Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

20 Az országgyűlés képviselőházának 25J+, ülése 1937 november 17-én, szerdán. tani, amikor ezt -mondotta. En ellenkezőleg- úgy tudom és így is kell tanítanom, hogy a felsőházban a választás a fő jogcím. Hogy azután ez a választás nem mindenütt olyan, mint ahogyan ő elképzeli, az természetes. De mégis: a 'ini felsőházunk karakterét nem az adja meg, hogy 38 arisztokrata, vagyis örökletes főrendi tagja van. Tiltakoznom is kell az ellen, hogy ilyen hamis beállításban diszkreditálják az egész intézményt, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) hiszen sem a Kúria, sem -más intézmények elnökeire, mint tisztüknél ós méltóságuknál fogva a felsőháa tagjaira, nem lehet azt mondani, hogy egy reakciós aulikus, vagy nem tudom milyen tömeg és nem is ezekre vonatkozott Irányi Dániel javaslata. Azonkívül ezek nincsenek is olyan sokan, mint ahogyan egyesek hiszik. í l Itt van nálam a jelenlegi képviseletnek tiszta és hű képe, a törvény ós a mai helyzet szerint. -, • Világi méltóság a törvény szerint húsz nyerhetne képviseletet, a valóságban van majdnem csak a fele, tizenegy. A zászlósurak mind hiányoznak jelenleg, mind a kilenc. Én ragaszkodom hozzájuk, ez az én jogtörténeti előszeretetem a 'hagyományok iránt. Ezek bizonyos 'tradíciókat képviselnek. Az angol népet senki sem fogja nevetségesnek tartani azért, mert a legforgalmasabb időben, déli 12 órakor látja a Fleet-en sízaladgálni a parókás ügyvédeket és bírákat, mert akkor szünetük van. Senki sem nevet azon. Talán minket mosolyra indít, de méltóztassék elhinni, hogy ezeknek a külsőségeknek nagy részük van abban, hogy Anglia ma világbirodalom. (Ügy van! a jobboldalon.) A tradícióhoz való külső ragaszkodás alatt is nagy erők rejtőznek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) r'KÍ Nézzük tovább. Egyházi méltóság a törvény szerint 33, a valóságban 32 foglal helyet a felsőházban. Ami az egyházi méltóságokat illeti, nem kell magamat nagyon megerőltetni ahhoz, hogy kijelentsem: az egyházi képviselet egyrészt választott, másrészt kiválasztott és nagyon szelektált képviselet és ennek az egyházi képviseletnek a hívekkel feltétlenül erős szellemi kapcsolata van. Ezt fel kell tételezni. Ha tehát én azt mondom, hogy az illető vallás képviseletet nyer, -akkor azt mondhatom, hogy azok, akik igazán hívei annak a vallásnak, szintén képviseletet kaptak- Nemcsak a szellemi fensőbbség jogán vannak ők ott, hanem azon a jogon is, hogy igenis tömegeket képviselnek, amelyek a hátuk mögött állnak. (Ügy van! jobbfelől.) Menjünk tovább. A Habsburg-házból 3 tag van. (Rassay Károly: Jelenleg!) Jelenleg. Főrendi jogon választott a törvény szerint 38, annyi van most is, a törvényhatóságokból a törvény szerint 76, valóságban is 76, az intézmények és szervezetek képviselete az 1926. évi XXII. te. alapján 36, a valóságban is 36, különféle későbbi törvények szerint még 7, a valóságban is 7 ós a kormányzó által kinevezettek száma 40. Ha ezekből a számokból egy kis aritmetikai műveletet csinálunk, akkor világosan látjuk, hogy a felsőház egészének karakterét semmi esetre sem az a 38 tag fogia megadni. Mélyen t. Ház! Vindikálom magamnak a;zt a jogot, hogy a mélyen t. Ház nagybecsű .figyelmét felhívjam arra, hogy amikor mi a felsőházi javaslatban a felsőházat ilyen látszólagosan elegyes módra — sokan még rosszabb kifejezéseket használnak — megalkottuk, tehát egy sui generis intézményt alkottunk, s részben eleget akartunk tenni a múlt hagyományainak is, részben pedig újat is akartunk konstruálni, akkor mi olyan irányban haladtunk, amely 1926-ban -még nem volt olyan világosan a jövő iránya, mint amilyennek mutatkozik ma körvonalaiban. Az utolsó címre gondolok, ahol mi a korporációs képviseletet bizonyos formában elfogadtuk, ahol kaput nyitottunk iannak, hogy más. újabb társadalmi rétegek a maguk szervezkedésével bebizonyítva országos jelentőségüket, törvényi elismerést nyerve, a felsőházba bejuthassanak; sőt szerintem be is juttatandók, hiszen így lesz a felsőház az. aminek gondoltuk. A felsőház így nemcsak fék lesz. Annyiszor használják ezt a kifejezést, használja a publicisztika is, hogy nekem is azólnom {

kell erről. Ez a jelentősége is megvan és -meglehet, de nem ezen fekszik a hangsúly, hanem azon, hogy legyen a törvényhozásnak egy olyan második kamarája, legyen olyan zsűrije, amely szakszerűen, a politikától mentesen, objektíve is ki tudja puhatolni a nemzeti akaratot. (Rassay Károly: Ez a lényeg!) Hiába mondta előttem szólott Rupert t. képviselőtársunk, hogy ezt nem lehet, ez csak fantázia. (Rassay Károly: Dehogy! Ez az egyetlen jogcím!) Bocsánatot kérek, akkor minden fantázia. Akkor az is fantázia, hogy mi itt meg tudjuk találni a nemzet akaratát. Eddig nem szabad menni, mert hiszen a felső kamarának ezt a jelentőségét, amelyet én most állapítottam meg, meglátjuk mindenütt. Talán van olyan is, ahol ugyanúgy szervezték meg mind a kettőt, de olyan államokban, amelyekre hivatkozni akarunk, sehol sem szervezték teljesen azon az alapon, mint a másik kamarát. Példátadó, példát statuáló országok állanak előttünk, mint például Franciaország: a maga szenátusával. Hogy például a svájci demokratikus köztársaság a maga Stánderatjában a kantonok képviseletét juttatja kifejezésre, szemben a maga parlamentjével, ez nem változtat azon a helyzeten, hogy egy második kamara a kantonok képviselete. Máskép van tehát szervezve a második kamara itt is. Á szövetséges államokra jó példa az Unió, az Amerikai Egyesült Államok, ez a nagy hatalmas demokratikus birodalom, amely államokból áll. s ahol a szenátoroknak óriási befolyásuk, nagy tekintélyük van. Befolyásolják a közvéleményt, a törvényhozást. Ezek nem általános titkos választójog alapján ülnek a szenátusban, hanem az egyes államoknak. NewYork-nak, Michigan-nek és a többieknek a képviselői. A szenátus tehát itt máskép van szervezve. Másként van szervezve például a norvég jos: szerint is, de én azt nem tartom követendő példának. (Rassay Károly: Az együttes szavazást mégis onnan vettük át!) A norvég jogban a stonthing és a laghting intézménye régi időktől úgy volt megszervezve, hogy a storthing — amely a képviselőháznak felel meg — megválasztotta a maga felsőházát. Erre azt mondják az én tankönyveim, kézikönyveim és tudományos munkáim, hogy ez nem igazi felsőház, hanem az alsóháznak egv kiküldött bizottsága, osztálya, mert ennek végre is az egész véle-