Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. azonban a felhígított lőre után is kivetik az adót. (Horváth Zoltán: Ez borhamisítás!) Ez lehetetlen r állapot. Eddig úgy volt, hogy a községi képviselőtestület és az adóügyi bizottságok figyelembe vették, hogy a termelők mit bírnak fizetni és e szerint vetették ki rájuk a borfogyasztási adót. Most azonban megint csak a szegényebb néposztályt sújtják, mert ahol jó" pénzt kapnak a jó borokért, ott a borfogyasztási adót azok viselik, akik megvásárolták a bort, ahol pedig — mint a városok ban, ahol sok kocsma van — a nagyvállalatok vásárolják Össze a borokat, itt a községi háztartásnak bőven jut mindenre, mert valósággal folyik a borfogyasztási adóbevétel, míg az egészen kis községekben, ahol csak egy kis szőlőterület van, ahol a hatodik határba is el kell menni a borért, ott a kisembernek meg kell fizetni a borfogyasztási adót a lőre után is. Ez teljesen igazságtalan és aránytalan is s ezért a baranyavármegyei .mezőgazdasági bizottság, gyűlést tartott és a vármegye alispánjához egy küldöttség ment, felkérvén őt arra, 'hogy ne zaklató módon, hanem úgy vegyék fel ezeket a szemleíveket, amint az eddig is történt, vagyis bejelentés alapján, mert ez a borfogyasztási adó már amúgy is felesleges hozzájárulás a háztartási költségekhez. (Úgy van! balfelöl.) Azért jöttem én is ide a Ház elé ezzel az üggyel, hogy még időben intézkedés történjék, mert az év végéig kell nyélbeütni a költségvetést a jövő évre, tehát hogy legyen, ideje a belügyi kormánynak intézkedűi és kérem is a belügyminiszter urat, hogy utasítsa az illetékeseket ... (Horváth Zotlán: Nincs itt!) Nem baj, én már beszéltem vele. (Elénk derültség. — Horváth Zoltán: Hát akkor miért mondod el mégis az interpellációt 1 ?) Azért % mert nem a miniszter úrral, hanem az illetékes osztályvezetővel beszéltem meg a dolgot, de interpellációmat mégis elmondom, ha a miniszter úr nincs itt és nem is adhat nekem választ, mert én nem annyira a válaszra vagyok kíváncsi, mint inkább azt kérem, hogy az intézkedés mielőbb megtétessék, hogy karácsony idején, a szeretet és a béke ünnepén - ne legyen zaklatásnak kitéve az a szegény nép, hanem a helyes és igazságos adókivetés folytán békés karácsonya legyen. (Helyeslés. -Tildy Zoltán: Hát nálatok még karácsonykor is járnak a szemlészek?) Elnök: Az interpelláció kiadatik az illetékes miniszter úrnak. Következik Patacsi Dénes képviselő úr második interpellációja a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrhoz a falu népének tűzifával való ellátása tárgyában. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): »Inteirpelláció a földmívelésügyi minisztérium vezetékével 'megbízott m, kir. miniszterelnök úrhoz, a falu népének tűzifával való ellátása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogv az erdőbirtokok körüli falvak népe nem jut tűzifához, mert az összes kitermelt fát eladiák kereskedelmi vállalatoknak? 2. Hajlandó-e a földmívelésügyi kormány gondoskodni akár az erdőbirtokosok közvetlen felhívásával, akár rendeleti úton, hogy a, falu népe úgy, mint a múltban, készpénzért vagy részes munkáért tüzelőhöz juthasson 1 ? Patacsi Dénes s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó, ülése 1937 december 15-én, szerdán. 381 Patacsi Dénes: T. Ház! Interpellációm tárgya az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamarában is;szóvátétetett, abban az irányban, hogy a környékünkön lévő erdőbirtokosok kereskedelmi vállalatoknak adják el a fát, (Rakovszky Tibor: Ez igaz, nálunk is!) ós így sem a kisgazdatársadalom, sem az iskolák, sem a, községháza, szóval semmiféle közület nem kap fái. (Csoór Lajos: A paraszt nem kap fát!) Hallottam ma itt a tüzelőfaanyag hiányáról és a rossz intézkedésekről elhangzott interpellációt. Hozzáfűzhetem, hogy nálunk, a Dunántúlon, ahol a fa — hála Istennek — megterem, olyan világ van és eddig mindig úgy volt, hogy a környék népének az erdőbirtokosok tartottak faeladást, mégpedig a lábon álló fáikat adták oda tisztességes áron. Az emberek ezt megfizették, maguk felmunkálták, így gondoskodtak a tűzifaszükségletükről, így télen is volt munkájuk s a pénzt is megadták. Most sem kérnek mást, csak azt, hogy juttassék először az ottani népet fához azon az áron, amelyért a fát a kereskedeimi vállalatoknak eladják a birtokosok, mert bizony, szomorú látvány, hogy a nagyvállalatok fatelepei ott vannak a vasút mentén is a környék népe nem juthat fához, vagy pedig kétszeres áron kénytelen megvásárolni, mert a kereskedelmi vállalatokon kívül vannak olyan takarékpénztárak is, amelyek nem a hitelszükséglet kielégítésén munkálkodnak, hanem jövedelmező . vállalatokba bocsátkoznak és összevásárolják az erdőbirtokosoktól a, fát. Én tudom, hogy nincs olyan ^törvényes rendelkezés, amely ezt megtiltaná és nem lehet senkit arra kényszeríteni, hogy kinek adja a fáját, de ezzel szemben nagyon helyesen mutatott rá Kun Béla képviselőtársam, hogy gróf Esterházy Móric képviselőtársunk milyen helyesen és nagylelkűen cselekedett, amikor annak adott fát, akinek szükEjágé volt rá. Amikor ilyen példa áll előttünk, akkor én nemcsak a kormányt kérem, hogy az erdőbirtokossággal érintkezésbe lépve, oldja meg a kérdést, de apellálok innen a magyar földbirtokcssághoz és erdőbirtokossághoz is s kérem őket, hogy úgy, mint Esterházy Móric gróf képviselőtársunk, tekintsék szent kötelességüknek a szegény nép fához juttatását. Lehetetlen dolog azzal érvelni, hogy könynyebb nekik, ha egyszerre kapják a pénzt. A magyar nép nem kegyet kért, hanem azt, hogy ő is megvehesse a fát azért az árért, amelyért a kereskedelmi vállalatok. Azt hiszem, ezt csak megérdemli az a nép, amely azért a földért, amely ezt a fát kitermeli, ázott és fázott a harctereken. (Ügy van! Ügy van!) Kérem tehát az igen t. földmívelésügyi kormányt, értesse meg az erdőbirtokossággal, hogy ezt a magyar kötelességet szem előtt tartva, a falu népét fához Ikell juttatnia. (Felkiáltások bal felől: Szavazzuk le a kormányt, többségben vagyunk!) Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az imént elmondott interpellációval kapcsolatban legyen szabad a Házat tájékoztatnom arról, hogy az említett kérdésben mindeddig csak egy konkrét panasz érkezett be a földmívelésügyi miniszter úrhoz és pedig Nemesszany község részéről. A panasz most áll kivizsgálás alatt. Természetesen készséggel kilátásba helyezem a képviselő úrnak azt, hogy amennyiben konkrét panaszokat fog a földmívelésügyi kormány elé terjeszteni, akkor a rendelkezésünkre álló eszközökkel és abban a
