Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-269

Az országgyűlés képviselőházának 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. 441 Az említett törvénycikk a többgyermekes (alkalmazottak és nyugdíjasok családi pótlékát emelte fel a háromnál több gyermekkel bíró alkalmazottaknál és nyugdíjasoknál és pedig a harmadik és azon felüli gyermekek után általánosságban 50%-kai. Ez a családvédelmi szempontokon nyugvó törvény mintegy 25 millió pengővel emeli az állami alkalmazottak javadalmazására fordított kiadások összegét!. E törvénycikk mellett továbbmenőleg intézkedett a kormány iaz 1937. évi 7.000/M. E. szám alatt kiadott rendeletével az iránt, hogy a közszolgálati alkalmazottak fizetése az 19b8. évi január 1-étől kezdődőleg, a mutatkozó drágaságra való tekintettel, felemeltessék. Ezzel a fizetésemeléssel hatályon kívül helyeztetett a fizetéscsökentések tárgyában kiadott legutolsó, vagyis az 1933. évi 1400'M. E. számú rendeletinek az illetménycsökkentésekre vonatkozó része. E rendelkezés folytán a közszolgálati alkalmazottak fizetése általában 5—7%-kai emeltetett és azokban az esetekben, amelyekben az 1933. évi 1400/M. EL számú rendelet szerint fizetéscsökkentésnek helye nemi volt, általában 5%-os fizetésemelés .történt. A nyugdíjasok íiyugdíjjárandósága pedig általában 2/6-kai emeltetett fel. • A kormánynak ez a rendelkezése az államháztartást évi 177 millió pengő többkiadással terhelte meg. Az említett intézkedéseken túlmenő intézkedések, amelyeik a közszolgálati alkalmazottak javadalmazását emelnék, ezidőszerint, sajnos, tehetők nem voltak. Ami pedig az interpellációnak az ideiglenes napidíjas szellemi munkásoknak a közigazgatási hatóságoknál felelős helyen való alkalmaztatására vonatkozó részét illeti, megjegyzem, hogy ez csak elvétve fordulhat elő. Az interpellációt előterjesztő képviselő úr azonban konkrét esetet nem adott elő. Abban az esetben, ha konkrét esetet bocsátana az interpelláló képviselő úr rendelkezésemre, azt gondosan megvizsgálnám, mert az interpellációban említett eset általánosságban nem fordulhat elő. Az előadottakra való tekintettel kérem a t. Képviselőházat, hogy az egész kormány névé; ben adott fenti válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1938 január hó 7-én. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Elnök: Ifj. Balogh István képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Ifj. Balogh István: T. Ház! Közel egy éve annak, hogy interpellációmat előterjesztettemAzóta természetesen egészen más helyzet állt elő. A kérdésnek ma már nincs olyan, nagy súlya, tekintettel arra, hogy a kormáuy a tisztviselői karnak fizetésemelést adott. Bár csak párszázalékos ez az emelés, államháztartási szempontból mégis nagy jelentőséggel bír és súlyos milliókat jelent. Annakidején közgazdasági szempontból tekintve a kérdést, rámutattam arra, hogy a fizetésemelést befektetésnek kell tekinteni a kincstár részéről, hiszen, ha a kincstár a kistisztviselői karnak több fizetést .ad, ezzel mintegy költőpénzt ad, amelyet a tisztviselő a közgazdasági életben, a piacra vihet s így lényegében ugyanez történik, mintha a kincstár az egyik zsebéből a másikba tenné ezeket az összegeket. Köztudomású, hogy a kormány olyan intézKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. menyeket, olyan szövetkezetéket ós társaságokat támogat anyagilag, amelyeknek a közgazdasági életben semmiféle jelentőségük nincsen, a tisztviselői karnak ilyenmódon segítése azonban mindenképpen előnyt jelent a közgazdasági élet számára. Sajnálatos dolog, hogy a mélyen t. miniszter úr — úgy látom — nem ilyen színben tünteti fel ezt a 'kérdést. Hogy konkrétummal is szolgáljak, éppen a közelmúlt napokban a tisztviselői kar egy igen érdemes részének küldöttségével járultam a pénzügyminiszter úr, illetőleg az illetékes tanácsos urak elé azzal a kéréssel, hogy a gyógyítva tanító kisegítő iskolai személyzetnek már tíz esztendővel ezelőtt roszul értelmezett alapon megállapított javadalmazását változtassák meg, illetőleg helyesbítsük és olyan javadalmazással állítsák be őket a megfelelő státusba, ahogyan az őket megilleti, annál is inkább, mert van erre nézve egy rendelkezés, a 25.350/1921. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet, de ezenkívül a 9000. sz. rendelet 10. |-a is jogot ós módot adna ahhoz, hogy ezeket az arra érdemes pedagógusokat olyan javadalmazásban részesítsék, amely számukra már tíz esztendeje esedékes lett volna. Tudjuk, hogy éppen a közeli napokban a hírszolgáltatásnak, az újságnak óriási reklámot jelentett az, hogy bizonyos apró gyermekek eltüntetése, bizonyos angyalcsinálás! esetek nagy büntetésekkel jártak. Ezek a gyógyítva tanító pedagógusok mindig egy-egy félig-meddig elveszett magyar lelket hoznak vissza a társadalomba. Okvetlenül helyénvaló volna tehát, ha megkaphatnák a maguk méltányos gazdasági elhelyezkedési lehetőségüket is javadalmazásuk rendezése folytán. Nem nagy összegről, mindössze huszonegy ember javadalmazásáról van szó. Ezek fizetésének rendezését r kérem, hogy már a legközelebbi költségvetés kapcsán kapja meg a megfelelő javadalmazását ez az értékes, arra nagyon rászolgált réteg. Sajnos, ez az ügy sem kapta azt az elbírálást, amelyet megérdemelt volna, pedig az én számításom szerint nem került volna évente többe 8000—10.000 pengőnél és megnyugtatta volna ezt az igen érdemes társadalmi réteget. Arranézve pedig, hogy ideiglenesen vannak alkalmazva emberek, felelősséggel járó helyeken, napidíjasi minőségben, konkrétumokkal fogok jönni és prezentálom a pénzügyminiszter úrnak, hogy az adatok alapján minél hamarabb és minél intenzívebben segíthessen ezen a kellemetlen anomálián. Elsősorban azért, mert közel e^y év elmultával kaptam választ erre az igen fontos közgazdasági kérdésre, de azért is, mert a közben megjelent rendeletekben igen lényegtelen javítások vannak, e

zt a választ nem vehetem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat,- méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik a pénzügyminiszter úr válasza Sulyok Dezső képviselő úr interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz Sulyok Desző országgyűlési képviselő úrnak a képviselőház 1937. évi június hó 23-án tartott ülésében a 4600/1933. M. E. számú rendelet alapján működő döntőbizottság eljárása tárgyában elmondott interpellációjára. T. Képviselőház! A részvénytársaságok, i szövetkezetek és korlátolt felelősségű társaságok, közüzemek, egyes közérdekű testületek és 68