Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-268

412 Az országgyűlés képviselőházának lyel a szükségletnek, az igénynek, a felvevőképességnek a kiszélesítését akarták elérni, szinte átalakult az élelmezés: ma más alkatrészekben, más tápszerekben, más keverésiben és összeállításban fogyasztjuk azt, ami által egósaségünket, testi kondíciónkat ós az erre természetesen alapozott lelki biztonságunkat megkapjuk. A cukor ez alatt a másfél évszázad alatt elsőrendű tápszerré lépett elő, de nemcsak mint tápszer, hanem mint a gazdasági életnek fontos és jelentős tárgya is, a fehér aranynak nevezett répacukor ma valóban ^ olyan helyet foglal el a világ gazdasági életében, amilyenről 150 esztendővel ezelőtt még álmodni seim lehetett. A cukornak, ismétlem, a fehér aranynak fogyasztási propagandája, az ipari, mezőgazdasági, termelői, fogyasztói, állampénzügyi, világgazdasági és világkereskedelmi érdekeltségek jelentősége és mindezek egybefonódása olyan eseménysorozat, amelyen keresztül egészen pontosan lemérhetjük a kapitalizmus fejlődési vonalát. ^ ; Nagyon tanulságos történelmi lecke ez főiéig az idealistáik számára, akik ebből a történelmi folyamatból megtanulhatják azt, hogy a fogyasztás ós a munkás — a munkás kettős minőségiben is: úgy is mint fogyasztó, úgy is mint termelő — egészen alárendelt tényezők ebben az esemén ysoűrozatban, amelyben a végcél nem az ellátás, a végcél nem a szükségletek^ kielégítése, ahol nem a szükséglet emelkedéséből és az igény növekedésiéből várják a, haszon kialakulását, hanem a haszon emelése és kialakulása céljából forszírozzák a szükségletet. így azután bizonyos hatalmi helyzetben, hatalmi pozícióban eljutnak odáig, hogy a. kettőt, a szükségletet és a hasznot, a termelést és a profitot egymástól teljesen függetlenítik és a szükséglet kielégítésével már egyáltalán nem törődnek, a meglevő szükségletre, a meglevő, kialakult igényekre kényszerítik rá a nagyobb profit kiizzadásának minden terhét. A cukoirtermelés és a cukor körül lejátszódó történelmi és világgazdasági események sorozata is ezt a tényt -bizonyítja. De bizonyít 'ez a javaslat, ez a jegyzőkönyv még valami mást is. Ez az egyezmény bebizonyítja az egész világon azt a fölé- és alárendeltségi viszonyt, amely a kapitalizmus ós az állam, a profitszervezet és az államszervezet közt ma fennáll. (Farkas István: Ügy van! Kifejezetten benne van!) Ilyen élesen, ilyen őszintén, ilyen nyersen még alig került csak egy állam törvénytárába is nemzetközi kartellszerződés/íJfl.v van! a szélsőbaloldalon-) mint a nemzetközi cukorkartel köreinek tisztázását és. respektálását oélzó londoni egyezmény. Nem feledkezeim el az első brüsszeli egyezményről sem, amely — hogy így fejezzem ki magamat, mai közhasználati szólamot idézve — a régi átkos liberális korszak bűne volt. de ma, amikor bennünket mindennap egy tucatszor megmentenek az átkos kapitalizmustól, az átkos liberalizmus rabszolgaságától, azalatt ezeket a parancsokat, amelyek a világgazdasági eseményekből egyenesen folynak, egyszerűen teljesítik és itt, ennél a jegyzőkönyvnél, ennél az egyezménynél, a cuíkorkérdésnél mutatkozik meg, ismétlem, ez a, fölé- és alárendeltségi viszony a legvilágosabban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzetközi gazdasági életben vannak más áruk, árucikkek, más termel vények is, melyeknek hatalmasai egymással megegyeztem; az acél nemzetközi hatalmasságai paktumot kötöttek, a réztermelők, a gumi urai, a nyers268. ülése 1938 február 15-én, kedden. olaj és a gyapot gazdái s a többi nemzetközi árucikk és produktum, előállítói és forgalombaihozói is (megegyeztek és ezeket a megegyezéseket gazdasági befolyásukkal elismertették az illetékes kormányokkal mindenütt. A cukrot azonban külön törvénnyel is megajándékozzák, hogy ezt a kettőjük közti viszonyt egészen világossá és egészen megtámadhatatlanná. tegyék. (Czirják Antal: A kartellek soha ilyen orgiákat nem ültek, mint most! Magyarországon különösen! — Andaházi-Kasnya Béla: Jó védnökük vian! — Czirják Antal: Minden vonalon így van! (vitéz Kő József felé:)^ Ugy-e tetszik képviselő űr? Szomorú ez! — vitéz Kő József: Nem is szóltam magához!) Ennek az egyezménynek megszövegezésénél és összeállításánál, ahogy az előadó úr nagyon helyesen felsorolta, egész csomó miniszterelnök, egész csomó államférfi vett részt. Valóban nem bankvezérek, nem ipari kapitányok, nem feudális nagybirtokosok ültek ott annál a tárgyaló asztalnál, amelynél ezt az egyezményt megszövegezték, hanem kormánykiküldöttek, ahogy a jegyzőkönyv és a hozzáfűzött indokolás mondja, az összes érdekelt államok megbízottai, aminek idézésénél nagyon nehéz nem arra gondolni, hogy »az állam én vagyok,« amit most igen hatásosan, igen sok joggal és indokoltsággal a kapitalizmus vallhatt a maga részéről. Az összes érdekelt államok kormánykiküldötteinek megállapodását jelenti ez a jegyzőkönyv

% Igen, érdekelt államok! Szerintem az állam érdekelt ebben a kérdésben, érdekelt a répaszedő mezőgazdasági munkások, az állattermelő kisgazdán, a cukorgyári kulikon keresztül. Érdekelt az állam ezeken, mint termelőkön és fogyasztókon keresztül, de ezek az érdekeltségek sem ebben az egyezményben, sem az egyezménnyel kapcsolatos semmiféle más történésben a maguk jogainak elismeréséhez hozzá nem jutnak, ezek a tényezőik csak szájtátó statiszták ebben a szörnyű színjátékban. Huszonkét ország reprezentánsai írták alá ezt az egyezményt. Békés egyetértésben egymás mellett Németország és Szovjet-Oroszország, (Farkas István: Ügy

t

van! Ott megférnek egymással a haszonszerzésben!) feledve az antikomintern-paktumot a cukorkartell érdekében, amely megédesíti a politikai és világnézeti veszekedéseket. (Mozgás.) A javaslat azonban az egyezményt figyelőnek egyéb érdekes 'megállapításokra is módot és alkalmat ad. Módot és alkalmat ad annak megállapítására, hogy naponta hangos és dühös kirohanásokat hallunk a nemzetköziség ellen, ha a munkás önvédelemből szervezkedik, önvédelemből keresi a társát, a választójog elkobzásával fenyegetik azt, .aki külföldi utasítás elfogadásával vádolható, de ez a javaslat törvényes elismerése egy nemzetközi utasításnak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amikor egy nemzetközi érdekeltség jelöli ki a világ földjén az új határokat, állapítja meg az új kontingenseket, állapítja meg az exportbeosztást, (Farkas JsKán: Ügy van!) hogy mikor és mennyit szállíthatnak, amikor egy ilyen érdekeltség nem hogy javaslatot ^tesz, hanem utasítást ad a termelés szabályozására és annak a bizonyos sokat emlegetett túltermelésnek az ellensúlyozására. Túltermelésről beszélnek akkor, amikor a fogyasztást nem tudják kellőleg ellátni, amikor a felvevő képesség sokkal több, mint amennyit fogyasztásra rendelkezésre bocsáta-