Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

32 Az országgyűlés képviselőházának 2Í az eredményt, de legalább elgondolások vannak. Azt szeretném, ha errevonatkozóan a kultuszminiszter úr megnyugtatást tudna adni nekem, mert egy ilyen gondolat, egy ilyen reménykedés, a holnapnak ez a reménykedése tenné könnyebbé és elviselhetőbbé a mának sötétségét is. Elnök: A kultuszimdiniszter úr óhajt szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Igen örülök, hogy a munkanélküli értelmiségi ifjúság kérdésével kapcsolatban az előttem szóló igen t. képviselő úr utolsó szavaiban magáévá tette azt a felfogást, amelyet a miniszterelnök úr több ízben és jómagam is több ízben itt a Házban és a Házon kívül kifejtettünk, vagyis azt a felfogást, hogy az értelmiségi munkanélküliség problémája egyike a legnehezebb szociálpolitikai problémáinknak, amelynek megoldása egyoldalú eszközökkel és ideiglenes szükségelhelyezésekkel nem lehetséges, csupán egy nagy szerves elgondolás keretében, amely mind a kultúrpolitikai, mind a gazdaságpolitikai vonalon fog végrehajtatni. Ez a kiinduló pontja annak a tervezetnek is, amelyet a minisztertanács e kérdésben magáévá tett, amelyet annakidején én voltam szerencsés ott előterjeszteni, s amelynek alapján bizonyos intézkedések történtek, miknek következtében a képviselő úr azon felszólításának, hogy hajlandók vagyunk-e haladéktalanul megfelelő olyan intézkedéseket tenni, amelyek a diplomás ifjúságnak a termelő gazdasági életben való beállítását és elhelyezkedését lehetővé teszik, nemcsak azzal felelhetek, hogy hajlandók vagyunk, hanem kijelenthetem a Ház előtt, hogy ezeket az intézkedéseket részben már meg is tettük, részben pedig folyamatban vannak. : | A számok azonban, amelyeket igen t. képviselőtársam itt a Ház elé terjesztett, némi módosításokra szorulnak. Ügy látom, hogy a t. képviselőtársam félreértette azokat a számadatokat, amelyeket annakidején költségvetési beszédemben bejelentettem; nevezetesen nem a munkanélküliek számára vonatkozó adatokat, mert azokat helyesen méltóztatott ismételni, hogy háromezer volt a diplomás, hatezer körül a tanítók és tíz-tizenegy körül az érettségi zett munkanélküliek száma, hanem az elhelyezettek számára, ami azóta történt. Nevezetesen én költségvetési beszédemben csak azokat az állástöbbleteket említettem fel. amelyekre elhelyezések történtek és fognak történni, nem említettem ellenben a normális elhelyezkedési lehetőségeket, amelyek évről-évre megismétlődnek. Ezért szükségesnek tartom megállapítani, hogy mióta én ezeket a számokat az értelmiséffi munkanélküliekről itt a Házban bejelentettem, azóta az érettségizettek, tanítók és diplomások egvüttes 21.00í>-es számával szemben a következő elhelyezések történtek. 1936. évi júliusától <— a normális és a 665 többlet új állást is beszámítva — az államnál '1840, az önkormányzatoknál 1880, ugyanez időben a miniszterelnök úr karácsonyi akciójának folyománvaként a Gvosz. és Tébe. 557, a miniszteri biztos akciója alapján az Omke.-nél 150 új alkalmazás történt.' Azonkívül az álláshalmozásokkal kapcsolatban az államnál és önkormányzatoknál a nyugdíjasoknak folyamatban lévő elbocsátása során azokról a nyugdíjasokról van itt szó, akik úira voltak alkalmazva s ezek elbocsátása már-folyamatban van — e^rirg^ 331 bocsáttatott el. Ez pedig összesen 6738 elhelyezés, A folyamatban lévő elboU. ülése 1937 november 17-én, szerdán. csátásokkai ehhez hozzájön még 300 s a képviselő úr által is említett népiskolaépítés során még 1000, úgyhogy összesen 8000 elhelyezésről van szó, tehát annak a számnak éppen kétszereséről, amelyet itt méltóztatott említeni. Ennek az elhelyezésnek következménye az, hogy amikor 1937szeptember 1-én felszólítottuk az értelmiségi munkanélkülieket, hogy a miniszteri biztosságnál az ott kapható személyi lap felhasználásával jelentkezzenek, már csak 11.500-an kértek személyi lapot, noha a múlt novemberben még a statisztikai összeírásban 21.000 ilyen munkanélküli szerepelt. A 11.000 közül kitöltve 4600-an nyújtották be a személyi lapot és utólag még benyújtották 806-an. Jelenleg tehát 5406 jelentkezett értelmiségi munkanélkülit tartunk nyilván, diplomást, tanítót és más érettségizett értelmiséget együttvéve. A kis számot az is magyarázza, hogy azok, akik az idén végeztek, még nem nyújtották be nagy tömegben ilyen kérelmüket, mert remélik, hogv időközben elhelyezkedhetnek és mind tudatában vannak annak, hogy egy-két évnél előbb normális békeidőben sem lehetett alkalmazáshoz jutni. A tanítók és tanárok nagyrésze hasonlóképpen nem jelentkezett külön, mert kélvén vük úgy is bent van a minisztériumban. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a 8000 elhelyezéssel az értelmiségi munkanélküliek száma máris lényegesen csökkent. Ami a jövendőt illeti, kétségtelen, hogy mind az egyetemeken, mind a szakfőiskolákon, mind a középiskolákban a termelés nagyobb, mint a szükséglet az életben s ezért a mo

;

st végzetteknek bizonyos számát, bizonyos töredékét ismét hozzá kell számolnunk a munkanélküliekhez. — de nem az egész számot — csak azokét. akik a normális elhelyezkedések során nem "'^t~ak alkalmazáshoz. Az úgynevezett értelmiségi elemek túlságosan nagy számáról elejtett megjegyzések nekem éppen iiarv visszatetszettek, mint a képviselő úrnak. Helytelennek tartom és helytelennek tartia a miniszterelnök úr is- mint több ízben VHpienteHe. a^t a kifejezést, borry wérteímiségi tiiltermelés«. Helyesen nem lehe^ értelmiségi tiíltermelésről beszélni, mert szükség van arra, boo-y rn>n£l több. minél naeyobb számú jól mii^PH poVáva legyen ennek az országnak. (TUdy Zoltán: Tgy van!) Tehát értelmiségi túltermelésből mi sohasem beszélünk, ^sur>án azt szeretnők, ha az az értelmiségi ifjúság, illotv^ a magasabb képzettségű ifjnsá"" olvan pályákra menne, amelyek nem a fixfizetéses állami állásokkal egypnéi-tékiíek^ hanp.m a gazdasási életben való elhelyezíkedést ielentik. Ttt iutok el a képviselő úr főkérdéséhez, hogy ebben az irányban történt-e valami, vagy készülünk-e tenni valamit Méltóztatik tudni, hogy az iparügyi miniszter úr, aki éppen ebben a pillanatban jelent meg a Házban, beterjesztette a magántalkalmazottak 44 órás munWJ hetéről szóló törvényi avaslatot s azt miután a parlament elfogadta, törvén verőre emelkedett. Ennek a törvénynek végrehajtási utasítása mo<=t van előkészületben. Ha ez az utasítás, amelv &v érdekelt minisztériumok körében táre-valás alatt van, rövidesen megjelpnik, módjában lesz a magángazdaság keretében igen sok értelmiségi munkanélkülinek elhelyezkednie. (Meizler Károly: A nagybirtok mennyit el tudna helyezni! — Farkas István: A. nagybirtok nebántsvirág!) Említettem már. hogy az ezúton való elhelyezkedés száma ko-