Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. városi szegény alapok járulnak hozzá ehhez az alaphoz, de esetleg. még megfontolják azt is, hogy valami csekély juttatást szolgáltasson az igényjogosult földmunkás is, mert nem akarják azt az elvet kodifikálni, hogy teljesen segélyezés jellege legyen a munkavállalók öregkori biztosítási törvényének. (Matolcsy Mátyás: Ezt én sem mondottam! Sőt! — Zaj a középen.) Ne karitatív jellege legyen tehát, hanem juttatási, szolgáltatásért járó ellenszolgáltatási jellege. Ezen épül fel ez a javaslat. (Matolcsy Mátyás: Én sem mondottam az ellenkezőjét!) Még egy megállapításával akarok vitába szállni az előttem szólott képviselő úrnak. (Matolcsy Mátyás: Ezt én nem mondottam! — Felkiáltások a középen: Nem ezekkel a szavakkal!) Vitába akarok szállni a Dániával tett összehasonlításaival. (Matolcsy Mátyás: Itt van a törvényjavaslat eredeti szövege, tessék azzal vitába szállni!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tóth Pál: A képviselő úr a gazdag Dániának költségvetését, a gépkultúrás 'mezőgazdasági munkát végző Dániáét hasonlította össze a mienkkel. (Matolcsy Mátyás: Es a kisüzemszerű mezőgazdasági munkát végző Dániáét. — Farkas István: Dániában kisüzemek vannak! — Zaj a jobboldalon. — Egy hang jobbfelől Az angol piacot élvezi!) Elnök: "Csendet kérek! Tóth Pál: Dánia gazdag ország, amely nem csonkult meg a háború után, nem lehet tehát összehasonlítani az ő viszonyait a trianoni Magyarország viszonyaival, (vitéz Kenyeres János: Mennyi jövedelem esik ott egy lélekre?) Mélyen t. Ház! A hiztosítási elv — mint Szeder képviselőtársam mondotta mai szép beszédében — ma általában úgy alakul, hogy a társadalmi szolidarizmus elve kezd érvényesülni, (vitéz Várady László: Ez a helyes!) A társadalmi .szolidarizmus jelszava az, hogy az erősnek támogatnia kell az erőtlent, a tudósnak oktatnia kell a tudatlant, a gazdagnak támogatnia kell a szegényt, az egészségesnek a beteget. Ezen az elven épül fel a mai társadalom., Valamikor voltak társadalmak, amelyek egészen más elvek alapján épültek fel. Nem akarok éppen Spárta közismert példájára célozni, ahol csak _ az egészséges ember és egészséges újszülött jelentett nemzeti vagyont, aki nem volt alkalmas, aki hetegen, nyomorékon született, azt a Taigetos hegységbe tették ki és elpusztították, mert csak az egészséges ember lehetett harcos. Ezt az elvet a mai krisztusi, keresztényi alapon álló társadalom már nem teszi magáévá. (Farkas István: Most máskép hajtják végre! Nem adnak neki orvost, bábát!) Ma már a krisztusi és feleibaráti szeretet inspirál ilyen javaslatokat és ennek a javaslatnak megszületését is az a felebaráti szeretet inspirálta, amely a hatalmon levőnek, a gazdagabbnak, az erősebbnek, az egészségesebbnek segítségét akarja hozni annak számára, aki arra rászorul. A társadalmi berendezkedés- tökéletes úgy sem lesz soha a világon, bármennyi ideig is élnek még emberek, mindig utópia marad a tökéletes társadalmi berendezkedés, gazdagok és szegények mindig lesznek- Már a Szentírásban meg vagyon írva, hogy szegények mindig lesznek veletek. Ha tehát valaki arra törekszik, hogy a gazdasági differenciákat eltűntesse, a szegénység és gazdagság kérdését rendbehozza annyira, hogy csak egyformán gazdag emberek ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. 493 legyenek, annak ez soha sem fog sikerülni, legfeljebb a másik véglet, hogy egyformán szegény lesz mindenki, (vitéz Várady László: Oroszországban sikerült ez!) mert elpusztítani a vagyont és javakat könnyű, megteremteni azonban nehéz. Azt mondotta valamikor egy görög filozófus, hogy annak az országnak lakosai boldogok, ahol a gazdagok nem túlgazdagok r es a szegények nem túlszegények. (vitéz Várady László: Igaz!) Ennek az elvnek a megközelítését célozza ez a javaslat, amikor éppen a legszegényebb réteget kívánja magasabb nívóra emelni. (Farkas István: A halála után! Mint csecsemőt veszni hagyja!) Tulajdonképpen önmagát is védi ezzel a társadalom, 'mert a társadalmi szolidarizmus megakadályozza a szociális forradalmak kitörését, amikor a súrlódó felületeket csökkenti. Ezek a forradalmak ugyan tulajdonképpen nem is annyira a társadalmi és anyagi differenciák miatt szoktak kitörni (vitéz Bánsághy György: Lázítás miatt), hanem rendesen a régi francia jelszó jegyében: a szabadság, egyenlőség, testvériség jegyében születnek meg. Ez a hármas fogalom fűti az embereket, de ez még soha forradalmi úton nem érkezett ei a megvalósuláshoz. A szabadság hamar szabadossága fajult és a testvériség szent jelszava is egy forradalmi világban csak eltörpül. A testvériséget megalapítani csak a béke munkája tudja. Méltóztassanak megengedni, mélyen t. Ház, hogy a javaslathoz közeledve a magyar falu és a magyar munkás életviszonyairól szóljak néhány szót. A magyar falu és a gazdasági munkavállalók életviszonyairól Szeder t. képviselőtársam is megemlékezett. Megemlékezett arról, hogy kik kerülnek biztosítás alá. Nagyon szép szavakkal mutatott rá a rideg paraszti családi életre, amelynek oka rendesen a nyomorúság, de különösen a paraszti családi életnek arra a jelenségére, hogy az öreget tehertételnek érzik, mert a maguk nyomorúsága olyan nagy, hogy szívük nem tudja megérezni még az elaggott szülő nyomorúságát sem. Éppen ezen a rétegen akar segíteni a törvényjavaslat, ezen a rétegen, amely tehertétel akkor az egyik családból ki, a másikba be, hónaponkint vagy félévenkint mindig más családnál tengeti nyomorúságos életét. Felvetődött ezzel a javaslattal kapcsolatban az, hogy a biztosítás egyedül az öregkor tehetetlensége ellen magában véve kevés, tulajdonképpen szerves mezőgazdasági népbiztosítást kellene kiépíteni. Természetesen ez volna az ideális és a helyes: nemcsak az öregkor, hanem a rokkantság ellen is,.— mint azt az előttem szólok is hangoztatták — sőt még betegség ellen is kellene a mezőgazdasági munkavállalók szerves biztosítását kiépíteni. Ebben a vonatkozásban legyen szabad kifejezésre juttatnom azt az álláspontomat, hogy a betegségi biztosítás bizonyos elégtelen mértékig megvan ma is. (Farkas István: Nem jelent semmit! Állatorvos van minden kerületben, de emberorvos nincsen! Állapítsuk meg!) Amit ebben a vonatkozásban ki kellene építeni, ami a minimális követelmény és amit a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlok, — erre az útra már a multévi költségvetési vita során rá is tértek — az ez: méltóztassanak megoldani a községi szegények és a vidéki kórházi ápolás kérdését. A földmunkásnak, a gazdasági munkavállalónak legnagyobb gondja a kórházi kezelés. Azok az ap75*
