Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

Az országgyűlés képviselőházának 271. országéval összehasonlítani? (Jurcsek Béla: Menjen Dániába!) Méltóztassék összehasonlítani Dánia klímáját, gazdasági helyzetét, földrajzi fekvését. Hiszen Anglia torkában van, ahol "úgyszólván <a legminimálisabb szállítási költségek mellett exportálhat. Méltóztassék megnézni magas mezőgazdasági kultúráját és ne méltóztassék elfelejteni, hogy ez az állam a háborúban csak gyarapodott. Ez az állam nem viselt négy esztendeig háborút, nem szenvedett olyan irtózatos vérveszteséget, mint mi és nem csonkították meg, mint Magyarországot. Kérdem: Jehet-e ezt az Összehasonlítást komolyan venni, és igazam van-e, ha azt mondom, hogy ez az összehasonlítás nem mondható túlszerencsésnek a képviselő úr részéről. Méltóztassék úgy kezelni ezeket a kérdéseket, amint Griger Miklós és Tildy Zoltán t. képviselőtársaim .kezelték. Ha — mondom — sölét is volt a kép, és voltak bizonyos túlzások is Griger Miklós t. képviselőtársam részéről, mégis sok súlyos igazságot szegezett le, amelyekkel mi és ez a párt, amelyhez tartozni /szerencsém van, egyetértünk Egyről ne feledkezzék meg a mólyen t._ képviselő úr: nemcsak árnyék, nemcsak sötét éjszaka van a faluban, hanem van sok napfény is, amelyet szintén szeretnék ebben a vitában látni,^ és ezért igyekszem majd rámutatni a falu életének, szociális helyzetének sok olyan jelenségére, amely igazolja, ho^y ez a fekete beállítás túlzásnak minősíthető. Szeretném felhasználni az alkalmat arra, hogy ezen az erre legilletékesebb helyen általánosságban foglalkozzam a magyar szociálpolitika helyzetével. Ha van a magyar problé máknak olyan része,, ahol az őszintén kimondott szó, a fényszóró teljes erejével megvilá gított gondolat, éppen a rámutatás és a feltárás őszinteségénél fogva hasznos és üdvös, — és ezért örültem Griger Miklós igen t- barátom beszédének — ha van a keserves magyar problémáknak olyan része, ahol a minden politikától és pártkülönbségtől megtisztított őszinte vélemény, vagy esetleg rideg szó innen a törvényihozás terméből elhangozva gyógyító és orvoslást előidéző, úgy kétségtelenül a magyar szociálpolitika problémái ezek. Helyrehozhatatlan hiba lenne, ha a magyar szociálpolitika ébredezése és a most szárnyát bontogatni kezdő gyönyörű gondolat, ez a krisztusi és emberi nemes ideál, amely yégrevalahára — hála Istennek — kezd fészket rakni az állami törvényhozás intézkedéseiben és kezd ébredezni az emberek lelkiismeretében, a Quadragesimo anno e nagyszerű igehirdetése elsikkadna a politikai lábujjhegyenjárások és taktikázások színpadi süllyesztőjében, vagy pedig a politikai kompromisszumok nem mindig egészséges és kívánatos levegőjében. Miért mondom el ezt most itt a törvényhozásban? Azért, — amint erre már Griger Miklós igen t. barátom is rámutat ott — mert ha tényleg úgy van, hogy a magyar szociálpolitikának a mezőgazdasági munkásságra vonatkozó története, a háború előtti időkre vonatkozó története passzív, — ezt meg kell állapítani — akkor ebben nagy része van annak, hogy sok nagyszerű gondolat, nemes keresztényi ideál elsikkadt ebben az országban a háború előtt a politikai lábujjhegyenjárások és taktikázások színpadi süllyesztőjében. ' Csak egy Darányi Ignác, gróf Károlyi Sándor, Prohászka Ottokár nemes gondolatmenetére, törekvésére figyelmeztetem a t- Házat. Valamit — nem sokat — megvalósítottunk belőle. ülése 1938 február 18-án, pénteken. 521 De ezek nagyobb része nem lett élő valóság, éppen azért, mert bizonyos osztályérdekek, az akkori világfelfogás, a politikai szempontok, a politikai csoportosulások és kompromisszumok sírba tették ezeknek a nagy embereknek akkor élő és hirdetett gondolatait. De jól tudom,, hogy itt, a képviselőházban, ebben az atmoszférában és a közvélemény mai hangulatában nincs szükség arra, hogy féljünk egy ilyen politikai kompromittálás esetleges lehetőségeitől. Nem, erre nincs szükség. De igenis szükség van arra, hogy őszinte nyíltsággal rámutassunk a háború előtti mulasztások tényleges okaira, őszinte nyíltsággal igyekezzünk foglalkozni a magyar szociálpolitika égető kérdéseivel és ne resteljük kimondani azt, hogy míg mindenki más ebben az országban — lett légyen az ipari munkás, tisztviselő, kereskedő, vagy szabadfoglalkozású — élvezett vagy látott legalább valamit a háborúelőtti időkben a magyar szociálpolitika megnyilvánulásaiból, annak ébredezéséből, addig egyedül és kizárólag a magyar mezőgazdasági munkásság volt az, amely következetesen mostohagyermeke maradt mindenféle politikai változásnak, mivel szervezetlenségénél fogva sohasem követelte jogait, és így kimaradt mindabból, amit ma legelemibb jognak tekint mindenki más ebben az országban. Egy becsületbeli kötelességnek eleget tenni, egy méltatlanul mellőzött nagy rétegnek, hárommillió embernek igazságot szolgáltatni csak a tények őszinte feltárásával és a lelkiismeret felrázásával lehet, nem pedig a politikai kérdések időszerűtlen felvetésével, — amint azt Matolcsy Mátyás igen t. képviselő úr tette — vagy pedig a politikai helyzet által előadódott bizonyos mértékű megkötöttségekkel. (Drozdy Győző: Ha ilyesmit csinált volna a kormány, amikor én ellenzéki voltam, Úristen, hogyan megszavaztam volna!) Előre kell bocsátanom, hogy rövidrefogott mondanivalóimban csak nagy általánosságban kívánok a magyar szociálpolitika kérdéseivé! foglalkozni és nem óhajtok most a részletekbe belemenni. így csak a javaslat egyes kiemelkedő intézkedéseit fogom ezzel a nagy kérdéssel kapcsolatban érinteni, amennyiben arra szükség van. Rá mutatni kívántok a mulaszitások okaira, a mezőgazdasági munkásság és az ipari munkásság között fennálló nagy szociálpolitikai diszparitásra és innen a törvényhozás terméből kívánQm felrázni a lelkiismeretet a fokozottabb szociálpolitikai gondoskodás irányában, hogy végre-valahára megírhassuk lépésről-lépésre felépített himnuszát a magyar szociálpolitikának, amelyben helyet fog foglalni az eddig mellőzött magyar mezőgazdasági munkásság is. Igenis, a lelkiismeretet kívánnám innen kiindulva felrázni odakint a közvéleményben, hogy ráébredjen mindenki annak tudatára, hogy ezt az óriási terhet nem lehet egyedül és kizárólag akár a költségvetés számadataira támaszkodva, akár a törvényhozás erejében bízva végrehajtani, hanem igenis szükség van ebben a szociális biztosításban az egyes ember lelkiismeretére, az egyes ember anyagi hozzájárulására is. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja eh) Rá kell ébrednie mindenkinek ;az országban arra, hogy az elkövetkező évek, vagy generációk feladatának legnagyobb része a szociálpolitikának, az elesett Jdsember meg-" segítése politikájának, a Quadragesimo anno