Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Az országgyűlés képviselőházának 254. ülése 1937 november 17-én, szerdán. •21 ményalkotása attól függ, vájjon az alsóház kiküld i-e újból, mert ha nem neki paríroz, nem fogja -kiküldeni. Ez nem követendő példa. Hogy az angolok az ő reformjaikat nem tudták megcsinálni s most már erre térek rá, annak egyik oka éppen abban van, hogy mindenütt, ahol egykamarás rendszer van, az a kamara alkotja meg a másik kamarát nem olyan nobilisán, mint ahogyan annak idején a mi nemzetgyűlésünk megalkotta, hanem bizonyos mértékben saját szuverenitását védve. Többszőr történt itt hivatkozás a Bryceféle reformra. A Bryce-féle bizottság, amelynek minden egyes tagja képviselte a maga pártját is, hivatva lett volna arra, hogy reformálja már egyszer a lordok házát. A lordok háza az én véleményem szerint mégiscsak anakronizmus. Hogy ez Angliának nem árt, erre azt fogják mondani: azért nem árt, mert a lordok házának az akarata tulajdonképpen nem érvényesül. Erről azonban ne vitatkozzunk, mert én azt mondanám, hogy: miért nem érvényesül az akarata és hogy jó-e az, hogy nem érvényes ül? Thomas Setborne más véleményen van, jelenleg, a mi időnkben. Azt mondja micsoda helyzetben van Anglia ma, hogy a reformot nem tudták megcsinálni? Abban a helyzetben, hogy az alsóháznak egy fanatikus többsége hármely .pillanatban életbeléptethetné a szoivjetalkotmányt, anélkül, hogy mi valamit is tehetnénk ellene, hiszen az eljárás módja ugyanaz, mint egy kanális törvényjavaslatnál. (Meizler Károly közbeszól.) Hogy a képviselő úr mit 'mond — bocsánatot kérek —, azzal én most nem törődhetem, mert most azzal törődöm, amit nekem itt Selborne mond. (Derültség.) Selborne pedig ezt mondja. Miért nem sikerült hát a Bryce-féle reform? Azért, mert a végső kompromisszum, amelyben az összes pártok találkoztak, olyan alkotás volt, amelyet nem akartak elfogadni. Senki sem akarta a végén elfogadni, mert a reform szerint az új, megreformált lordok háza úgy lett volna megalkotandó, hogy a lordok házának tagjait nagyrészben az akkori képviselők fogják megválasztani s csak egy kis részt engedtek át a lordok házának, hogy ezt a kisszámú tagot válassza meg utódaiként, s hogy a népnek is jusson valami, hagytak egy kis százalékot a vidéki választásokra, is, ez is közvetett választás lett volna. Tehát háromszorosan, négyszeresen közivetett választás alapján alakult volna meg a lordok háza. Ezért nem jöhetett és nem is jött létre ilyen f ormiáiban. Most visszatérek a kiinduló pontra. Egyrészt a szenátussal, másrészt a lordok házával széniben igyekeztem bemutatni a mi felsőházunk szervezetét. Ami a felsőház szervezetét illeti, az előadó úr híven ismertette a különböző szempontokat, amelyek alapján a felsőházat összeállították. Azt hiszem, a mi reformunkra Marriott azt mondaná, hogy az az ő szempontjukból is Összehasonlíthatatlanul jobb, mint az a reform, amelyet a Bryce-féle javaslat akart kontemplálni. Hiszen az ő angol közjogi érzékével megérezte azt, amint meg is írta, hogy a mi felsőházunk egy igazi második kamara, amely a történelmi tradícióikat is híven megtartotta. Ügy látom, hogy a felsőház azt a szerepet, amelynek a betöltésére hivatott, minden tekintetben elismerésreméltóan betöltötte. A felső-, ház decenniuma úgy telt el, hogy ott mind^j nagyon komoly színvonalon álló vitát, koi f.aj ,0 ellenvetéseket hallunk az egyes törvényjavaslatok tárgyalásánál és minden egyes érdekképviseleti kiküldött is magasabb szempontból, nemzeti, országos szempontból bírálta az előtte fekvő törvényjavaslatokat. így tehát legalább is negatíve azt mondhatom, hogy nincs semmi okom arra, hogy a felsőház íelenlegi összetételével és eddigi működésével szemben a jövőre nézve bizalmatlanságomat fejezzem ki. Ellenkezőleg: azt tartom, hogy a felsőház megfelel ő^ kiépítésével még objektívebben fogja teljesíteni a maga hivatását, annyival is inkább, mert az alsóház a parlamenti elvnek megfelelően és a parlamenti elet szabályai szerint a többségi párt szempontjából is végzi a maga törvényhozási munkáját — ez a parlamentáris élet következménye. — Ezzel Szemben a felsőházat politikamentessé akartuk tenni, hogy bírálatában ne pártszempontok befolyásolják, hanem attól teljesen mentesüljön ós éppen abból a szempontból nem lehet semmiféle kifogást tenni a felsőház működése ellen. A lordok házát megillető szuszpenzív vétójogáról már többször eset't szó s a bizottságban is elhangzott az a kérés, az előttem szólott t. képviselő úr is felemlítette s ezért én is előhozom, hogy a felsőházat olyan vétójog, a törvényalkotásban olyan részvétel illesse meg, amellyel csak tanácsolhat, de nem akadályozhatja meg valamely javaslat törvényerőre emelkedését. Mivel Angiiára történt hivatkozás, tisztázni kell, mi a jogállása a lordok házának ebben, a tekintetben. A lordok házának ilyen szuszpenzív vétójoga van 1911 éta, a Parliament Act meghozatala óta, vagyis nem akadályozhatja meg a törvény meghozatalát, emk bizonyos ideig kitolhatja azt felfügghető, hatályai, de nem véglegesen. Ez 1911 óta v^n, i^y. Mi idézte elő már most azt, hogy a lortiqfc házának a törvényhozásban való részvételét korlátozták? Tisztán az, hogy a lordok hááa egy örökletes tagokból álló ház, amelynek a reformja nem sikerült. Nem hiszem azt, hogy az angol gondolkozásnak és felfogásnak, egész történelmüknek, alkotmányuknak megfelelően így korlátozták volna a lordok házának a törvényalkotásban való részvételét, ha ezt a Házat megfelelőképpen megreformálták volnai Fő indoka is ez volt. Pedig éppen Anglia történetéből tudjuk azt, hogy a. lordok háza igen szép példáit mutatta anak, hogy a felsőház is állhat a nép mellé. Mert arról is elfeledkezünk sokszor, hogy annak a felsőháznak ez a hivatása is lehet, horrendum dictü: talán az alsóházzal szemben. De ne méltóztassék mosolyogni, — mert ezen mosolyogni szoktak néha — megtörtént Angliában, hogy a felsőház szorította arra az alsóházat, hogy bizonyos törvényjavaslatokkal a nép elé menjen. Ha ez lehetséges, akkor engedjék meg nekem azt az optimizmust, hogy óm azt higyjem, nálunk is lehetséges az, ami Angliában egy tisztán örökletes háznál lehetséges volt. Általában véve a két háznak egymáshoz való viszonyában most már az egyenrangúság kérdését óhajtván tárgyalni, kérdem, vájjon mi történik összeütközés esetén? Ha erre gondolok, akkor megint előveszem nem a lordok házát, mert hiszen tudjuk, hogy ott összeütközés esetén az alsóház akarata érvényesül, hauem a szenátust. A francia szenátus, a francia ztársaság, a francia demokrácia második GfcSSjiarája abszolút vétójogot gyakorol: visszaVPTVK törvényjavaslatokat, nem fogadja el.