Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
324 Az országgyűlés képviselőházának 264. ülése 1937 december U-én, kedden. bet, mint a hadszíntért áthelyezi más területekre, ahol a harc tovább folyik. .' A kormány az elmúlt esztendők alatt fölépítette a szociális reformkulisszákat, amelyekkel azt kívánta elérni, hogy a munkások az önvédelem helyett az úgynevezet atyai gondoskodás jóságát érezzék, és minden tettük, a inunkáskérdésben való minden alkotásuk, minden új törvényük, minden új intézkedésük bizonyíték az osztályharc léte mellett. Aki figyeli különösen a legutóbb a minimális munkabér és a maximális munkaidő végrehajtása 'körüli eseményeket, amelyek különösen összefüggésben vannak a most előterjesztett egyik nemzetközi egyezménytervezettel, az, ha érző szívvel nézi a dolgokat, valóban megdöbben attól a nyers és egyáltalán nem is titkolt osztályszellemtől, amely ezeknek az intézkedéseknek t végrehajtása körül jelentkezik. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ugyan, hogy lehet ilyeneket beszélni!) Békéscsabán, t. miniszter úr, az elmúlt hónapokban az egyik ópítőmunkás feljelentést tett a törvény áthágása miatt, és hajszál hijja volt annak, hogy a kihágási bíró nem a feljelentőt ítélte el. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Honnan tudja?)• Erre csak azért nem került sor, mert — szerintem nagyon helytelenül — jelen volt ott a szakszervezeti titkár és felvilágosította ezt a kihágási bírót, hogy erre nincs nHki jogra. Ha a szakszervezeti titkárnak ez a közbelépése elmaradt volna (Meskó Rudolf: Mit keres az ottan?), akkor produkálhattunk volna országvilág mulatságára egy ítéletet ebben a kérdésben, am^lv í+életben a feljelentő van elítélve. (Zap inbbfplM) Már előző felszólalásomban m foeszseltéra arról az alispáni jelentésről, amely mrémho%Vk a mefi-álla-DÍtott malomipari ínmnkaihérek (romboló hatásán. (Rajniss Ferenc: Melvik az a derék aJispánl!) A békésimeeyei aliánám Gyulám szombaton a törvényhatóság közgyűlésén előterjesztett jeliem télében. Az earvífk ottami snegyébizott°ági tagunk azután elmondotta, hosry ia szegedi kamara most foglalkozik o a a.k ezeknek a munkabéreknek inwállapításával. (Bornemisza Géza iparüffyi miniszter: Ilyen jó értesüléseik vannak önöknek! Ahogy az aliispán volt értesülve, ngvanúgv vannak önök is értesülve ez eseteikben!) Nagyon téved a niimliszter úr, mert még egyetlen értesülésünket sem tudta tragcáfölni. (Bornemisza Géza iparügvi miniszter; Mindig az -a hizonvos haiszál hiányzik! Nőd hajszál! — Derültség jobb felől-) A miimisziter úr csak állítja bizonyíték mélkül, amiket erre nézve' mond. mivel arra számít, hogy a iközvélíeimény a 'bizonyítást elengedi a imlimliszter úrnak és egyszien*űen (megtéveszti magát azzal ia tagadással, amelynek a aniniszteír úir itt hangot ad. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: A bizonyítás ebben ez esetiben az önök dolga!) Ez a megyebizottsági tagunk elmondotta, hogy a szegedi kamara esak most foglalkozik a minimális munkabérnek a megye területére való megállapításával, mire az alispán úr egyszerűen ki jelentette, hogy őt roisizszul informálták és ne vegyük a dolgot olyan tragikusan. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Előfordul!) Ugyancsak ennek az ösztályszelleninek egyik 'bizonyítéka a most benyújtott nemzetközi egyezményekkel sziemiben való magatartás. Aimikor az előadó úr a fiatalkorúak ^munkanélküliségéről szóló nemzetközi egyezménytervezet indokolásaihoz ért, észre lehetett venni, láttam azt a küzdelmet, amelyet önmagával folytatott. Ugyanazzal az indokolással, -amellyel a tervezetet elvetésre ajánlotta, tulajdonképpen elfogadásra kellett volna ajánlania. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződyei, hogy ő az elfogadást^ sokkal melegebben, sokkal inkább, szívéből jövően tudta volna képviselni, mint ennek a tervezetnek elvetését. Egy egész csomó nemzetközi egyezményt összefoglalnak egy törvényjavaslatba és ennek a tárgyalására negyedórás, illetve félórás vitát engedélyeznek. Olyan fontos és aktuális kérdéseket sűrítenek össze, amelyeknél egészen hosszú és terjedelmes vitáinak volna helye. Egyetlenegy egyezménytervezetet fogadtunk el, azt, 'amely a nőknek a szénbányákból való kizárására vonatkoznak, és amelynek jelentőségéről már előbb, a törvény benyújtásakor beszélteim. Amikor azonban ezt az egyet elfogadják, elvetik a szánbán yászok (munkaidejének korlátozására vonatkazó egyezménytervezetet, azzal az indokolással, hogy sem a vállalatnak, sem a fogyasztónak nem érdeke az, hogy a imfunkaidőt ebben az iparban csökkentsék. Azt állítom, hogy ha a szénbányászati iparban kevesebb pénzt fordítanának az igen t. bányakapitalisták arra, hogy »kegyelmes« címet vásároljanak, akkor a dolgozók és fogyasztók is jól járnának, annál is inkább, mert egy régesrég megcáfolt állítás az, hogy a munkaidőnek aránylagos csökkentése a teljesítménynek csökkentését is jelenti. Régesrég bizonyított 'tény az, hogy a munkaidőnek észszerű, értelmes csökkentése a teljesítmény fokozásával jár, mert a munkaerejében teljesen ki nem zsarolt munkásnak munkateljesítménye éppen azokban az órákban a legteljesebb, amikor a munkaidő még nincs túlhajtva. Égészen különös az is. hogy honnan veszi a miniszter úr indokolásában a bányatársulatok súlvos helyzetére való hivatkozást. Súlyos helyzetben van a bányaipar, mondja, ezért nem tud hozzájárulni a bányamunkások munkaideiének csökkentés éhez. Később azután azt a nyilatkozatot tette errenézve, hogy nem a bányák anyagi helyzetére, hanem a technikai berendezkedésére hivatkozott, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ez csak egves bányákra vonatkozik!) En a gazdasági helyzetre vonatkoztatom ezt a megállapítást (Peyer Károly: Egykézre kell kényszertíeni őket!) és arra akarom felhívni a miniszter úr figyelmét) hogy több gondot fordítson arra, hogy ezek a. bánvavállalatok milyen tantiémeket fizetnek ki a /oknak a különféle közéleti nagyságoknak, akiket díszül igazgatóságaikba beválasztanak, mert hiszen ezekből a milliós tantiémekből is kikerülne az ennek a súlyos helyzetnek orvoslására szükséges összeg. Elveti a miniszter úr a 40 órás munkahétre vonatkozó tervezetet is, és hivatkozik a munkáltatókra, akik azt mondják,, hogy a 40 órás munkahét bevezetése olyan gazdasági hátrányokkal járna, amelyekkel a szociális előnyök nem érnének fel. Nem tudom,, hogy van-e köztünk valaki, aki szembe merne szállni azokkal a megállapításokkal, amelyek az egyezménytervezet 'bevezetésében vannak és amelyek úgy szólnak, hogy (olvassa): »Tekintettel arra, hogy a munkanélküliség olyan nagy mértéket ölt és olyan hosszú idő óta pusztít,, hogy jelenleg az egész világon munkások milliói vannak a nyomor és a nélkülözés tetőfokán, amelyről
