Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Az országgyűlés képviselőházának 265. rálására az összeférhetlenségi bizottságnak módja lesz. iverem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék.* Elnök: Matolcsy képviselő urat a viszonválasz joga_ illetné me^, a képviselő úr azonban nincs jelen. Felteszem a kérdést: móltóztamaü-e a tölamivelósugyi miniszter úr válaszát tudomásul venni! (Igen!) A Ház a választ tutiomasul vette. Következnek a szóbeli interpellációk. Az első Fábián .bela képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. leérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szöveget íeiolvasni. Usikvánűi Ernő jegyző [olvassa): »Interpelláció a pénzügyminiszter úrhoz. 1. Ismeri-e a miniszter úr a törvényhatósági és községi tisztviselők anyagi helyzetet'? 2. Hajlandó-e a miniszter úr gondoskodni arról, hogy a törvényhatósági és községi tisztviselők a fizetésemelésből ki ne maradjanak? 3. Hajlandó-e a miniszter úr elfogadni azt a normát, hogy a tisztviselők fizetése oly mértékben állítandó vissza, amilyen arányban emelkedtek az állam bevételei a, szanálási legkisebb költségvetés óta? 4. Ha a miniszter úr ezt a normát nem tehetné magáévá, hajlandó-e az országgyűlést tájékoztatni arról, miért nem restaurálják a tisztviselői fizetéseket abban a mértékben, amilyen arányban az állami bevételek emelkedtek a szanálási legkisebb költségvetés óta?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Interpellációm két részre oszlik. Az egyik rész az önkormányzati és községi tisztviselők fizetésrendezésével, a másik rész pedig általában az állami tisztviselők fiizetésrendezésével foglalkozik. Kernelem mindenki meg van győződve arról, hogy ésn nem akarok semmiféle olyan fizetésrendezést, amelyet az állam pénzügyi helyzete ne bírna ki

; Meggyőződésem azonban az, hogy az állam pénzügyi helyzetének javulásakor az államnak is feltétlenül tekintetbe kell vennie a tisztviselők anyagi helyzetét. Hogy ez nem az én egyéni felfogásom és hogy ezt az álláspontot nem én képviselem egyedül, ennek igazolásául két dologra hívom fel a t. pénzügyminiszter úr figyelmét. Az egyik az, hogy egy bizonyosan nem szélsőséges ember, Flnkey Ferenc a bírói és ügyészi egyesület nevében igen szelíd, igen halk és igen tiszteletteljes kérelemmel fordult ebben a kérdésiben a pénzügyi és az igazságügyi kormányzathoz. A másik utalásom pedig az, hogy a segédhivatali tisztviselők hivatalos közlönyéhen jelent meg egy vezércikk, amelynek az a címe: A Sipka-szorosban minden csendes. A harmadik kérdés, amelyre fel akarom hívni a t. miniszter úr és a t. kormány figyelmét, az, hegy amióta 1934-ben a tisztviselők fizetését leszállították, a drágasági index 8%kal emelkedett, a fizetéseket pedig most csak 5%-lkai emeltük fel. Méltóztassék azonban megengedni, hogy most azzal a kérdéssel foglalkozzam, amelyben — meggyőződésem — a t. kormánynak ugyanaz az álláspontja, mint amelyet Pest vármegye közgyűlésén a vármegye főispánja, Preszly Elemér kifejtett. A községek és önkormányzatok csak abban az esetben kötelesek felemelni 5%-kal a tisztviselők fizetését, ha a fedezetet ki tudják mutatni. Ezzel szemülése 1937 december 15-én, szerdán, 351 ben a legelső észrevételem az, hogy amikor leí szállítóttak a tizetéseket, az önkormunyzato; kat és községeket nem kérdeztek meg, hogy I volna-e fedezetuü arra, hogy a fizetéseket to! vábbra is változatlanul folyósítsak. A másik ! pedig, hogy itt a legnagyobb igazságtalanság fog előállni, mert az egyik község fel fog„a emelni a tisztviselők fizetését, a másik nem. Esetleg az a község, amely könnyen felemelhetné, nem iogja lelemelni, a másik pedig, 1 amely nehezen tudja felemelni... (Fabinyi Tinamér pénzügyminiszter: A községekre imperative van kimondva, csak a városokra nem!) Bocsánatot kérek, a régi terminológia szerint ezek is községek és én a régi terminológiához ragaszkodom. (Kajniss Ferenc: Haladjunk a korral!) Az egyik község tehát fel fogja emelni, a másik nem, mint ahogy leg! utóbb az egyik már felemelte, a másik nem. ! Nekem az volna a tiszteletteljes véleményem és tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz, ™ akiről meg vagyok győződve, hogy a maga részéről szintén nem akar zavart, hanem egyöntetűséget ezekben a kérdésekben és nem akarja, hogy két szomszédos városban, vagy , vármegyében esetleg ellentétes helyzet álljon I elő, csak azért, mert más és más az önkormányI zatok álláspontja — mondom, nagyon kérem a miniszter urat arra, méltóztassék ezt valamilyen úton-módon megakadályozni. Nem kérem és i nem kívánom, hogy a miniszter úr az önkormányzatok ügyeibe beleavatkozzék. Ez a kérdés már a 33-as bizottság tárgyalásai során is felmerült, amikor a miniszter úr azon a politikailag teljesen korrekt állásponton volt, hogy nem akar beleszólni az önkormányzatok ügyeibe. Én sem kívánom ezt. de a miniszter úrnak mindenesetre módja van a kérdés megoldására. Akkor, amikor a fizetéseket leszállították, nem méltóztattak megkérdezni azt, hogy az illető közületek Jfenntarthat.iák-e a fizetéseket, vagy nem, illetőleg az egész vonalon kell-e leszállítást eszközölni, mert hiszen fedezet esetleg lett volna, most pedig egy Eris almáját méltóztattak odadobni a közséíri képviselőtestülelek elé, hogy meg van-e a fedezet, vagy nincs meg. Én nem akarom, hogy a t. kormány, vagy a miniszter úr erőszakot alkalmazzon az önkormányzatokkal^ szemben. De ismerem a miniszter úr diplomáciai érzéket és kiválóságát és meg vagyok győződve arról, hoory ő ebben az életben már sokkal nagyobb kérdéseket is megoldóit, mint amilyen nasry probléma ennek a kérdésnek a megoldása. Én csak azt nem akarom. ho<ry ebben a kérdésben az országban egy tohuvabohu keletkezzék. Ami interpellációm második részét illeti, meg vagyok győződve arról, hogy a miniszter űr nem a tegnaui napról ismeri az én felfogásomat ebben a kérdésben. Én nem akarom hogy a tisztviselőtársadalomban olyan helyzet alakuljon ki. hop'v a tisztviselők eVeszettnek lássák sorsukat. Én

# csak azt szeretném, hogy a tisztviselők a miniszter úr részéről kapjanak megnyugtatást arra vonatkozólag, hogy a tisztviselői fizetésrendezések kérdése nincs lezárva, hanem amikor ^z állam pénzügyi heVzete lehetővé fogi?i tenni, va^v lehetővé teszi, akkor a bevételek : emelk^dé^e r mértékének megfelelően a tisztviselők fizetésének rendezése *is be fog ""következni. (Helyeslés la

1 felől,) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az interpelláló képviselő úrnak