Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

382 Az országgyűlés képviselőhámnak.26 hatáskörben, amelyet a törvények és rendeletek nekünk biztosítanak, meg fogjuk tenni a szükséges lépéseket. (Helyeslés.) A képviselő úr helyesen utalt arra, hogy tételes jogalapunk nincsen arra, hogy beleavatkozzunk abba, hogy egy erdőbirtokos kinek adja el a fáját, van azonban talán a törvénynél és rendeletnél is magasabb erkölcsi, (Rakovszky Tibor: Etika!) etika, morális szempont, amely az erdőbirtokosok részére előírja azt, hogy a helyi szükségletet is kielégítsék, A. nép látja, amint a faszállítrnányok elvonulnak: a községen keresztül, érthetők tehát azok a szempontok, amelyek a képviselő urat interpellációjának elmondására késztették. T. Ház! Mondom, Iha nincsenek is errevonatkozólag tételes rendelkezéseink, a földmívelésügyi kormány részéről is készséggel kilátásba^ helyezem azt, hogy az illetékes erdőhatóságok útján az erdőbirtokosokkal közvetlenül tárgyalásba bocsátkozva igyekezni fogunk rábírni az illető erdőbirtokosokat arra, hogy a helyi szükségletek kielégítése tekintetében álljanak rendelkezésre. (Haám Artúr: Az erdőbirtokosoík kötelessége ez!) Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. Elnök: Kíván az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élni? Patacsi Dénesi A választ köszönettel veszem tudomásul. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem,, ,méltóztatnaik-e a földmívelésügyi államtitkár, úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásu]_vette. Következik Takács Ferenc képviselő úr interpellációja a mezőgazdasági munkásság lakásviszonyai tárgyában. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Csikvándi Ernő jegyző (olvassa): interpelláció az összkormányhoz, a mezőgazdasági munkásság lakásviszonyairól. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a mezőgazdasági munkások egy része embertelen és egészségtelen lakásokban lakik! Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy különösen a sokgyermekes földmunkások egyáltalában nem kapnak lakást? Hajlandó-e a kormány az illetékes miniszterek által állami támogatást biztosítani a községeknek és városoknak, hogy korszerű mezőgazdasági lakásokat építhessenek és ezzel a nagy lakásínséget enyhítsék! Hajlandó-e a kormány a mezőgazdasági munkások^ lakásínségén akként is enyhíteni, hogy a kétszobás lakásokat is adómentessé teszi, ha azokban családos mezőgazdasági munkások laknak? Takács Ferenc s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti u szólás joga. Takács Ferenc: T. Ház! A mezőgazdasági munkások s a mezőgazdasági népességhez tartozó emberek házaikat rendszerint földből és vályogból építik s ezen a téren évszázadok óta alig tapasztalható valami változás. A legprimitívebb körülmények között, az egészségügyi követelmények minimális figyelembevétele nélkül épülnek a legtöbbször, sajnos, ezek a házak. Anyagi vonatkozásai vannak a kérdésnek, azért építenek rosszul, egészségtelenül, mert nem rendelkeznek annyi tőkével, amenynyi a jó, egészséges lakóház építéséhez szükséges. Az utóbbi időben képviselőtársaim közül többen idehozták a lakásínség kérdését a kép. illése 1937 december 15-én, szerdán. viselőház elé. Én szükségesnek tartottam, hogy szorosan csak a mezőgazdasági munkásságnak, a falusi lakosságnak és a mezőgazdasági városok földmunkás lakóinak szempontjából nézzem ezt a kérdést és hozzam ide a t. Ház elé. A háború utáni házhelyosztás és a háború utáni építkezések a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet támogatásával kétségtelenül javítottak t valamit a helyzeten. 1929-ben azonban a lakó-házépítő tevékenység majdnem teljesen megakadt, mint a Magyar Statisztikai Szemle júliusi száma is írja (olvassa): »1929 óta mindinkább fokozódó mértékű pangás évei következnek az építkezésekben, amelynek mélypontja 1933-ra esik. 1934-től kezdődően lassú ütembei! indul meg a javulás, amely azonban tartós és az utolsó most tárgyalt esztendőben, I 1936-ban erősebb lendületet vett. 1936-ban a I tiszta szaporulat új lakóházakban 13.869, lakásokban 18 999 és lakószobákban 30.043.« 1929-től 1933-ig tehát állandóan csökkent az építkezés és csak 1934-től kezdve vett valami lendületet, akkor is inkább csak a városokban építkeztek ahová a falu lakossága a falusi nyomorúság következtében húzódott. 1936-ban 31.369 volt a házasságkötések tiszta szaporulata, ezzel szemben azonban, mint az előbb felolvastam, csak 30.043 volt a lakószobaszaporulat. Azonkívül tudni kell, hogy az új házasok közül sokan többszobás lakásokban helyezkednek el, nyilvánvaló tehát, hogy a lakóházépítkezés még 1936-ban sem tudta kielégíteni a legminimálisabb szükségletet sem, nem is beszélve a korábbi évekről, amikor úgyszólván teljesen megakadt a lakóházépítkezés. Elég, ha csak Hódmezővásárhelyre hivatkozom például, ahol még 1936-ban is mindössze 19 új lakószobát építettek és a magyar Alföld falvaiban és mezővárosaiban túlnyomóan az a helyzet, hogy alig építenek és a falusi szegény emberek bizony lakóházszükségletüket az utóbbi esztendőkben nem elégíthetik ki. (Rakovszky Tibor: Magas az adójuk is a kis házaknak!) Egyre többen szorulnak ki a faluk szélére. Ha az ember a magyar falvakat megnézi, akár csak vonatról is, vagy hogy ne • is falut, hanem mező; várost említsek, ha például Mezőtúr szélét nézi az ember vonatról, akkor szánalmas az a látvány, amely szeme elé .tárul. Kihúzódnak a magyarok olyan helyekre, ahol ezelőtt cigányok laktak. Ha felkeressük a falvakat, akkor elmondják nekünk az emberek, hogy bizony ott a cigányok közt magyarok is laknak a legszánalmasabb^ és legkétségbeejtőbb körülmények között. Láttam Szabolcsban, Oros községben tizenkét négyzetméter alapterületű szobának nevezett valamit, amelynek fényképe nálam is van, ahol hétgyermekes földmívescsalád laJ kik szinte minden bútor és ágynemű nélkül. Hódmezővásárhelyen egy nyolc négyzetméteI res alapterületű szobában hatan laknak a város szélére kitelepülve, a szoba egyúttal konyha is természetesen. Hódmezővásárhely, az én városom egyébként a kilakoltatott szegény családokat igyekezett elhelyezni. Minden emberi képzeletet felülmúl azonban az a körülmény, ahogyan ezek a szegény családok ezekben a tömeglakásokban élnek. Kozma volt belügyminiszter úr egy alkalommal lent járt Hódmezővásárhelyen és egészen kivételesen akkor nemcsak a szép részeket, hanem a nyomortanyákat is megmutatták a miniszter úrnaK. Mondom, egészen szokatlanul, mert hiszen a minisztereket nem szokták a nyomorúságos helyekre elvezetni. A miniszter úr a látottak ha-