek, hogy azt hiszem ebben a pillanatban semmiféle panasz nem lehet. Mélyeai t. Képviselőház! Igénytelen fejtegetéseim végéhez érkeztem. Nekem eszembejut J okai Mórnak egy nagyon érdekes történeti regénye: Fráter György. Ebben a nagy biboros ott ül a varadi Hévíz partján, kezében a Piutarehos és elmerengve nézi a víz színén úszó nimfák fehér, zöld virágait. Gondolatában végig szalad a Mohácsért felelős kortársak hosszú során. Mind, mind eltávoztak mellőle, ő maradt egyedül, mint ahogy örökké élni fog az eszme is, amely a leikéiben lángol: a régi magyar nemzetnek, egy új magyar nemzetre való kicserélése. Mi nem vétkeztünk annyit, mint a Mohácsért felelős nemzedék, tehát a nemzetnek egy új nemzettel való kicserlésére gondolnunk nem kell, ellenben sok mindennek meg kell újhodni a ebben az országban. Meg kell újhodni az örök eszmék és a nemzet élniakarása gondolatában, de meg kell újhodni a krisztusi igazság, a keresztény eszmék, a szociális igazság és a humanizmus jegyében, amely humanizmus nemcsak egyesíteni és felemelni tud nemzeteket és annak tagjai, de szeretni is tud úgy, hogy ennek a szeretetnek melegétől visszahúzódjanak sötét odúikba a szere tétlenségnek* gyűlölködésnek, irigységnek és a társadalmi ellentétek felszításának fekete furiái. Miután ezt a nagy megújhodást és ezt a nagy problémát, a nemzet élete tekintetében, ez a javaslat a legteljesebb mértékben igyekszik megközelíteni és szolgálni, ezt én nagy örömmel fogadom el és teszem magamévá, (tlénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra Takács Ferenc képviselő úr következük. Takács Ferenc: Tisztelt Képviselőház! Farkas Elemér igent t. képviselőtársam beszédében bizonyos ellentmondásokat találtam. Ö ugyanis szükségesnek tartja a mezőgazdiasági munkásokról való fokozott gondoskodást, ugyanakkor azonban azt mondta, hogy nem lehet leszállítani 60 évre a korbatárt, mert ez a költségeket kétKÉPV1SELŐHAZI NAPLÓ XVI. illése 1938 február 18-án, pénteken. 525 I szeresre emelné. Egészen fursa okoskodás az, hogy szükségesnek tartja a fokozott gondoskodást, ellenben amikor a költségekről van szó, a legminimálisabb költségek megszavazását, illetőleg megengedését sem tartja szükségesnek az igen t. képviselő úr. Egyébként a vita kormánypárti szónokai agyondicsérik ezt a javaslatot, mintha különleges dicséret illetne bárkit is azért, mert teljesíti a kötelességét. A mezőgazdasági munkások öreg napjairól való gondoskodásnak a gondolata kétségtelenül nagyon szép gondolat, azonban ezzel a szép és nagy gondolattal nincs arányban az az egészen minimális összeg, amelyet erre szánt a törvényhozás, illetőleg a törvényjavaslat készítője. Számomra pl. teljesen érthetetlen az,^ hogy miért tesznek kiülöiilréget a .mezőgazdasági munkások és az ipari munkások között, amikor szociálpolitikai kérdések | TŐI van szó. Hiszen ha különbséget akarnak tenni, akkor a mezőgazdasági munkások ja: vára kellene különbséget tenni, mert kétségtelen, hogy a mezőgazdasági munkások életszínvonala alacsonyabb, mint az ipari munká?oké, noha az ipari munkáscík életszínvonala bizonyos vonatkozásokban és bizonyos helyeken szintén rendkívül alacsony. En tehát azt hangsúlyozom, hogy az öregségi biztosításnál, a szociálpolitikai gondolkodásnál nem szabad különbséget tenni az ipari munkások és mező; gazdasági munkások között, hanem az a kötei lebegünk, hogy legalább azt a minimális szolgáltatást adjuk a mezői?? zdasági munkáscík részére is, amelyet a Társadalombiztosító az ; ipari munkásoknak nyújt. Ennek ellenére is, sőt talán ennen azért , hangsúlyozom ezt, mert a tegnapi ülés folyamán a Nemzeti Munkaközpontnak — gondolom — az; ügyvezetője, Szeder János képviselő : úr itt gúnyosan azt mondotta, hogy a szociáldemokraták majd nyilván az Oti.-ra, a Társa; dalombiztosítóra fognak hivatkozni ezzel a j törvényjavaslattal szemben. A képviselő úrnak is az lett volna a kötelesége, hogy síkraszálljon a mezőgazdasági munkások egyenlő jogaiért és a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatosan legalább azt a minimális szolgáltatást követelje, amelyet az Oti. biztosít az ipari munkásoknak. A fantázia birodalmába utalta a betegségi gondoskodást és mindazokat, amiket az Oti., ha nem is elégségesen, ha remis jól, de mégis biztosít az ipari munkásoknak és az ipari munkások feleségeinek. Tisztelt Képviselőház! Elsősorban arra volna szükség, hogy az ipari munkásokkal egyenlő szociálpolitikai gondoskodásban részesítsük a mezőgazdasági .munkásokat. A túloldalon igen sokat szavalnak a nemzeti sorsközösségről, az ilyenirányú cselekvések azonban igen gyámoltalanok. A szónoklásokból már elég volt, a nép már unja ezeket a szónoklatokat, unja ezeket a megállapításokat és szeretne már tényeket látni. Ne méltóztassék azt" gondolni, hogy az egyszerű emberek nem gondolkoznak; majd később rámutatok arra, hogy a hozzánk intézett levelekből kicsendül, hogy a mezőgazdasági munkások nagyon is élénk figyelemmel kísérik a törvényhozás munkálkodását, amikor az ő sorsukról van szó. Nem olyan elmaradott a falusi nép, — ahogyan azt egyesek gondolják ós szeretik feltüntetni — ők nagyon is jól ismerik a helyzetüket, a sorsukat és nagyon is akarnak szabadulni ebből ^ a keserves és kínos sorsból; és ha sorsközösségről 'beszélünk, akkor tényleg komoly cseleked e80
