Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
342 Az országgyűlés képviselőházának 265, kesztője a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cakk kéziratát nem szolgaitatta be. Mindezeknél fogta a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Jüsztergaiyois danidis országgyűlési Képviselő felelős iszen&esztöt terceld a bajiojogi leleiösiséjg a Öt 35. $-<a értelmneiben. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés iiiotiéiüas natosagtoi értKezett, az összeiugges nevezett tkepviseio személye és a, vélennezeM ibuncseleíJsmeiny között nem kétséges, zaKiatás esete nem toros lenn, javasolja a t. Képviseiiobaznak, hogy Esztergályos janos országgyűlési .Képviselő menteiimii jogát ebben az ügyiben függessze lel. Emim: jvivan valaki szólni? (Nem!) Jia szóim senki nem kivan, felteszem a kéraest, meitóziauutk-e a mentelmi bizottság jelentését magukévá tenni? [igen!) A memeiini bizottság jelentését elfogadottnak jeiemem ki. Jazzel a naz Jüsztergai^os Janos Kepviseio ur mentelmi jogát eDooi az ügyuol üiioiyoiag leliuggeSí.tette. .r^oveikeziK a menteam bizottság 531. száma jeientese. Kérem az eloauo urat, szivesKedjek eioaüni. UuszovszKy Juajos előadó: T. Képviselőhiáiz! A buuapesti Kir. főügyészség lüJíáb/iiíál. f. u. szám aiatt Esztergályos Janos ország gyuiesi képviselő mentelmi jogának íelluggesztéset Kerté, mert a buaapesti kir. b un ieio törvényszék Ü. 9083/7—l\tö'í. számú megkeresése szerint ellene a bíróság Fiala Eerencnek, mint az »össze tartass cimü időszaki lap leieiós szerkesztőjének leljeientesére büntető eljárást inaitott a »JSepszava« cimű politikai napnap 1937. évi április Hó 29. napján kiauott 9/. számában a Képviselőháznak idői. évi április lió aü. napján tartott 2U3. ülésében lefolyt állami költségvetés vitájáról »A Beilinuoi tapiait szélsőséges agitáció« felirat alatt közölt tudósítás tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »... a szélsőséges agitáció az alkotmány kereteit akarja széttörni, fcjzovátette, üogy az »Üsszetartas« című nyilaskeresztes-horogkeresztes lap kiadója iíjaob Kral i^aroly és ezt a lapot Berlinben nyomják. Mégis furcsa, hogy egy magyar politikai párt a propagandairatait a külföldről kapja. (Propper: Unnan ingyen kapják!)«, A cikk egész tartalma, de különösen ezek a kitételek az 1914: XLi. te. 1. §-aba ütköző, a 3. §. 2. bekezdése szerint minősülő sajtó útján elkövetett rágalmazás vétségének jelenségeit látszik feltüntetni a megkeresés szerint. A szóbanforgó hírlapi közlemény névtelenül jelent meg, a lap felelős szerkesztője pedig a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte meg és a cikk kéziratát nem szolgáltatta be. Mindezeknél fogva a vád tárgyává tett hírlapi közleményért Esztergályos János országgyűlési képviselő felelős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség a St. 35. §-a értelmében. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az öszszefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, de mivel a közlemény az 1914 : XIV. te. 44. §-ában foglaltak szerinti közleménynek tekintendő, bűnvádi eljárásnak helye nem lévén, zaklatás esete forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy Esztergályos János országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügybén ne függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, felteszem a kérdést, illése 1937 december 15-én, szerdán. méltóztatnak-e t a menteimi bizottság 531. számú jelentését az abban foglalt javaslattal magukévá tenni V {igen!) Elfogadottnak jelentem ki. A Ház Esztergályos Janos országgyűlési képviselő menteimi jogát ebben az ügyben nem függesztette fel. Következik a mentelmi bizottság 532. számú jelentése. Kérem az előadó urat, szíveskedjék előadni. hus/ovszAy juajos eioauo: l. ivepviseiouaz! A buaapesLi kir. főügyészség 13.1)40/1937. f. ü. szám aiatt Esztergályos janos országgyűlési kepviseiö mentelmi jogának feliuggesztéset kerté, mert a budapesti kir. büntető törvényszék Jtí. 12.UÜU/16—li»3i. számú niegKeresese s/e^ rint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen büntető eljárást indított a »Népszava« cimu politikai napilap 1937. évi október hó 15. napján kiadott 234. számában megjelent »Viharsarok« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: »ougy viiianas vont az egész. A törvényszéki tárgyalás leire vonta a valóság eiüi a kárpitot es szurokba mártva, ieketén ott komorxott a mennyezeten: jaj annak, aki a nagybirtoKhoz nyúlni merészel, lettes és tette ott lexuut kiterítve a biroi púit eiott, íiaaiatia mindenki, na nézte és megaiiapitdiatta azt, ^init megállapítani aKart.« »A tett? A fájdalom kiáltása. Valijuk meg: nem hűvösen objektív könyv a »viharsarok«. Van benne vaiaini a frissen eszmélő naiv szókimondó vágyából, van benne valami messiási hit, hogy csak ki kell mondani, csak ki kell kiáltani és nyomban leomolnak Jericho falai., A baloldal öregjei ós az üldözésben megöregedett fiataljai jobban tudják ezt a leckét, bzenvedélymentesebbek, mert felismerésük régibb és nem a novícius keserű elszántságával csapnak rá az igazságra hanem úgy veszik, mint életük tartozékát, mint örökre szóló, mindenkor kötelező sarkigazságot, mint valamit, ami van, mint a levegő, mint az ádáz ós acsarkodó küzdelem, amelyben életünket élnünk kell. A » Viharsarok? írója lelkendezve, naiv tisztasággal ilátta ímeg hirtelen —pár év óta — az ezeréves magyar sorsot. Nem voltak tanító ősei, nem volt történelmi talapzata. Azok, akik az odaátiak szemében rosszemiékűiek és átkozottak, őt nem tanították. Tudásának és meggyőződésének épületét maga szedte össze. Ezért olyan friss és eleven a kiállás, ezért olyan naivan tiszta^ a hit, amelyen most végigvert a Törvény és az ítélet. Izgatott Féja Géza? Vétett a magyar állani és nemzet megbecsülése ellen? Tegyük hát mérlegre, a büntetőjog finom mérlegére a,z izgatást ós mondjuk meg, hogy izgatottan és lélegzetvisszafojtva olvassa mindenki a »Viharsarok« minden egyes lapját. Aki még nem ismerte a kérdést: ezért; aki pedig ismerte, azért, hogy odaátról, az elfogadottak, a beérkezni készülők, a jó adottsággal rendelkezők közül valaki megszólalt és átvette a; tizenkilencedik • század magyar reformereinek azt a zászlaját, ^amelyet egy törpe, tudatlan és lélektelen, szervilis és haszonleső nemzedék sárba ejtett. Izgatott ^ ós -izzó élmény volt a könyv, — de a büntetőjogi izgatás (minden eleme nélkül. Jó ember, rossz ember? Szeretet, gyűlölet? Ha szabad ezzel • a súlyosan kompromittált szóval élnünk: Féja Géza szereti a fajtáját, a magyar paraszti koldust, esettségében és nyomorúságában, jó és rossz tulajdonságaival, mert sorsa kérlelhetetlen erők terméke. És szereti, minden bírálata ellenére szereti azt a magyar középosztályt,