Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
504 Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1938 február 17-én, csütörtökön* férfiak vannak, hanem vannak nők is. (Ügy van! Ügy van! Derültség.) Nagyon jól tudom, hogy a t. Képviselőház egyes tagjai nagyon szeretik is őket, (Derültség.) csak az a baj, hogy ha együtt vagyunk valamennyiem, akkor mindig háttérbe szorítjuk őket. Itt vannak például a mezőgazdasági munkások. Nem találom meg az indokát annak, hogy például a mezőgazdasági mumlkával . foglalkozó nőket miért nem tesszük gondoskodás tárgyává, hiszen az a nő is ebből a szempontból teljesen egy vonalon áll a férfival: pontosan ugyanazt a. becsületes, tisztességes kenyértermelő munkát végzi. (Toperczer Akosné: Nagyon helyes.) Ha a férfi kidől mellőle, ő neveli fel a gyermekeit, ő vezeti tovább a gazdaságot. Ott volt a világháború, amikor a férfiak kint a harctéren teljesítették a hazával szemben kötelességüket, idehaza pedig a magyar parasztaszszonyok szántották a földet, vetettek, azok arattak is, ha szükség volt rá és gondoskodtak arról, hogy a nemzet létfeltételeit mégis csak megteremtsék. (Úgy van! Úgy van.) Ezekről az asszonyokról, ezekről a nőkről tehát a magyar törvényhozás nem feledkeznetik meg egyszerűen úgy, hogy amikor szociális gondoskodás történik a féríirokkantakról, ugyanakkor a női rokkantakat figyelembe nem veszi. (Toperczer Ákosné: Úgy van!) Azt az esetleges ellenvetést hozhatnák fel, hogy a nő mqjd férjhez fog menni. Igen jól tudom, t. Képviselőház, hogy a nőknek 95 százaléka férjhez megy ebben a foglalkozási ágban, azonban, ha férjhez megy, annál kevesebb a biztosítandó. Ha 95 százalék férjhez megy, .akkor marad mindössze 5 százalék, tehát tulajdonképpen nem is lesz olyan túlságos a teher s nem növekszik meg túlságosan az állam megterhelése azzal, hogy a nőket is részesítjük ilyen szociális megsegítésben. Ha már most nem is lehet, pro futuro mindenesetre leszögezem azt és kérem is, hogy nagyon helyénvaló lenne, ha az igen t. kormányzat azzal a jóindulattal, amellyel az elöregedett férfimunkások ügyeit kezeli, kezelje a földmívesasszonyok és földmívesnők sorsát is. (Helyeslés.) Hiszen, ha a 40—45 éves munkaerős férfi elhal, ami nagyon gyakori eset, ottmarad az asszony legtöbbször három-négy kisgyermekkel s ez az asszony semmiféle segítségben nem részesül, még akkor sem, ha elérte a 65. életévét. Pedig az asszonyra is pontosan áll ugyanaz az érv, amelyet itt valamelyik t. képviselőtársam hozott fel, hogy a gyermekei sokkal szívesebben tűrik odahaza tehetetlenségében, abban az esetben, ha minden hónapban azt a mi szemünkben jelentéktelen, de az ő szemében mégis jelentékeny járulékot gyermekeinek tartás fejében odaadhatja. Ezenkívül az asszonyra háramlik, nehezedik még külön a családnevelés gondja is, ami többlet a férfi gondjaival szemben s nekünk ezt is honorálnunk kell. (Toperczer Akosné: Nagyon helyes. Éljen!) Egy további lépés, amellyel ki kellene tágítanunk ezeket az intézkedéseket az kellene, hogy legyen, hogy az árvánmaradt kisgyerekekről is valamikep gondoskodás történjék, ha azok még olyan korban vannak, amikor munka" képtelenek. Mert hála Istennek, éppen ez a réteg a legszaporább. Azért mondom, hogy hála Istennek, mert körülbelül három milliót tesznek ki. Már pedig, ha a magyar mezőgazdasági munkásság és cselédség szintén az egyke, vagy az egyse terére lépne, akkor kipusztulna a nemzet. (Ügy van! a jobboldalon.) Nekünk teI hát ezt a társadalmi réteget már csak a honvédelem magasabb szempontjaiból is minden tekintetben és minden, oldalon ikelil támogatnunk. (Helyeslés.) És még egy szempont, ha lehetővé tesszük azt, hogy a gyermekek emberségesebb körülmények között növekedhessenek fel e megsegítés révén, sokkal kevesebb lesz az úgynevezett kórháztöltelék. A községészségüggyel kapcsolatos kiadásoknál ta-. Ián meg is takaríthatjuk ugyanazt a pénzösszeget, melyet arra fordítunk, hogy egészséges körülmények közt, egészséges' táplálkozás mellett növekedhessenek fel ezek a kis földművesgyermekek. T- Ház! Ezeket voltam tbátor megjegyezni a nőkkel és a gyermekekkel kapcsolatban. (Éljenzés.) Azt hiszem, hogy elvileg a t, Ház minden tagja osztja álláspontomat. Meg vagyok győződve, hogy az igen t. kormányzat is lehetőséget fog keresni arra, hogy a földműves nők és árván maradt gyerekeik jövőjét legalább is reményteljessé tegye, mert ha legalább a remény élteti őket, az még igen hosszú időre kitartásra is késztetheti, (ügy van!) . A 60 pengős öregségi járulékot természetesen én sem tartom teljesen kielégítőnek, ha azonban ebben a pillanatban az állam gazdasági helyzete többet nem tesz lehetővé, én a magam részéről ezt a havi öt pengőt is megelégedéssel fogadom, s -boldog leszek, ha idővel fel tudjuk azt fokozni a duplájára, vagy esetleg még azonfelül is. T. Ház! Azt hiszem, a törvény 12. §-át valamennyien csak a legnagyobb örömmel üdvözölhetjük, mert hiszen itt az állam azokat az öregeket segíti meg, akik tulajdonképpen 20 filléres hozzájárulásokkal még saját megsegítésükhöz nem járultak: hozzá. Ennek az eltartási alapnak az összetételénél is található azonban olyan részlet, amely jogosan tehető bírálat tárgyává- Nevezetesen, véleményem szerint, túlságosan szűkkeblű a törvényjavaslat ott, ahol 150 aranykoronára teszi azt a kataszteri tiszta jövedelmet, amelyen alul mentesül a földtulajdomos attól, hogy a járulék alapját megteremtő összeghez hozzájáruljon. Végeredményben az elgondolás az, hogy azok járuljanak hozzá ezeknek az öreg rokkantaknak eltartásához, akik munkaerejüket tulajdonképpen igónybevették, már pedig azt hiszem 15—20 katasztrális hold az a terület, amelyet a gazda még saját maga művel meg, vagy pedig hozzátarozóival, a vele egy házközösségben élőkkel munkál meg. Helytelen tehát az, ha a vele egyházközösségben lévő gyermekei és hozzátartozói is ebben a segélyben nem részesülnek, mert ugyanakkor, amikor ő munkaerejét és családjának munkaerejét annak a 15—20 holdnak a megmíT veliélsiére fordítja — s saját rokkantságának, saját elaggottságának semmiféle megsegítésére reményt nem tarthat — viszont hozzá keli járulnia ahhoz, hogy a földműves szegények eltartassanak. Szerény véleményem szerint tehát az igazságosság gondolata hozná magával, hogy azt a területet, — amelynek azt hiszem, körülbelül 200 aranypengő kataszteri tiszta jövedelem lehet a meghatározója — amelyet a kisgazda még saját maga művel az Ő családtagjaival, illetőleg az ilyen kisgazdát, mentesítsük attól, hogy ezeknek a rokkantjárulékoknak előteremtéséhez. hozzájáruljon. (vitéz Várady László: A 10 kat. hold búzát termő földet!) A legteljesebb mértékben helyeslem azt az elgondolást is, s hogy a hozzájárulásnál a
