Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

450 Az országgyűlés képviselőházának többször abból erednek, hogy az orvos egy-egy eset elbírálására nem tud annyi időt fordítani, mint kisebbszámú beteg kezelésénél. Neon .kétséges, 'hogy ezeknek a nehézségek­nek' kiküszöbölésére minden lehetőt . meg kell tenni. Az is bizonyos, hogy különösen az Or­szágiois Társadaloanbiiztoisító Intézet budapesti rendelőintézetiéiben a helyzet e vonatkozásban nem aniond'ható ideálisnak. Azonban az Országos Társadalombziiztosító Intézet, de a többi bizto­sító intézményünk is, új rendelőintézeteik felállításával és a szakrendelések számá­nalk és idejének, úgyszintén a íkörzeti ke­zelőorvosok számának a szükséglethez ké­pest szaporításával rajta van, hogy • az orvosi munkának individualizáló minőségét biztosítsa. A magam jóváhagyási hatáskörében a biztosító intézeteknek az orvosi szolgálat ja­vítására irányuló ezt a .törekvéslét mindenei-eitre támogatóim. Nem szabad azonban sízem elől té­vesztenünk, ihogy a (kérdésnek gyökeres (megol­dása a pénzügyi lehetőségektől iis függ s ezek — imiint már említettem — ezidőszerinit nem ala­kulnak a legkedvezőbbéin­Tisztelt kéviselőtáream. foglalkozott az or­vosgyakornokok ügyével is. Legnagyobb társa­dalombiztosító intézményünknél, nevezetesen az Oti.-nál összesen 63 rendelőintézeti orvosigya­kcamoik van és einak valóban 120 pengő havi fizetést kapnak. A gyakornokokat 1928. évi eleje óta a rendelőintézeti 'szakorvosok adminisztra­tív munkájának csökkentésié, tehát a szakorvo­sok tehermentesítése céljából állította be az Intézet. De az, orvosigyakornoki állásick szerve­zése azt a célt is szolgálta, hogy ezekben^ mi­nél nagyabbszámú fiatal icrvos diplomájának elnyerése után rövidesen átmeneti elhelyezke­dést kapjon és (megkönnyítést arra, hogy ^ más állásokra pályázhasson. A gyakornoki ^állásck­ban való elhelyezkedés tehát tásiztára átmeneti jeileigű 8 ezért logikus annak a .tervezett rend­szernek bevezetése, hogy gyakornoki állásban három évnél tovább senki ne maradhasson. így az állások rendeltetésénél fogva nem lehet és nem is szabad éhlbérről beszélni, mikicr tudva­ievőleg más egyetemi végzettséghez kötött, át­meneti jellegű állásokban mindössze havi 80 pengő, vagy alig valamivel több a fizetés. A felszólalásban említett alorvosok és se­géd orvosok csakugyan havi 150—200 pengő^ dí­jazást kapnak, de viszicnt naponként legfeljebb 2Í-Í—3 órai munkát végeznek. Téves az aiz állítás, hogy az orvosokra né/ve minősen semmiféle előmeneteli lehetőség. Az Országos' Társadalombiztosító Intézet alsóbb kategóriájú, de magasabb illetményekkel egybe­kötött orvosi állásaira pályázók közül az alkal­mazás szempontjából elsősorban mindig az In­tézetnél már működő orvosok részesülnek előnyben. Viszont a vezetőállások betöltésénél w Intézetnél! teljesített szolgálaton felül termé­szetesen elsősorban a magasabb képzettség és rátermettség vétetik figyelembe­Tény, hogy a Mabi. központi rendelőjének néhány rendelésén előfordult, hogy a megüre­sedett osztályvezetőhelyettesi állás- segédorvos­sal töltetett be, ez azonban azzal a szándékkal történt, hogy az így megüresedett felsőbb állá­sok olyan rendeléseknek adassanak át, ame­lyeken egyrészről nagyobb szükség volt osz­tályvezetőhelyettesre, másrészről pedig ahol már régebben szolgáló és előléptetésre érdemes segédorvosok voltak. Az Intézet orvosi tanácsa kérte, hogy az Intézet elnöke az eddigi hely­zeten ne változtasson és az eddigi beosztást 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. tartsa meg. Az Intézet elnöke ennek a kíván­ságnak eleget tenni kívánván, a megfelelő ren­deléseken az osztály vezetőhelyettesi állásokra a pályázatot legközelebb kihirdetni készül. Az orvosi adminisztrációs tevékenység túl­tengése és az orvosoknak a gyógyító munká­tól elvonása ellen szól, hogy a rendelőintéze­tekben e munka végzésére az Országps Társa­dalombiztosító Intézet a már fentemlített gya­kornokokat beállította. Ami a körzeti orvoso­kat illeti, azok általában nem végeznek a biz­tosítottról több feljegyzést, mint amennyit ma­gánbetegéről általában minden gondos orvos végez. Ezeket a feljegyzéseket elengedni és mellőzni nem lehet, mert az Oti.-nál feltűnő gyakorivá vált kártérítési perekben ezekre az adatokra az Intézetnek feltétlenül szüksége van. Különben is a magyar betegségi biztosító­intézeti orvosok összehasonlíthatatlanul keve­sebb adminisztratív munkát végeznek, mint egyes külföldi,- például az olaszországi ipari betegségi biztosítás orvosai. Helytelen orvos-proletárok kitenyésztéséről beszélni. Lényegében az a hiba, hogy a székes­fővárosban és a vidéki nagyobb városokban iparkodik a fiatal orvosok túlnyomó része el­helyezkedni. Itt apró díjazásokért vállalnak évekre menő küszködést, viszont az Oti. olyan kisebb vidéki állásaira, hol a havi fizetés 100— 320 pengő és e mellett még más kereseti lehe­tőségek is adódnak, a tapasztalat szerint az Oti. csaik nagy nehézséggel tud fiatal orvoso­kat kapni! Helyt nem álló 11Z cl /' állítás, hogy a bete­gek legnagyobb része bizalmatlanná válik a biztosító intézményekkel szemben. Ezzel az állítással szemben áll az a tény, hogy az Oti. orvosi ellátását a biztosítottak mindinkább nö­vekvő számban veszik igénybe és ha a számos, egyedül az Oti.-nél 2250 tagból álló orvosi kar­ban akadhat is néhány hivatását át nem érző orvos, ezekkel szemben az Intézetnek módjá­ban van mindig megfelelően eljárni. A képviselő úr felpanaszolja az orvosnak az egész intézményben állítólagosán alárendelt szerepét. Nem tudom, hogy ezzel mire céloz. A társadalombiztosítási jogszabályok alapján például az Országos Társadalombiztosító Imté- ' zeínél a szerződött orvosok érdekképviselete­ként az orvosi érdekeltség által választott köz­ponti orvosi tanács, a helyi szerveknél pedig az ugyancsak választott kerületi orvosi tanácsok működnek. Az intézeti ügyvitel körében a fő­orvos-igazgatónak a törvényben biztosított kü­lön jogállása és hatásköre van. TJj orvosi állá­sok megszervezése, meglevő megszüntetése csak az én jóváhagyásommal történhetik, én pedig ilyen kérdésekben mindig orvosszakértőim meghallgatásával határozok. Az önkormányza­tok minden lényeges orvosi kérdésben csak az orvosi tanácsok meghallgatásával határozhat. Mega lapítható mindezekből, hogy az érdekelt orvosi társadalomnalk' a szociális biztosításnak az orvosi érdekeket érintő kérdéseire kellő be­folyása van. Képviselőtársam alapvető hibának minő­síti, hogy a jogiáiiEok és a sz.ámszéki tisztvise­lők túltengenék és túlsúlyban vannak az orvo­sokkal szemben. Szíves figyelmébe ajánlom, hogy az Oti.-nál a fogalmazási karra háruló nagyfontosságú teendőket 172 tisztviselő látja el, akik közül 152 jogi vagy állomtudományi képesítésű, 15 közgazdaságtudományi s a többi egyéb képesítésű tisztviselő, ezzel szemben a tisztviselőorvosok száma 163, a szerződött orvo­sokó pedig 2250.

Next

/
Oldalképek
Tartalom