Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

350 Az országgyűlés képviselőházának 26 (Az elnöki széket Komis Gyula foglalja el.) Ebbe a feladatkörbe kétségtelenül beletartozik az önhibájukon kívül elárverezett nagyesaládú mezőgazdasági kisexisztencíáknak elárverezett kisbirtokaikba állami elővásárlás révén való visszahelyezése is. Az interpellációban közölt számadatokkal szemben a telepítési tevékenység első évének az eredményeként újólag megismétlem a már közölt számadatokat: 1936 július 1. és 1937 július 1. között birtokpolitikái célokra összesen 18.057 hold vásároltatott 8,905.146 pengőért. A kishaszonbérletek céljaira ugyanebben az időben 10.950 kat. hold biztosíttatott. A tulajdonul megvásárolt ingatlanok közül elővásárlás révén 4624 hold, szabadkézből pedig 13.433 kat. hold szereztetett meg. 1936. évi július 1-től kezdve tulajdonjuttatás révén 112 község lakossága, haszonbérleti formában pedig 10.950 hold juttatása révén kb. 70 község mezőgazdasági népessége jutott földhöz. Azzal az állítással szemben, hogy kormányintézkedések akadályozzák azt, hogy eladósodott nagybirtokok a földmívesnépesség kezére kerüljenek, megjegyzem, hogy nem nemzeti érdek az, hogy eladósodott nagybirtokok, vagy azok jelentős része — amelyeknek éppen terheik miatt az elaprózódása amúgy sem kétséges — egyszerre és tömegesen a piacra kerüljenek. Ha ez bekövetkeznék, ennek — a föld árának súlyos zuhanásán kívül — az is következménye lehetne, hogy a tömegesen piacra kerülő föld jelentős része olyan kezekbe kerülne, amelyeknek a szerzése nem szolgálná a telepítési törvény intencióit. Az interpellációban foglalt állítás a birtokpolitikai célokra rendelkezésre bocsátott öszszegek tekintetében is téves. A telepítési alap sem az elmúlt, sem a folyó költségvetési évben nem 2 millió pengővel dotáltatik. A múlt évben közel 9 millió pengő, a folyó költségvetési évben pedig 75 millió pengő körüli összeg fordíttatik birtokpolitikai célokra. A rendelkezésre álló fedezet • felhasználására vonatkozóan tett megjegyzéssel kapcsolatban közlöm. hogy a fedezet mikénti felhasználásával sohasem a földtulajdonos pénzszüksége, r hanem kizárólag az a körülmény az irányadó, hogy^ az ekként megszerezhető területek — a törvény célkitűzéseit figyelembe véve — megfelelően felhasználhatók-e a földmívesek megsegítésére. Magam is tudatában vagyok annak, hogy a fokozott mértékű földbirtokpolitikai tevékenység több munkaerőt kíván, éppen ezért gondoskodtam már a folyó költségvetésben az országos telepítési igazgatósági személyzet megfelelő létszámának biztosításáról. Megfelel a valóságnak az, hogy a gróf Károlyi Alajos-féle hitbizomanyból átvett 5093 hold vételára 19 millió, pontosan 1,970.000 pengő volt. Tévedésen alapul azonban az az állítás, hogy a kincstár az ingatlant azelőtt bírt haszonbérlőknek, Windt Miklósnak és Góth Lászlónak 50—70.000 pengőt fizetett volna. A kincstár a vételáron felül senkinek semmit sem fizetett; a haszonbérlők kártalanítása — amennyiben ilyennek helye volt — az eladó terhét képezte. Nem felelnek meg továbbá a valóságnak azok az adatok sem, amelyeket a képviselő úr az Aporházán letelepített gazdasági cselédek nemzetiségi megoszlása tekintetében hozott fel. Végezetül még csak a Péchy László-féle ingatlancserével kapcsolatos megjegyzésre kívánok válaszolni; 5. ülése 1987 december 15-én, szerdám. A Károlyi hitbizomanyból átvett ingatlanokon alkalmazott gazdasági cselédek elhelyezése — ameiyre egyébként a telepítési törvény intenciói is köteleznek — szükségessé tette körülbelül 1100 kat. holdon három középbirtok létesítését. Miután már a Károlyi-féle vételt megelőzően több más szatmárvármegyei község is, így különösen Fülpös, Czégénydanyád, Szatmárökörító és Porcsalma községek is földhözjuttatásukat kérték, a csere gondolatát a minisztérium vetette fel, Ilymódon ugyanis nemcsak az bizosítható, hogy a Károlyi birtokból alakított középbirtokon mintegy 20 gazdasági cseléd és dohányos család nyerjen elhelyezést, hanem egyidejűleg újabb pénzbeli áldozat nélkül lehetővé válik az is, hogy négy másik szatmármegyei község földszükséglete is kielégíttessék. A kincstár által kezdeményezett

; csere — melyre vonatkozó szerződés megkötése után különben az összeférhetlenségi bizottság elé kerül — Péchy Lászlónak a Károlyi-féle birtokból 531 kat. holdnyi összesen 2274 korona 61 fillér kat. tiszta jövedelemmel bíró, korántsem a legjobb minőségű ingatlant juttat, szatmármegyei 313'5 kat. holdnyi és 3026 korona 35 fillérnyi kat. tiszta jövedelmi ingatlana ellenében. Tekintettel a kincstár által csereképpen felajánlott ingatlanon lévő szeszgyár miatt mutatkozó értékkülönbözetre, a két ingatlan között szakértői becslés alapján megállapított — mintegy 21.000 pengőnyi — különbözetet Péchy László a kincstárnak megtéríti. Arra az állításra vonatkozólag, hogy az elcserélt birtokrész az egész ingatlan legjobb része volt, elégnek látszik az átvett birtokrészek kataszteri tiszta jövedelmére és haszonbérjövedelmére hivatkozni.^ A kataszteri tiszta jövedelmi adatokból kitűnik, hogy az ágerdői rész katasztrális osztályozása lényegesen, a porházaié pedig valamivel jobb, mint az elcserélt földeké s még a leggyengébb résznek tartott sárgaházai részé is csak alig marad mögötte az állam által cserébe adott résznek kataszteri osztályozásánál. De eltekintve attól, hogy a Péchytől csere; képpen átveendő 313 holdas ingatlan kataszteri tiszta jövedelme körülbelül 30%-kai magasabb, mint a csereképpen adott iníratlané, a két ingatlan után fizetett haszonbérek és az eladás után nyert vételárak is bizonyítják a két ingatlan közötti jelentős értékkülönbséget. Míg a kincstár által Péchynek csereképpen adott ingatlanok után volt haszonbérlője katasztrális holdanként 72-5 rozsot fizetett, ezzel szemben az interpelláció szerint a porcsalmaiak által átvenni nem akart földek után már eddig is katasztrális^ holdanként 130 kg búza és öszszes köztartozások fizetésére szóló ajánlataink vannak. Ugyanezt bizonyítják az elcserélt ingatlanok után elért vételárak is. Abból a birtokrészből, amelyből Péchy László részesítttetik, kisgazdák által átvett területek katasztrális holdanként 100—140 pengőért értékesíttettek, ezzel szemben a Péchy^ Lászlótól^ csere fejében átvett szatmárököritói és cégénydányádi szántók katasztrális holdanként máris 850 pengővel, legelők és füzesek pedig 550 pengővel nyertek elhelyezést. Az elmondottak után ismétlem, a cserét kizárólag földbirtokpolitikai érdekből a kincstár kezdeményezte s a csereszerződés felülbí-