Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-270
Az országgyűlés képviselőházának 270. ülése 1938 február 17-én, csütörtökön. 491 ugyanakkor a két holdon felüliek, egy két és félholdas pedig semmiféle ilyen biztosításban nem részesülhet, nem helyes. Itt az a felfogásom, amire a törvényjavaslatban tervezetet nem látunk, hogy ki kell építeni egy átmeneti, fokozatos önsegélyezésnek, önbiztosításnak a lehetőségót. Lehetőséget kellene nyújtani arra, hogy 3 vagy 6 holdon túl a törpebirtokos jutányosán biztosíthassa önmagát és így az az 5 vagy 6 holdas gazda később nyugodtan oszthassa _ meg kis ,földecskéjét gyermekei között, amikor megöregedett, mert számára biztosítási járulékot teremt azáltal, hogy az évről évre befizetett díjakból öregségére járadékot, nyugdíjat élvezhessen. (Ellenmondás és mozgás a jobboldalon. — Kölcsey István: Nem fizeti meg! Nem ismeri a népet a képviselő úr! — Zaj a jobboldalon.) Jól tudom azt, hogy a nevelés során erre mód kínálkoznék. Ez a törvény nem két évre, hanem talán évszázadokra fog szólni. Amikor ennek áldásait majd élvezni fogják és látják azt, hogy X. Y. gazdasági cseléd majd annakidején 30--40 év múlva, szolgálata teljességével eléri a magasabb (biztosítási díjat, nem fog-e majd gondolkozóba esni az a 6—8 holdas gazda, hogy lám, milyen jó volna egy ilyen biztosítás élvezetében lenni? (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Egészen biztos, hogy ha módot adunk erre, (Nagy zaj a jobboldalon.) hogy ilyen konstrukcióval járadékra tehet szert, akkor fogja fizetni az évi kis díjakat és egészen biztos, hogy így könnyebb és nyugodtabb megélhetéshez jut, gyermekei között pedig a földet nyugodtan oszthatja meg. (Zaj a jobboldalon.) Ügy érzem, hogy ez az életből és a gyakorlati életből való kérdés, megoldásának hiányát pe4 dig nagyon sajnálatosnak tartom. Ezért ké-* rem arra, a t. Házat, hogy ha van rá mód, ilyen irányú módosítással a törvényt jobbá és mélyebbé tenni szíveskedjék. A következő kérdés az, amely a járadékok összegszerűségére vonatkozik. Ebben a kérdésben Szeder János t. képviselőtársam előre azzal akart védekezni, hogy nagyon sokan kevésnek fogják ezt tartani és lekicsinylik a havi 5 pengős járadékösszeget. En nem kicsinylem le, azonban ennek a kérdésnek megállapításánál egy egészen más szempontot szerettem volna látni az indokolásnál is, még pedig azt, hogy a kifizetendő járadék a kereset egy bizonyos százalékát tegye ki. Itt az az érzésem, hogy helyesen akkor járnánk el, ha nem azt mérlegelnők, hogy az 5 pengő milyen jól fog esni annak, akinek semmije sincsen, aki teljes nincstelenségben van, hanem az a meggondolás volna indokolt, hogy a jelenlegi keresetnek fele vagy harmadrésze legyen; tehát annak a gazdasági cselédnek, akinek, mondjuk, 18 vagy 20 mázsa évi bére van, 10 mázsa bérnek megfelelő összeget, vagy ha a lehetőségek erre kényszerítenek, a 18—20 métermázsa bérnek harmadát számítsuk és akkor is legalább 6 métermázsa gabonának megfelelő értéket kapna. Ez az összeg is a jelenlegi áipak mellett 120 pengőnek felelne meg. Amint tudjuk, a miniszterelnök úrnak is az volt az első intenciója, vagy legalább is az volt a vágya, hogy ilyen mértékű megoldást találjon. A járadék megállapításánál ez a szempont volna kívánatos. Talán helytelen ismét idegen országokra utalni, de itt van a kisebb Dánia, (Kölcsey István: Valamivel gazdagabb!) ahol a falvakban egészen más kulcs szerint állapítKÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ XVI, ják meg az öregségi biztosítás összegeit. (Zaj a jobboldalon. — Br. Vay Miklós közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Az egyedülálló férfibiztosítottnak fizetendő 540 dán korona körülbelül 20—22 métermázsa búzának felel meg, tehát úgylátszik, hogy a teljes bér értékét, mint nyugdíjat élvezi. Ez a meggondolás az, amely engem arra vezet, hogy igenis, a megdolgozott bérnek, tehát a cseléd 18—20 mázsás bérértéknek egyharmada, 6 mázsa legyen a törzsjáradék. Ez lenne indokolt és méltányos ennek a társadalmi rétegnek a számára. A másik kérdés ezzel kapcsolatban dék összegére vonatkozóan az, hogy véleményem szerint nem helyes egy ilyen hosszú időre szóló törvénynél semmiféle gondoskodással sem lenni arra nézve, hogy a járadék öszszegének értéke milyen változásokat fog szenvedni. Ez nem két vagy három évre szóló törvény. Ez a megállapított 60 pengő, vagy maximális esetben az a 170 vagy 200 pengő válhat egyes esetekben nevetséges, nullaértékű vé devalválódott összeg és lelhet nagyon súlyos krízis évében igen nagy terhet jelentő összeg, úgyhogy indokolt maik tartanám különösen egy ilyen országiban, hogy az árváltozás bekapcsolását vagy mérséklését egy ilyen kalkulációnál feltétlenül alkalmazni lehessen. (Drózdy Győző: A he fizetéseknél, hogy csináljuk 1 ?) Ez nem azt f jelenti, hogy 10%-os árváltozásnál egyáltalában figyelemmel legyünk a járadékösszeg változtatására, de már egy 50—60%-osára változás óriási aránytalanságokat idézhet elő. (Kölcsey István: A befizetést hogyan gondolja a képviselő úr 1 ? — Br. Vay Miklós ismételten közbeszól. — Zaj.) Elnök: Vay Miklós képviselő urat kérem, hogy gondolatait csoportosítsa és beszéd keretében adja elő. (Derültség.) Matolcsy Mátyás: Ez az a két szempont, amelyet én a törvényjavaslat tárgyalásánál a járadék összegére nézve helyesnek tartanék. Hogy ez milyen konstrukció szerint történjék, az a részletes megoldás kérdése, de nem kivihetetlen feladat. A harmadik nagy kérdés, amelyet ennél^ a javaslatnál tárgyalnunk kell, a fedezet kérdése és itt nemi látom egészen helyesnek azt a kalkulációt, amelyet az előttünk fekvő törvényjavaslat felsorol. 11.2 millió pengő bevételről tesz említést a javaslat, olyan módon, hogy ebből 3,330.000 pengőt fog viselni az állaim. 800 000 pengőt viselnek a törvényhatóságok, 3-5 millió pengőt... (Felkiáltások jobbfelől: Módosítások vannak! — Kölcsey István: Túl vagyunk rajta! — Felkiáltások jobbfelől: Módo sült!) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: A javaslat szerinti öszszeget, a 35 millió pengőt befizetik a földbirtok után, olyan módon, ahogyan az a törvényjavaslatban levő konstrukcióban benne van és 3,540.000 pengőt fognak befizetni azokból a húsz fillérekből, amelyeket a biztosítandó munkások a törvény életbelépte után azonnal fizetni fognak. Nem tudom, én számoltam-e helytelenül, (Egy hang jobbfelől: Igen!) de a javaslat statisztikái szerint 189.601 gazdasági cseléd fog a biztosításban résztvenni és ezek 52 hét alatt 20 fillért fizetve IO'4'O pengővel fognak hozzájárulni a fedezethez, ez 1'9 millió pengő, a másik 386.850 ember, a munkásság, akik a biztosításban résztvesznek, ha csak évi 4 pengőt, tehát húsz hét
