Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

322 Az országgyűlés képviselőházának 26 szakmájában foglalkoztatják, leszámítva azt az egynéhány nagyipari üzemet, ahová csaR nagy protekcióval egypár kisszámú tanonc tua elhelyezést találni. De kifogásolni kell az iskolai képzettséget is. A kultuszminiszter úr a magyar kultúra nagyobb dicsőségére korlátokat állít fel hogy polgárig iskolát ne tudjon mindenki elvégezni, holott én azt mondom, hogy egyenesen kötelezni kellene mindenkit arra, hogy négy polgári iskolát végezzen, mert ma enélkül sehol sem vesznek fel tanoncot, legalább is csak egészen kis vállalatokban és kis üzemekben. A nyolc osztályú elemi iskola ellen általánosságban nagy az idegenkedés. Nem kívánják azt megvalósítani, mert hiszen azt lehet mondani, hogy persze, amíg nincs végrehajtva, nincs megvalósítva a 4 osztályú elemi iskola, meg a 6 osztályú elemi iskola, addig természetesen a 8 osztályú elemi iskolai oktatást sem kívánják keresztül vinni. Ezen a téren nem kíván a kormány lépést tenni de a választói jogosultságnál a 6 elemi iskolát mint feltételt tünteti fel, amelynek elvégzésére a lehetőség sincs meg mindenütt, legalább is nem volt meg a lehetősége azoknak, akik ma férfikorban vannak, mondom ezt a feltételt politikai okokból elfogadja a kormány, de itt. ahol közérdek volna, hogy a nép általános műveltségét emeljék és az iparban szakképzett embereket képezzünk ki, itt ezt nem tartják szükségesnek kimondani. (Szeder János: Az ipartörvény előírjad Én szükségesnek tartom, hogy ezt a végzettségret mint feltételt állítsák fel, mert nem lehet megengedni azt, hogy fejletlen gyermekek és fejletlen leányok menjenek be az iparba és ott dolgozzanak Lebet- boerv ez most. momentán gazdaságilag leküzdhetetlen akadályokba ütközik, — mondják a túloldalon —- bár én nem osztozom ebben a felfogásban hiszen minden rendelkezésnek vannak ellenzői és én még nem láttam egyetlenegy munkaadói érdekeltségei, amely valaha is egy szociális törvényt vagy szociális rendeletet helyesnek tartott volna. Én azt látom a gyakorlatban hogy nimdent elleneznek, mindent helytelenítenek, kérőbb aztán hozzászoknak, átalakul a gazdasági élet, mint ahogy a termelési költségekben a munkabér sohasem tényező. Mert a magyar ipar s,zó nélkül lenyelte, hogy a rézárak a háromszorosra emelkedtek hogy a vas, az ólom és a többi cikkek is megdrágultak, efelett nem hallottunk sohasem egyetlenegy nagy feljajdulást sem. ezt tipirrné^wetesi^ek tartott áik. de fon a munkabért 5%-kai felemelik, akkor olyan feljajdulás történik, hogy azt szinte már mint egy nemzeti veszedelmet tüntetik fel. Én arra kérem a miniszter urat, méltóztassék ebben az ügyben azokat az elveket érvényesíteni, amelyeik szerint mi követeljük a következőket: a 15 éven aluli fiú- és 16 éven aluli Ipánvefvermekek foglalkoztatásának teljes eltiltását, az iskolakötelezettségnek ennek megfelelően való kiterjesztését és az ingyenes iskoláztatás biztosítását, a kötelező^ továbbképzést, a szakiskolai oktatás bevezetését, a fiatalkorú munkások és tanoncolk számára a törvényes bérminimum és a 40 órás munkahét megállapítását, a tanoncoknak a felszabadulásuk után legalább egy esztendeig segédi fizetés mellett való foglalkoztatását, a racionalizált üzemek ellenőrzését, az ipari képesítés emelése érdekében a tanoncoktatás teljes reformjánaiki, a dolgozó ifjúság speciális gazdasági, szociális, jogi, erkölcsi, kulturális és 4. ülése 1937 december U-én, kedden. egészségügyi törvényes védelmének, valamint szakmai kiképzése ügyének más szervezetek bevonásával történő mielőbbi rendezését Én ezt azért tartom szükségesnek kiemelni, mert a statisztika is szomorúan bizonyítja, hogy Magyarországon a 25 éven aluli fiatal munkások, a fiatalkorúak az összes munkanélküliek számának 42%-át teszik ki. Amig a rendelkezésemre álló időből telik, egy pár szóval foglalkozni kívánok még a miniszter úrnak egy nyilatkozatával, amelyet éppen a vasárnapi lapokban adott, melyben ezzel a kérdéssel foglalkozik és valami egészen rossz nevet kíván adni egy új intézménynek; ez nagy derültséget fog még kelteni az érdekeltek között: »A dolgozók koszorúja«. En nem tudom, hogy kit fognak ezzel megkoszorúzni. (Derültség a szélsőbaloldalon. — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: ök választották maguknak ezt az elnevezést!) Háí kik ezek az ők? — én azt nem tudom. Nem tudom, hogy kranzchen-t vagy mit akarnak itt utánozni, ez mindenesetre furcsa szó és nem is tudok magyarázatot arra, hogy miből született ez a »koszorú«. (Györki Imre: Csizmadia és kéjgáz!) A miniszter úr arra hivatkozik abban a nyilatkozatában, hogy a magyar szociálpolitika régi lelkes munkásaival vette fel a közvetlen érintkezést ennek a kérdésnek a megtárgyalására. Hát legyen szabad talán megemlítenem, hogy valami részünk talán nekünk is volt ezen a téren, mégpedig olyan időben, amidőn erről a kérdésről még senki sem beszélt. Minket ebben a vonatkozásban nem kérdeztek meg, reánk nem voltak kíváncsiak. Nem mintha ezt reklamálnék, csak mint tényt kívánom megállapítani, hogy nem voltak kíváncsiak éppen azoknak a véleményére, akik gyakorlatilag ismerik ezt a kérdést, akik nemcsak elméletben, füzetekben, brosúrákban vagy cikkekiben foglalkoznak vele, hanem meg is valósították a szükséges reformokat, amint számos intézmény a maga erejéből minden állami és egyéb támogatás nélkül megvalósította, mondom, ezeknek a véleményére ebben a kérdésben mégsem voltak kíváncsiak. Hát méltóztassék ezt a területet továbbra is megtartani a koszorúnak saját használatára, hiszen majd meglátjuk, hogy mi fog ebből kialakulni, hogy mi fog ebből kifejlődni. Egyet méltóztassék tudomásul venni: ha a »Kraft durch Freude« szellemét kívánja á miniszter úr itt meghonosítani, bár nagyon hangoztatja a miniszter úr, hogy nem kívánja mások gondolatát kopirozni, nem kíván külföldi példákat átvenni, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Majd megcsináljuk a magunkét!) akkor szemben állunk majd egymással s mi ez ellen az intézmény ellen a legélesebb harcot fogjuk felvenni. Legyen meggyőződve a miniszter úr: én meg vagyok győződve róla, hogy ki lesz azután az, aki ebben a harcban felülmarad. Ezt majd a jövő fogja eldönteni, mert azoknak, akik ezt a »Kraft durch Freude« rendszert megvalósították, meg vannak számlálva a napjaik, hiszen éppúgy méltóztatik ismerni a jelentéseket, mint én s én azt hiszem, hogy ezek a kérdések azután maid más szellemben és más rendszerben oldódnak meg. Igenis, kell csinálni valamit.., (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kár jósolgatni. Habakuik volt az utolsó próféta! — Derültség.) Én nem jósolgatok, csak pontosan r

megállar>í1 tom a tényekből, hogy mi hogyan történik. De