Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának A képviselő úr az adminisztráció túltengésérőlés öncélra fejlesztéséről szólt. A képviselő úr minden bizonnyal nincs tájékozva arról, hogy a biztosítottak létszámának a gazdasági helyzet javulása folytán esztendők óta tartó, állandó és jelentős emelkedése következtében például az Országos Társadalombiztosító Intézetnél ma ugyanakkora a tisztviselői kar, mint a válság mélypontján végrehajtott létszámcsökkentés idején s ez csak a legnagyobb áldozathozatallal és erőfeszítéssel tudja kötelességét teljesíteni. Idevonatkozólag jellemző, hogy az országos társadalombiztosító intézeti tisztviselőknek jelentékeny hányada rendes évi szabadságát sem tudja kivenni. Ezért ma valóban időszerűtlen és megokolatlan az adminisztráció túltengéséről szólni; azt, ami még közel egy évtizeddel ezelőtt megokolt kritikának bizonyult, most már csak jelszónak lehet tekinteni. A képviselő úr annak megfontolását kéri, hogy legalább a fakultatív vagy korlátozott szabad orvosválasztás rendszerét nem lehetne-e bevezetni. Szabad orvosválasztás alatt általában a társadalombiztosításban — így a külföldi társadalombiztosításban is — nem azt kell érteni, hogy a biztosított összes gyakorló orvosok között szabadon választ, hanem azt, hogy ez a választási joga csak azok között az orvosok között mozoghat, akiket a társadalombiztosítást ellátó intézet jegyzékébe felvesz. Angliában a szabad orvosválasztás rendszere mellett kb. 1000 biztosítottra esik egy orvos, Németországban 600—600 biztosítottra számítva foglalkoztatnak egy-egy orvost. Magyarországon az Országos Társadalombiztosító Intézetnél ezzel szemben egy orvosra 328 biztosított jut. Nyilván következik ebből a lényeges különbségből, hogy Magyarországon a szabad orvosválasztás bevezetése esetleg azt eredményezné) hogy az Oti.-nál szerződött 2250 orvossal sínemben a németországi arány alkalmazása esetében csak 1330 orvos működhetnék, tehát több mint 900 orvos vesztené el az ezidőszerint fix illetményét. Lényeges alapvető kérdése ennek a problémának, hogy az ország legnagyobb társadalombiztosítási intézményéneik, az Oti.-nak az orvosokkal olyan szerződése van, amely szerződés ezidőszerint csak az illető orvos lemondása vagy fegyelmi természetű cselekmény elkövetése esetében szüntethető meg. A kiépített kötött orvosi rendszer tehát csak akkor szüntethető meg, ha a jelenlegi szerződött orvosokat szerzett jogaiktól megfosztanék, vagy ha ők közös akarattal lemondanának szerződéseikről. A szabad- oirvosválasztás rendszerére áttérés lehetősége, amelyet természetesen a betegségi kötelező biztosítás zölkkenés nélküli működéséhez fűződő közérdek szempontjából — különös tekintettel a jelenlegi ingadozó pénzügyi helyzetre — is mérlegelni kell, az intézeti szerződött orvosok állásfoglalásán is múlik. Ettől függetlenül a szabad orvosválasztás kérdése állandó vizsgálat tárgya,. Ennek a vizsgálatnak ezidőszerinti eredményeként megállapítható, hogy ennek a rendszernek számos, ha nem több hibája van, mint a kötött rendszernek. Távol áll tőlem, hogy a társadalombiztosítási adminisztráció technikájának: részletkérdéseibe bocsátkozzam. Röviden csak azt jegyzem meg, hogy a biztosítási járulékok 'behajtásának ügye az általános pénzügyi (hatóságok 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 451 kezében van, amelyek — meggyőződésem szerint — minden tőlük telhetőt megtesznek a járulékok behajtása érdekében is. Olyan szervezet azonban, amely minden köztartozást száz százalékig behajtana, nincs, s így a. társadalombiztosítással vonatkozásban is meg kell elégednünk olyan eredményekkel, amelyei?: a közadók behajtása terén mutatkoznak. Ezenfelül még csak annak megállapítására szorítkozom, hogy a társadalombiztosítási technika is miként a posta vagy egy pénzintézet technikája országonként lényegileg nem sokban külöbözik. A különbségek csak ott adódnak, ahol ezt vagy a társadalom szerkezete, vagy bizonyos jogi adottságok, a rendezés múltja teszik szükségessé. Ezért, ha bizonyos adottságok hasonlósága esetében valaminő külföldi eljárási módot átvehetőnek tartanak, akkor ezt az egymással sűrű nemzetközi kapcsolatban álló intézmények kölcsönösen meg is teszik. A magyar # társadalombiztosítás ügyviteli eljárásai semmivel sem tökéletlenebbek más, hasonló körülmények között dolgozó nyugati országok társadalombiztosítási intézményeinek technikájánál. Ezt a tömeges munkák gépesítésével esetleg tökéletesíteni lehetne, de ehhez főként szociális szempontból nem tudok hozzájárulni. A betegek személyazonosságának ellenőrzésén az intézetek ügyvezetése állandóan dolgozik, most az Oti.-nél például a fényképes biztosítási könyvecskék bevezetésének gondolatával foglalkoznak. Felhívom a figyelmet arra, hogy az ellenőrzésnek minden kiépítése természetszerűleg növeli az ügyviteli j kiadásokat, tehát, ha végső megtakarításokat eredményez is, a szociális juttatások hányadának terhére módosítja az ezekre és az ügyvitelre eső költségek közötti arányt. A szóbanlévő intézmények általában igenis megfelelnek eredeti nagy hivatásuknak. Ami pedig az orvosi kar anyagi érdekeit illeti, szilárd meggyőződésem, hogy a szociális biztosítás intézményei nem hogy komoly veszéllyel nem fenyegetik az orvosi kar jelentékeny részének gazdasági életszínvonalát, hanem ezt magasabb szinten tartják annál a színvonalnál, amely az orvosi társadalom legnagyobb kárára tapasztalható lenne akkor, ha nem volna szociális biztosítás. A társadalombiztosítás ugyanis a legszegényebb néprétegek munkabéréből az orvosi munka céljaira is tartalékol jelentős Összesreket és amikor a mag-var társadalombiztosítás közvetlenül és mint kórházfenntartó, közvetve évenként mintegy 10 millió pengő jövedelemhez juttatja az orvosi kar tasrjait, akkor állítom, hoary a társadalombiztosításba, kapcsolt ugyanettől a néprétegtől kevesebb honoráriumot kapna az orvosi kar, ha a társadalombiztosítás hiányában a magánsryakorlat keretében gondolkodnak az orszáor lesrszegénvebb. lep^evésbbé fizetőképes néprétegének gyógyító ellátásáról. Ezért, miként az orvosi munka elismerését meg lehet követelni a társadalombiztosítás minden érdekeltjétől- megértést kérek ama nagy nemzeti ós szociális szempontból egyaránt múlhatatlanul szükséges munka számára, amely a magyar társadalombiztosítás intézményeiben folyik. Kérem válaszom^ tudomásulvételét. Budapest, 1938. évi január hó 26-án. Széll József s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincs jelen. 69*
