Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
44Ö Az országgyűlés képviselőházának Következik a pénzügyminiszter úr válasza Meizler Károly képviselő úr interpellációjka. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz Meizler Károly országgyűlési képviselő úrnak a m. kir. pénzügyminiszterhez a drágaság és a kistisztviselők életszínvonala tárgyában 1937. évi március hó 6-án előterjesztett és az 1937. évi március hó 10-én elmondott szóbeli interpellációjára. Meizler Károly országgyűlési képviselő úrnak 1937. évi március 10-én elmondott interpellációjára válaszolva mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a kormány a nehéz viszonyok között elisimerésreméltó működést teljesítő tisztviselők Iránt teljes megértéssel viseltetik. A közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének javítása azonban csak fokozatosan valósítható meg, amelynek során a kormány programmjának megfelelően a szociális és családvédelmi szempontokat is figyelembe kell venniE tekintetben utalok az 1937. évi XIII. te-ben foglaltakra, amely törvényeikkel a kormány az adott államháztartási helyzet figyelembevételével elsősorban olyan intézkedést tett, amely a segítséget ott nyújtja, ahol az a legindokoltabb, vagyis •• a nagyobb családdal bíró alkalmazottaknál és nyugdíjasoknál. Az említett törvénycikk a töibhgyeírniekes alkalmazottak és nyugdíjasok családi pótlékát emelte fel a háromnál több gyermekkel bíró alkalmazottaknál és nyugdíjasoknál (Zaj. 'Elnök csenget.) és pedig a harmadik ós azon felüli gyermekek után általánosságban 50 százalékkalEz a családvédelmi szempontokon nyugvó törvény mintegy 2'5 millió pengővel emeli az állami alkalmazottak javadalmazására fordított évi kiadások összegét. E törvénycikk mellett továbbmenőleg intézkedett a kormány az 1937. évi 7.000. M. E. szám alatt kiadott rendeletével aziránt, hogy a közszolgálati alkalmazottak fizetése az 1938. évi jannár hó 1-étől kezdődőleg, a mutatkozó drágaságra való tekintettel, felemeltessék. Ezzel a fizetésemeléssel hatályon kívül helyeztetett a fizetéscsökkentések tárgyában kiadott legutolsó, vagyis az 1933. évi 1400. M. E. számú rendeletnek illetménycsökkentésre vonatkozó része. E rendelkezés folytán a közszolgálati alkalmazottaik fizetése általában 5—7 százalékkal emeltetett és azokban az esetekben, aanelvekben az 1933. évi 1400. M. E. számú rendelet szerint fizetéscsökkentésnek helye nem volt, általában 5 százalékos fizetésemelés történt. A nyugdíjasok nyugdíj j árán dósága pedig általában 2 százalékkal emelete-tett fel. A kormánynak ez a rendelkezése az áEamháztartást évi 17'7 millió pengő több kiadással terhelte meg. Az említett intézkedéseiken túlmenő intézkedések, amelyek a közszolgálati alkamazottak javadalmazását emelnék, ezidőszerint, sajnos, tehetőik nem voltaik. Ezek mellett az intézkedések mellett azonban szociális téren is gondoskodott a. kormány a közszolgálati alkalmazottakról és pedig az Otbá. keretében, ahol is éppen az alacsonyabb kategóriába tartozó alkalmazottak és nyugdíjasok 'érdekében, — a szakorvosi ellátás a vidéken is 'biztosíttatott, továbbá a budapesti rendelőintézet is kiibővíttetett és az az 1937. évnek december havában rendeltetésének át is adatott. 269. ülése 1938 február 16-án, szerdán. Folyamatban vannak e mellett az állami alkalmazottak budapesti kórházának és a galyatetőí üdülőjének előkészítő és építési munkálatai. Szociális téren való intézkedésekkel kapcsolatban rá kell még mutatnom arra is, hogy a közszolgálati alkalmazottak hitelszükségletei kielégítésének megkönnyítése céljából a Pénzintézeti Központ által nyújtható kölcsön kedvezményét kiterjesztettem olyan alkalmazotti csoportokra is, amelyek ezideig ebben a kedvezményben nem részesültek, mint például a díjnokok, a kisegítő szolgák, a községi alkalmazottak ós a fizetéskiegészítő államsegélyben részesülő tanerők és az ezekbe a csoportokba tartozó nyugdíjasok. Az előadottakra való tekintettel kérem a t. Képviselőházat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1938 január hó 7-én. Dr. Fabinyi s. k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Meizler Károly képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Meizler Károly: T. Ház! A pénzügyminiszter úr egy még 1937 márciusában tartott interpellációmra válaszolt most. A válasz természetesen most már egészen más síkon mozog, mint ahol a helyzet állt akkor, amikor én annakidején a kérdéseket felvetettem. Az a pénzügyminiszter úr részéről meghonosított szokás, amelynek t értelmében ilyen hosszú idő eltelte után válaszol a kérdésekre, nem más, mint a problémák elaltatása, mint az interpellációk lejáratása. Válaszát tehát már ezért sem vehetem tudomásul, érdemben pedig szintén nem veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a pénzügyminiszter úr írásbeli válasza ifj. Balogh István képviselő úrnak 1937. évi május hó 7-én a tisztviselők fizetéscsökkentése, valamint az ideiglenes napidíjas szellemi munkásoknak a közigazgatási hatóságoknál felelős helyen való alkalmaztatása tárgyában tartott interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz ifjú Bialogh István országgyűlési képviselő úrnak az Öszkormányhoiz a tisztviselők fizetéscsökkentése, valamint az ideiglenes napidíjas szellemi munkásoknak a közigazgatási hatóságoknál felelős helyen való alkalmaztatása tárgyában az 1937. évi május hó 7-én előterjesztett interpellációjára. Ifjú Balogh István országgyűlési képviselő úrnak az 1937. évi május hó 7-én előterjesztett interpellációjára az ö&zkorniány nevében válaszolva mindenek előtt ki kell jelentenem, hogy ia kormány a nehéz viszonyok között elismerésre méltó működést teljesítő tisztviselők iránt teljes megértései viseltetik. A közszolgálati alkalmazottak anyagi helyzetének javítása azonban csak fokozatosam valósítható meg, amelynek során a kormány programmjának megfelelően a szociális és családvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni. E tekintetben utalok az 1937. évi XIII. tc.-ben foglaltakra, amely törvénycikkel a kormány az adott államháztartási helyzet figyelembevételével elsősorban olyan intézkedést tett, amely a segítséget ott) nyújtja, ahol az a legindokoltabb, vagyis a nagyobb családdal bíró alkalmazottaknál és nyugdíjasoknál.
