Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

312 Az országgyűlés képviselőházának 261*. amelyre ez az 1, § hivatkozik, az 1929:XXVI. te., amely a verhető érmék külalakjáról tartalmaz rendelkezéseket. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el,) Ebből az okból erről ebben a törvényjavaslatban szintén nem kellett külön intézkedni. Már most az érmék, illetőleg emlékérem jellegét megáMapító törvényes rendelkezések az országgyűlés előtt már tárgyalt törvények tanúsága szerint,, kétféle úton-módon történnek. Vagy úgy történik, hogy akkor, amikor egy ünnepélyes tényt törvénybeiktatott az országgyűlés, ebben a törvényben egy külön szakaszszal rendeltetett el az emlékérmék verése, vagy úgy történt, hogy egy speciális törvényben csak az emlékérmék verése rendeltetett el. Ezt az utóbbi utat választotta a törvényjavaslat, mégpedig azért, mert már van törvényes rendelkezés,, illetőleg ebben az 1937:XV. tc.-ben van egy utalás arra, hogy az 1937-es évben Szent Isván emlékérméket fognak verni és köztudomású az, hogy éppen a Szent István emlékét megörökítő törvény majd az 1938. évben egy Székesfehérvárott összehívandó országgyűlés feladatává fog válni. Ezeknek az emlékérméknek kiverése azonban négy-öt hónapi időre van szükség és mindenféle szempontból kívánatos, hogy ezek az emlékérmek arra az időre, amikor Szent István király emlékénők ünnepélyes megörökítése be fog következni, már forgalomba legyenek. Ez okból választotta a törvényjavasltat az előbb említett második módszert és ezért egy speciális törvényben kívánja a kormány ezeknek az emlékérmeknek veretesét már most elrendelni. Ezekután tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kérdem, kíván-e valaki a javaslathoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozata. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni! (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalása, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa a javaslat címét és az 1—2. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirend szerint következik az iparügyi miniszter úr jelentése az 1930. évben Genfben tartott XIV. Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Ertekezletén elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról. (írom. 521, 526.) vitéz Pintér József képviselő urat, mint előadót illeti a szó. vitéz Pintér József előadó: T. Képviselőház! A jelentésben szó van két egyezménytervezetről és öt ajánlásról. Az egyezménytervezetek a következők: egyezménytervezet a kényszermunka vagy kötelező munka tárgyában és egyezménytervezet a kereskedelem- és az irodák munkaidejének szabályozásáról. Az ajánülése 1937 december lU-én

y kedden. lások pedig a következők: Ajánlás a munkára való közvetett kötelezés tárgyában, ajánlás a kényszermunka vagy kötelező munka szabályo zása tárgyában, ajánlás a szállodák, vendéglők és hasonló üzemek munkaidejének szabályozása tárgyában, ajánlás a színházak, mozik és egyéb szórakozóhelyek munkaidejének szabályozása tárgyában és végül ajánlás a betegek, gyengélkedők, szegénysorsúak, elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó üzemek munkaidejének szabályozása tárgyában. Igen t. Ház! A felsorolt egyezménytervezetek és ajánlások egyszer már a Ház előtt szerepeltek, 1932-ben terjesztettek be a Ház elé, amikor a Ház olyan utasítást adott, hogy ezeknek végrehajtása mellőztessék. Mielőtt azonban a Ház ezt a végrehajtási utasítást megadta volna, a parlament feloszlattatott és ilyen címen kerülnek ezek újból a Ház elé és foglalkozik a Ház ezeknek az egyezménytervezeteknek és ajánlásoknak elfogadásával vagy mellőzésével. Ujabb körülmények, újabb szempontok, amelyek az 1932-ben követett eljárástól eltérő bármiféle más intézkedést indokolnának, azóta nem merültek fel. Ami az első egyezménytervezetet, a kényszermunkára és kötelező munkára vonatkozó tervezetet illeti, erről Magyarországon abszolúte soha nem volt szó, ez leginkább azokra az államokra vonatkozik, amelyek gyarmatokkal rendelkeznek. (Propper Sándor: De van inségmunka, az inségmunkának is ez a jellege!) De 1932-ig ezt a Genfben kötött egyezményt még azok az államok sem ratifikálták, amelyek eminenter gyarmatállamok és amelyeknek gyarmataiban a kényszermunka előfordul. 1932-ig egyedül az angol birodalom ratifikálta ezt az egyezményt. Az azóta eltelt időszak alatt még tizenöt állam ratifikálta az egyezményt, de még mindig van több olyan állam, amely azt nem ratifikálta. Tekintettel arra, hogy Magyarországon kényszermunka úgy sem fordul elő, ezért arra kérem az igen t. Házat, hogy ennek az első egyezménynek a ratifikálását méltóztassék mellőzni. A 4. pontban említett egyezménytervezet a kereskedelem- és az irodák munkaidejének szabályozására vonatkozik. Az 1937:XXI. te. a múlt szeptemberben foglalkozott ezzel a problémával ás azt hiszem, hogy akkor jobbról és balról a legminuciózusabb szempontokból megtárgyaltatott ennek az egyezménytervezetnek minden része. Szó volt a napi 8 órás es a heti 48, valamint a heti 42 órás munkaidőről. Az 1937:XXI. te. felhatalmazást, adott a miniszternek arra, hogy rendkívüli esetekben, közszükségben, különféle területeken ezt a heti 48 és heti 42 órás munkaidőt megfelelőképpen szabályozhatja. Az említett egyezményben foglalt összes ágakra természetszerűleg nálunk nem lehet kiterjeszteni, például a következő okból sem

tJ Itt van a posta, a távíró, a telefon üzeme, amely sokkal szélesebb területen kíván részleteseb szabályozást, mint ahogy azt az egyezménytervezet előírja, azonkívül nálunk a posta általában közüzem címén szerepel, a postával foglalkozók tehát egészen külön kategóriába tartoznak és így az ő munkaidejükről egészen különlegesen rendelkeznek, nálunk tehát az erre vonatkozó egyezményt elfogadni és ratifikálni például már csak ebből az egy szempontból sem lehet. Azonfelül vannak a kereskedelemben egé-