Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

524 Az országgyűlés képviselőházának 271, ülése 1938 február 18-án, pénteken. sadalmi nehézségeink gazdasági forráshói táplálkoznak és csupán a kiáltó ellentétek és igazságtalanságok teremtik és fokozzák azt a kétségbeesést •és nyomort, melyet az utóbbi időben egyesek a politika és a világnézet talajára szeretnének átjátszani. T. Ház! A Darányi-kormány szociális érzékét senki nem kifogásolhatja ebben az országban, hacsak niem akarunk egyenesen és kizárólag politikumot belevinni a kérdésbe és politikai oldalról megtorpedózni ezt a javaslatot s -azokat a szociális javaslatokat, amelyek, remélem, gyors tempóban fogják egymást követei. Ezek a szociális jelenségek gazdasági életünkben máris éreztetik jótékony hatásukat, amennyiben ébresztőleg és serkentőleg hátnak a nagytőke lelkiismeretére. Remélem, hogy a Gyosz, a Tébe és a nagybirtok három milliós adománya a falu egészségügyének javára fog szolgálni. (Jurcsek Béla: Ne adományokat adjanak, hanem adózzanak! — Müíler Antal: Nagyon hely esi) Ezek a jelenségek felfrissítik és fokozzák a társadalmi szolidaritást és a.nemzeti sorsközösség gondolatát. Ha a nagytőke és a nagyvagyon fel fog emelkedni a Qüadragesimo anino szellemének nemcsak 'hirdetéséig, hanem átórzéséig és cselekvéséig és a társadalmi szolidaritást és a gazdasági kiegyenlítődést előkészítő momentumok nem lesznek szórványos és önvédelmi jellegű intézkedések, akkor meg fog szűnni ebben az országban mindenféle társadalmi lidércnyomás. Mélyen t. Képviselőház! Igénytelen fejtetéseim végéhez közeledem. Méltóztassanak megengedni még három megállapítást. Azt hiszem Tüdy Zoltán igen t. képviselőtársam volt az első, aki mind a bizottságban a javaslat tárgyalásakor, mind tegnapelőtt itt a Házban megtette azt a nagyon bölcs és helyes megállapítást, hogy ennelk^ a keserves magyar életnek minden szociális kérdését és minden javaslatot két szempontból lehet csak vizsgálni. Az egyik az, hogy mennyire biztosítja a szociális nyugalmat, a . másik pedig a nemzet katonai felkészültségének szempontja. Mivel az utóbbi nem idetartozik, ebben a percben ezzel nem kívánok foglalkozni. Igaza van Tildy Zoltán igen t. képviselőtársunknak abban, — s azt hiszem, utána ennek a vitának minden egyes szónoka leszögezte magát e mellé a nagyon helyes megállapítás mellé — hogy a szociális nyugalom biztosítása olyan szempont ebben az országban, amelynek legalább is pillanatnyilag alá kell rendelni minden más szempontot. Ha ez így van, — amint hogy így van — akkor igaz az a megállapítás is, hogy ez a javaslat nem a mezőgazdasági munkásság javaslata és nem a nagybirtokosság javaslata, ez a javaslat egyetemes nemzeti érdek, amelynek teherviseléséből ki kell vennie a részét mindenkinek, nem nézve azt, hogy az iparostársadalomhoz, szabad 'foglalkozási ághoz, tisztviselői társadalomhoz, vagy más társadalmi réteghez tartozik. (Helyeslés.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni azt is, — ha már ehhez a ponthoz értem— hogy pár szót szólhassak a most már talán kevésbbé, de régebben, sokat ócsárolt nagybirtok szociális teherviseléséről. Vegye tudomásul mindenki az országban, hogy a nagybirtok már ma is, amikor még nincs meg a mezőgazdasági munkásság öregségi biztosítása, évi 16 milliós szociális terhet visel. Néhány héttel ezelőtt interpellációt intéztem az igen t. igazságügyminiszter lírhoz, amelyben rámutattam a fővárosi háziuraknak a sokgyermekes lakókkal szemben tanúsított lelketlen magatartására. Meg kell állapítanom, hogy megkaptam én is, a közvélemény is azt a korrekt és becsületes választ az igazságügyminiszter úrtól, amelyet ennek a _ kérdésnek súlyossága meg is indokolt, amennyiben a miniszter úr szigorú intézkedéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha a fővárosi és vidéki háziurak nem változtatnák meg ezen a téren követett magatartásukat. Igen t. Ház! Kérdem, méltóztattak-e hallani valaha is, — egy-két szórványos esettől eltekintve — hogy a nagybirtok valaha is kifogásolta volna alkalmazottainak gyermeklétszámát. (Haám Artúr: A bérlők is!?) Mégpedig nem aziért 'nem kifogásolta, amit szociáldemokrata oldalról gyakran hajlottunk a Házban', .hogy tudniillik libapásztornak és hasonló célra hasiznáfja fel a gyermekeket, mert hiszen olyan korú gyermekekről van szó, akiket sem libapásztornak, sem más hasonló foglalkozásra nem lehet alkalmazni, mondom, egy-két kivételtől eltekintve, ezen a téren a magyar földbirtokra, a magyar nagybirtokra sohasem lehetett panaszkodni. D<e itt van egy másik kérdés, amelyet Jurcsek képviselő úr a bizottságban hozott elő, az aratógépek kérdése. Kérdem, hol van az a nagybirtok, amelyben nincsenek aratógépek, de kérdem azt is, hol van az a nagybirtok, amelynek aratógépei hosszú évtizedek óta 10— 20 esztendő óta, nem porosodnának és romlanának a színekben és a csűrökben, mert ezeket senki mam veszi igénybe, ha pedig igénybe veszik, akkor — meg vagyok róla győződve — az aratógépek segítségével levágott termésből éppen úgy kiadják az aratórészt minden alkalommal, mintha kézierővel végezték volna az aratást. (Felkiáltások jobb felől: Ez a helyes!) Ez meg is történt. Azt hiszem, egy-két kiáltó igazságtalanságtól eltekintve ezen a téren nem is lehet panasz. (Jurcsek Béla: Ezzel szemben ott van az iparban a Bedeaux-rendszer.) De segíteni lehet ezeken a bajokon igen egyszerű eszközökkel, anélkül, hogy csendőrt, rendőrt vagy a törvényhozás erejét hívnák segítségül. Bocsánatot kérek, ha egy percre szűkebb pátriámmal, Fejér megyével foglalkozom, de érdemes meghallgatni, amit mondok. Fejérmegyét a falukutatás és a közvélemény is a nagybirtok hazájának állította be. (Matolcsy Mátyás: Talán nem Qizt) Sok igaz van ebben,, mert a nagybirtok ebben a vármegyében nagyobb területet foglal el, mint más vármegyében. Méltóztassék azonban meghallgatni, mi történt Fejér vármegyében. Fejérr vármegye törvényhatósági bizottságában egyetlen felszólalás, egyetlen állásfoglalás azt eredményezte, hogy sua sponte —• mindenféle kényszerítés nélkül — megalakult egy társadalmi bizottság a törvényhatósági bizottság tagjaiból és ez a bizottság kettőt cselekedett. Először a meglévő törvényeken alapuló s a cselédlakásokra vonatkozó szabályrendeletét hatályon kívül helyezte s megalkotott egy újabb szabályrendeletet a szociálpolitika és a higiénia összes szempontjainak követelményeivel. Mondhatom, súlyos terhet vállalt magára ezzel a nagybirtokosság és Fejér vármegyének ez a minden kényszerítés nélkül történt eljárása követendő példa lehet ebben az országban.