Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-269
Az országgyűlés képviselőházának haladottabb formája a járulékmentes öregségi biztosítás. Ez más szóval nem egyéb, mint egy karitatív aggkoiri (Szegénygondozás. Ezzel a rendszerrel ma Is találkozunk imég némely országban,, természetesein csak ott, alhoi ez a tehetrtétel az állaaniháztairtás számára jelentősebb terhet nem jelent, csak ott, .alhol a lakosság nagy terhlmószeti kincsekkel Ibír, így elsiőisioiriban Uj-Zélandban ós Uruguayban. Ausztráliában m-a is ez a rendszer áll fenn, Európában azonban a leggazdagabb államok is, mint Anglia,, Franciaország és Belgium, sőt Amerikában laz Egyesült Államok ds letértek erről az 'alapiról. Ez a törvényjavaslat is elutasítja a járulékmentes biztosítás gondolatát és ezt nem utolsó sorban magasabb etikai szempontok figyelembevételével, méltányos járulékfizetések rendszere alakjában oldja meg. Indokolja ezt elsősorban az a körülmény, .hogy a magyar államháztartás és a magyar agrárórdekeltségek eaidőszerint távolról sincsenek olyan anyagi viszonyok között, hogy ezt a nagy terhet egyedül vállalni képeseik, volnának.- De indokolja ezt az a körülmény is, hogy ellenkeznék az igazságosság elvéved, hogy egyenlő juttatásokban részesítsék a különböző munkateljesítményeket, nem utolsó sorban azért is, mert hozzászoktatná a tömegeket az ingyenes juttatás gondolatához, .amely gondolattól .mindenkor mindnyájan távoltartottuk magunkat még akikor is, amikor pedig világszerte igen aktuális volt a munkanélküli segély. Ettől eltekintve a törvényjavaslat az öregségi biztosítást is kötelezőnek mondja ki, szemben az önkéntes biztosítások rendszerével, amit nem utolsó sorban azért állapított meg így a földmívelésügyi kormányzat, mert az önkéntes biztosítás okhoz fűzött remények a múltban miniden alkalommal megcsaltak bennünket. Elég, ha rámutatok az 1912 : VIII. te. által létesített önkéntes nyugdíjbiztosításra, avagy az 1900 : XVI. te. által ikreált önkéntes rokkantsági és haláleseti biztosításra, amelyet olyan elenyészően kevesen vettek igénybe , liogy átfogó .elintézését a dolgoknak ilyeténképpen remélni nem lehet. Ha vizsgálat tárgyává tesszük, könnyen érthetővé válik, hogy miért voltak a szociális biztosítás terén mindenütt az ipari államok úttörők; könnyen rájöhetünk és megérthetjük, hogy ezeknek a munkásoknak egyhelyben lakása, -magasabb ibére, jobb fizetése előbb teremtett magasabb kultűrszinvonalú életet ezeken a helyeken és könnyen, érthető, hogy ezeknek az öregségi biztosítása és .a róluk való szociáliis gondoskodás könnyebben volt megszervezhető, mint a .mezőgazdasági munkásság körében foglalkoztatott munkavállalóké, akik egyrészt ma is inkább patriarchális viszonyban élnek, szerteszéjjel szórva az ország különböző területein. De úttörők voltak az ipari államok azért is, mert ezeknek a jövedelmezősége mindig sokszorosan felülmúlta a mezőgazdaság jövedelmezőségét, másrészt az ezzel járó terhet — jól tudjuk mindnyájain — mindannyiszor át tudták hárítani a maguk fogyasztóközönsiégére. Ezzel szemben a .mezőgazdaság, amely ma is változatlanul igen éles verseny közepette kénytelen a maga prosperitását megkeresni és megtalálni, — láttuk ezt a múltban, a válságos esztendőkben — a legkisebb mértékben, sem volt képes ia maga rezsi költségeit vagy azok többleteit a maga fogyasztóközönségáre áthárítaná, : 1C>9. illése 1938 február 16-án, szerdáit. 42? Ez a körülmény és ez a meggondolás késztette a földmívelésügyi kormányzatot első sorban arra, hogy a biztosítási ág bevezetése által felmerült költségeket mindenekelőtt méltányosan és igazságosan ossza fel az érdekeltek között, másrészről arra, hogy gondosan ügyeljenek, hogy ezek ^ túl ne lépjék azt a határt, amellyel az érdekeltségek a mai gazdasági viszonyok közepette megküzdeni képesek. Ez a meggondolás szab gátat a folyósítandó járadékok (magasságának, a biztosításba egyelőre bevonhatók számának, sőt i a jogosultságot feltételező korhatárnak is. Ezzel szemben — és ezt mindjárt most kívánom hangsúlyozni — szinte páratlanul áll az európai szociális biztosítások történelmében az a tény, .amelyet lehetővé tesz ez a törvényjavaslat, hogy annak hatályballépése napjától kezdődőleg ezek a járadékok azonnali folyósítást nyernek azok számára is, akik egyetlen fillérrel sem járultak hozzá járulékok alakjában a magúik járadékához., másrészt páratlanul áll az úgynevezett várakozási időnek méltányosan megállapított terjedelmével. T. Ház! Az európai államok az öregségi biztosítást illetően nagyjában három csoportra oszthatók. Az első csoportba tartoznak azok az országok, amelyek gazdasági életének súlypontja első sorban az ipari termelésen nyugszik. Ezek azok az erős ós gazdag országok, amelyek a (mezőgazdasági öregségi biztosítást az ipari munkások öregségi biztosításával körülbelül .ekvivalensen oldották meg, mint Németország, Belgium és Hollandia. A második csoportba tartoznak azok az országok, ahol az ipari termelés mellett ágén lényeges •• szerepet tölt már be a mezőgazdasági termelés is, de amelyekben a .mezőgazdasági munkások ós az ipari munkások öregségi biztosítását különbözőképpen, a mezőgazdasági munkások rovására oldották meg. Idetartoznak elsősorban Olaszország, Franciaország, sőt a szomszédos Ausztria is. Végül a harmadik csoportba tartoznak azok az államok, ahol a mezőgazdasági öregségi biztosítás ezddőszerint tmég megoldva nincs ós amely államok elsősorban az európai mezőgazdasági exportállaimokból sorakoznak fel, amely csoportba hazánkon kívül Lengyelország, Jugoszlávia és Románia is tartozik. T. Ház! Ez a törvényjavaslat hazánkban az öregségi biztosítást a mezőgazdasági munkások körében a második csoportba tartozó államokhoz hasonlóan kívánja megoldani, anynyival is inkább, mert hiszen nálunk — tekintetbe véve Magyarország speciális és par excellence agrár jellegét — igen nagy tömegű munkások bevonásával kell számolni. A korhatár megállapítása, a járadék magassága, valamint a járulékok magassága általában véve — összehasonlítva a többi államokéval — méltányosnak nevezhető, ezzel szemben, mint mondottam, a járadékok azonnali folyósítása és a várakozási idő méltányos megállapítása egyedülállónak nevezhető egész Európában. A mezőgazdasági munkások biztosításának története visszanyúlik az 1897. évbe, amikor Darányi Ignác akkori földmívelésügyá miniszter úr először jelentette be a probléma rendezésére irányuló óhajtását, (Horváth Zoltán: Elég régen volt!) később az 1900. évi XVI. törvénycikkben pedig a gazdasági munkások kötelező balesetbiztosításával lerakta ennek a törvénytervezetnek alapjait. (Horváth Zoltán: Azóta 66*