Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-271

522 Az országgyűlés képviselőházának 2? szellemének fokozottabb érvényesítése lesz, még akkor is, ha ez súlyos áldozatot fog jelenteni az államra, törvényhozásra, közületre és az egyesre egyaránt. Csak ez lehet a magyar közélet és a magyar szociálpolitika útja, nemcsak a szociális gondolat következtében, nemcsak ennek jegyében, hanem a magyar nacionalizmus szempontjából is. Mélyen t. Ház! Voltam bátor említeni már, hogy bizonyos események, bizonyos felfogások, bizonyos politikai megkötöttségek és érdekellentétek miatt nem tudtak valóra válni Darányi Ignácnak, Prohászka Ottokárnak,, Károlyi Sándornak nagy és nemes gondolatai. Méltóztassanak visszaemlékezni 1892-ben és azután a millenium esztendejében nagy díszmagyaros felvonulások szimbolizálták a magyar nacionalizmust. Ma már nem fényes ünnepségekkel, hanem szociális politikával, a kulturális politikának, az elesett kisember érdekeit szolgáló gazdasági politikának és a hazafiságnak öszszevonásával gyárthatjuk meg csak azt a köteléket, amelyről a fascista himnusz is azt mondja, hogy a haza földjéhez rögzíti annak szülötteit. Csak ez lehet a magyar nacionalizmus útja. Ha a magyar nacionalizmus nem fogja tudni megnyerni a nemzeti gondolat és a nemzeti eszme számára a széles néptömegeket és nem fogja tudni valóra váltani az alsóbb néprétegek szociális kívánalmait, hanem marad ez egy aránylag kisebb társadalmi rétegnek sokat hangoztatott ideálja, akkor feltétlenül fölébe fog kerekedni az egész világot egyetlenegy glóbusnak tekintő internacionalizmus. Ez a másik ok, amiért a magyar szociális gondolkodás ébredését sürgetem innen a törvényhozás terméből, e törvényjavaslat kapcsán. Mélyen t. Ház! Nézetem szerint ez a javaslat mint egy kezdő és tapogatódzó lépés, miint egy elismerést megérdemlő kezdeményezés, de egyáltalán nem a magyar szociálpolitikai kérdéseknek megoldása, éppen a mi agrártársadalmunk nem helyes rétegeződésénél fogva, csak úgy fogja ia megkívánt eredményt meghozni, ha ezeket a kérdéseket összekapcsoljuk a mi népességünk szociális és társadalmi egészségtelen rétegeződésének megszüntetésére irányuló törekvéseikkel. T. Ház! Ha azt látjuk, hogy az öregségi biztosítást nem lehet a legjobb akarat mellett sem a 65., illetve most már a 63. évről 60-ra leszállítani, mert ez a költségeket körülbelül a duplájára emelné. Ha azt látjuk, hogy a nőknek nem tudunk járadékot biztosítani, mert ez talán 3 millióval emelné a költségeket, az özvegyeknek sajnálatos módon szintén nem tudunk bizonyos járadékot 'biztosítani azért, mert ez megint 2.5 millióba kerülne, akkor kérdem, lehet-e a legnagyobb optimizmus mellett is, remélnünk azt, hogy a mai konjunkturális és dekonjunktúrán s változások közepette, kiterjeszthetjük a szociális 'biztosítást, a legalább olyan fontos betegségi és rokkantsági ágazatra is. Ha igaza volt a miniszter úrnak, mint ahogy igaz volt, hogy ezek a szociális terhek igen nagy megterhelést jelentenek a közület és az egyesek számára, kérdem, nem kellene-e mindent elkövetnünk aibban az irányban, hogy csökkentsük a szociális ellátásra szorulóik számát. Mélyen t. Ház! Egyik legnagyobb hibánk az, hogy az önálló elemek nálunk rendkívül vékony réteget alkotnak és ezeknek kell, helyesebben kellene eltartani ok a sokkal nagy oh b számú szociális ellátásra szorulókat. Agrártársadalmunknak ex az egészségtelen rétegeződ ése 1. ülése 1938 február 18-án, pénteken, ' alapvető hiiba. Innen erednek szociális helyzetünknek furcsaságai, visszásságai, kinövései és ebbe a helyzetbe, ebbe a tény be ütközik; bele a kormánynak minden jóakarata, segítési szándéka.. Az egészséges kisbirtok nemcsak munkaalkalmat és megélhetést jelent a tulajdonosa számára, hanem önmagában egyesíti és megoldja azokat a szociális feladatokat is, amelyek most az államra, a törvényhozásra és az egész társadalomra várnak. Az a földterület, amely nagybirtok formájában esetleg roskadozik: a rárótt szociális terhek alatt, egészséges, kisbirtok alakjában meg fogja tudni oldani a rajta élők szociális igényeit. (Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Az agrárnépesség szociális biztosítása a mi helyzetünkben, ami körülményeink között igénytelen nézetem szerint a legszorosabb korrelációban van ennek az egészségtelen rétegeződésnek megszüntetésére irányuló törekvésekkel, mert tisztában kell lennünk azzal, 'hogy az a három milliós tömeg, amelynek ellátásáról, gondozásáról itt szó van, olyan terhet jelent, amellyel a szociálpolitika önmagában nem fog tudni megbirkózni, őszintén neszeltem és méltóztassanak elhinni, ebben az irányban kell nékünk az eddiginél fokozottabb lépéseket tenni. Amikor ón az előbb azt mondtam, hogy mulasztásokat és hiányokat kell pótolnunk az agrárlakosságra vonatkozó szociális intézkedések terén, amikor azt mondtam, hogy ezeket a ma fennálló, vagy tervezett intézkedéseket kiegészíteni kívánnám, az önálló exisztenciák szaporításának számával, nem azt akartam ezzel mondani, (hogy a magyar szociálpolitikának mérlege úgy, amint ma van, önmiagában passzív. Nem, erről nem lehet beszélni, de állítom azt, hogy passzív ennek a mérlegnek az a része, amely a iháború előtti időkre, (különösen a mezőgazdasági munkásságra vonatkozik. Igen t. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy egy pillanatra — nem sokáig élek vissza az igen t. Ház szíves türelmével — Matolcsy Mátyás igen t. képviselő úr beszédére térjek vissza. Bátor leszek egyetlen egy idézetet felolvasni, amely azt hiszem hitelesebb megállapítás, mint Matolcsy Mátyás politikai megnyilvánulásai tegnapelőtt. Összehasonlított bennünket Matolcsy Mátyás képviselő úr Dániával. Lebecsüli a szociális gondoskodásnak ezt a kezdő lépését, amelyet mi itt teszünk. A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal a múlt héten fejezte be üléseit. A legfrisebb jelentés ez, amelyet bátor leszek felolvasni. Kérem, méltóztassék ennek helyzetképét meghallgatni, három-négy mondat az egész. Ez a jelentés nem magyar, hanem európai szempontból foglalkozik az agrárproletáriátus helyzetével. Állítom, meg méltóztatnak látni, hogy sokkal józanabb sokkal objektívebb álláspontot foglal el, mint Matolcsy Mátyás mélyen t. képviselőtársam. (Egy hang a jobboldalon: Hol maradna a demagógia?) Ne vegye tőlem rossz néven az igen t. képviselő úr, hitelesebbnek, autentikusabbnak ismerem el ennek a hivatalnak jelentéseit. Azt mondja a genfi nemzetközi munkaügyi hivatal legutolsó jelentése, — nagyon érdekes — hogy (olvassa): »A különböző nemzetek kiküldöttei hangoztatták, hogy a legtöbb országban a mezőgazdasági munkások helyzete rosszabb, mint a többi foglalkozási ágé. Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági munkát természeténél fogva nem lehet olyan pontos szabályozás alá vonni, mint