Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-270

490 Az országgyűlés képviselőházának 270. Angliában csak a munkanélküli segély a krízis éveiben 44 millió fontot, azaz 1200 millió pengőt tett ki. Balgaság volna itt Angliával jönni elő, hiszen ott egészen más szociális gondoskodás és munkáséletszínvonal van, de mi akadálya van annak, hogy a kis Dániának az 1933. évben hozott szociális biztosítását próbáljuk nálunk meghonosítani? (Darányi Kálmán miniszterelnök: Cseréljük ki az anyagi helyzetet is! Ha erre gondol a képviselő úr, megtalálja az okát! — Drozdy Győző: Cseréljük ki az anyagi helyzetet!) Éppen arra szeretnék rámutatni, hogy igenis, az összehasonlításnak van módja olyan formában, hogy ebben a 3-7 millió lakosú kicsi agrárországban a nemzeti jövedelem 11%-át, 385 millió dán koronát tesz ki a szociális biztosítás terhe, amely a dán lakosság minden rétegére, tehát nem elválasztva a mezőgazdaságra ós az ipari munkásságra, hametm általában a munkásságra terjed ki és e kicsiny, 3-7 milliós országban az öregségi biztosítottak száma 125.000 lelket számlál. Itt valóban 65 év az öregségi biztosítás korhatára, azonban a rokkantsági biztosítást élvezők száma 31.000, ami világosan mutatja azt, hogy ebben az országban ezt a kérdést helyesen fogták meg. Ugyanakkor azonban hangsúlyoznom kell, hogy ennek a biztosításnak a terheit nem lehet csupán egy-egy termelési ág vállára helyezni, hanem azokat az egész közösségnek viselnie kell. Dániában ennek az óriási szociális tehernek 74%-át az állam és 22%-át viselik a biztosítottak és csak 4%-ot a termelő ágak, illetőleg a munkaadók. T. Ház! Ez világosan mutatja azt az irányelvet, hogy itt az egész nemzet erejének helyes összefogásával a nemzetnek, a fajnak, a népnek a megerősítését kell szolgálni és az ilyen óriásig feladatok vállalása nagy nemzetgazdaságig és közgazdasági érdek. Ez ugyan talán elméletinek látszó vita, azonban legyen szabad felemlítenem azt, hogy ezek a biztosítási terhek beleférnek a nemzetnek és nemzetgazdaságnak a teljesítőképességébe, mert hiszen a nemzeti jövedelemnek igen jelentős részét vonják el ugyan, azonban az egész árszínvonal kérdésében és az egész árkérdésben kifejezésre jutnak és a termelési költségnek — mint költségnek .— a tételeit az egész nemzetgazdaságon belül jelentik. Éppen ebben látom én a lehetőségét annak, hogy Magyarországon a szociális biztosításokkal szélesebb és komolyabb alapokon induljon el. T. Ház! Ha azt méltóztatnak hinni, hogy a belső árszínvonal egy magától kialakuló valami? Nem. Az az államháztartás költségvetési főösszegének a nagyságától függ elsősorban. Annak, hosry itt ilyen búzaárak, ilyen állatárak vannak és ilyen általános árszínvonal van, az az oka, hogy egy 850 millió pengős államháztartási költségvetéssel dolgozunk. Ha azonban abban még 20 vagy 30 millió pengő további beleszorításával az egész árszínvonal változik meg, de mint termelési költség, tényleg belefér és bele kell, hogy férjen egy nemzetgazdasági termelési volumenbe, ez nem abszurd dolog, ez a valóságban kialakult gyakorlat. Kérdezem én azt, hogy ha azt a 250 milliós nyugdíjat — feltéve, de meg nem engedve — egy tollvonással áthúzzuk, akkor nyilván a belső államélet szükségleteinek csökkenése miatt az egész árszínvonalnak csökkennie kellene; és ugyanilyen módon fér bele egy komolyabb és nagyobb szociális biztosítás az álülése 1938 február 17-én, csütörtökön. lam és az egész nemzetgazdaság vérkeringésébe és ezen elv alapján tudja megcsinálni Dánia és még egypár külföldi ország is az ilyen komoly szociális biztosítástAmikor én ezekre a „példákra hivatkozom^ ugyanakkor hangsúlyoznom^ kell a mi felfogásunkat, hogy az a helyes és megfelelő megoldás, ha a 65 év helyett a 60 éves életkort vezetjük^ be, vagy pedig a 65 éves életkor mellett — ez éppen olyan helyes megoldás — a rokkantsági biztosítás rendezését is adjuk. (Farkas István: E, nélkül nem ér semmit! — vitéz Szalay László: A diánok mit szólnak ehhez?) T. Ház! Szeder János t. képviselőtársam megemlékezett arról, hogy mi biztosan fogunk szólni az özvegyekről is. Magától értetődik, hogy szólunk, mert az özvegy éppen, olyan jogos igénylője ezeknek a járulékoknak, mint maga az a 'munkás, akivel együtt vógigküzdötte a nehéz életet ezen a magyar földön. De hogy ez mennyire indokolt, megint a kis Dánia példáját hozom fel. Itt a járadéknak a juttatása úgy történik, hogy ha a biztosított fél még házaspárként él, tehát ha a feleségével együtt él, akkor a vidéken egy évre 816 dánkoronát kap és ha a férfi nem él, hanem a felesége él, akkor a járadék 60%-át kapja az Özvegy ebben az országban. Én azt hiszem, hogy ez a 'meggondolás és ez a felfogás teljesen helyes, kifogástalan és cáfolhatatlan. (Gr. Festetics Domonkos: Valami bűzlik Dániában! — Derültség jobbfelől.) T. Ház! Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál az életkorhatár kérdésénél a másik szempont az, hogy ami biztosítottak^ számának megállapításánál a döntő fontosságú. Ez az, hogy milyen vagyoni határt szabunk a még biztosítottak számára. A törvényjavaslat eredeti fogalmazása sze rint a tíz aranykoronás jövedelműnél kisebű földtulajdonnal rendelkezők jutottak még a biztosítás határán belül, az újabb megoldás szerint — és azt hiszem ez már elfogadott mó dosítás — a 20 aranykorona kataszteri tiszta .iövedelemnél kisebb földek tulajdonosai még a biztosítás tárgyát képezik. A mi felfogásunk az, (Egy hancr jobbfelől: Ki az a mi?) hogy legkevesebb 30 aranykorona, illetőleg három hold határ megállapítása volna indokolt cs erre éppen a mezőgazdasági kamarának vizsgálata adott okot és támpontot. A kamara megvizsgálta ugyanis azt, hosry az 1—3 holdas kisbirtokosok az általuk teljesített munkanapoknak 'milyen részét dolgozták saját földjükön és milyen részét dolgozták idegenben. A mezőgazdasági kamara vizsgálata szerint az átlagosan dolgozott 135 nap munkateljesítménvből 100 napot idegenben dolgozott az illető törpebirtokos, ami világ-osan mutatja azt. hogy munkájának nagyrészét idegenben kell értékesítenie. Ez különben nem olyan ismeretlen szám. Tessék azt a két-három holdat holdanként 10—15 munkanappal megszorozni és kiadódik az a 30—35 nap. amit saiát földjén dolgozhat M.Z illető törpebirtokos. Tehát az a felfogásúira:, hogy a helves és sérelmesnek uem érzett megoldás a 3 holdas vagy legfeljebb 30 aranykoronás kataszteri tiszta jövedelmű^ birtokosoknak a biztosítás keretébe való bevétele. Itt egy másik nagyon fontos szempontot szerednek az általános vita során felemlíteni és pedig azt, hogy a természetben és az életben nincs meg a szakadás: folytonosság az élei tehát caesurát csinálni, hogy a két holdon aluliak még élvezik a biztosításnak járulékait,