Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

Áz országgyűlés képviselőházának %6U- ülésé 1937 december lU-én, kedden. 309 * Elnök: Szólásra 'ki következik? Csikvándi Ernő jegyző: Tobler János! Tobler János: T. Ház! Amikor ezt a genfi egyezményt a magyar törvénytárba akarjuk iktatni, akkor méltóztassék megengedni, hogy tisztelettel visszaemlékezzem azokra az időkre, amikor ezt az egyezményt Genfben tárgyaltuk és kijelentsem azt, hogy az utolsó 10 évben sajnos — a genfi konferenciákra kiküldött hivatalos tényezők szerintem nagyon sokszor szerencsétlen utasításokat kaptak, amely szerencsétlen utasítások minket nagyon sokszor oly államok mellé sodortak, amelyekhez szerintem szociálpolitikai okból nem a legszerencsésebb tartozni. Annál nagyobb örömmel üd vózlöm azonban azt a tényt, amelyet az előadó úr volt szíves megemlíteni, hogy ebben a kérdésben egy nagy, szociálpolitikai szempontból nagy lépésekkel haladó állam mellett állunk a második helyen, amikor is a nők védelme tekintetében a bányamunkával kapcsolatosan az angolok mellett állunk. örömmel állapítom meg azt a tényt, hogy erre vonatkozólag Magyarországon már 1854 ben történt rendelkezés, de annál örvendetesebb, hogy most már jogszabályokkal is el lesz intézve ez a, kérdés. Ebben a kérdésben nem tudok egészen egyetérteni az előttem szólott igen t. képviselő úrral. Én ebben elvi kérdést is látok. Ez a javaslat nemzetközi értelemben elsősorban meg akarja óvni a nőt attól a munkától, amely az ő nőiességével nem egyezik. Ez a nemzetközi ja vaslat lehetetlenné akarja tenni most már magyar vonatkozásban is, hogy a nő bányában dolgozhasson. Ezzel 'kapcsolatosan azt kell mondanom, hogy a nőt nemcsak a bányától kell távoltartani, hanem egyáltalán mindenféle robotmrnkától. (Helyeslés.) Hivatkozom itt elsősorban a Quadragesimo Anno-ra, amely ezt mondja (olvassa): »A nőket és gyermekeket ott is az elemi mértéken túl nem szabad megterhelni. A családanyák leginkább otthon foglalkozzanak és a házi dolgot végezzék.« Szerintem ez magyar vonatkozásban is helytálló, mert Csonka-Magyarországnak szüksége van egészséges munkásokra, akik teljes szellemi és fizikai képességükkel és erejükkel tudnak résztvenni a termelés processzusában. Egészséges munkástársadalomra van szükség, egészséges munkástársadalmat, egészséges munkásgyermekeket azonban csak egészséges munkát végző magyar munkásanya tud szülni és tud a magyar társadalomnak nevelni. Azért mondom, hogy én ebben a kérdésben elvi kérdést is látok és ezt hangsúlyozni kívánom, mert szerintem a női munkát mindenféle vonatkozásban vissza kellene szorítani arra a terrénumra, amely az ő nőiességévei, munkalehetőségével egyezik. Itt legyen szabad a miniszter úrnak csak egy mondatban — miután nem akarok eltérni a tárgytól — rámutatnom arra, hogy nagyon sok terrénum van, ahová a nőt mint munkaerőt nem volna szabad engedni, mert az ellenkezik fizikumával, ellenkezik erkölcsi felfogásával. Ezért nem volna szabad megengedni Magyarországon sem, — és most az eucharisztikus világkongresszus előtt különösen kívánatos volna törvényhozásilag, vagy rendeletileg szabályozni — hogy pincérlányok szolgálhassanak ki. A Quadragesimo Anno ebben a vonatkozásban azt mondja —- és én örülök, hogy az előadó úr is a családi életre hivatkozott — (olvassa): »Mindenképpen azon kell lenni, hogy a családapák munkabére az egész háztartás költségeit íedezze.« Ha a családi munkabéreket megvalósítjuk, — tudom, hogy ezt nem lehet máról holnapra megtenni, hanem ezen a téren csak lépésről-lépésre mehetünk előre — akkor ezzel egyetemben a női munkát is visszaszorítanánk oda, ahol az a nőiességgel összeegyeztethető. Hangsúlyozom még, hogy a női munkát nagyon sokan egyenesen kizsarolják és a nőket azért állítják munkába, hogy a férfimunkával szemben az olcsóbb női munkát állítsák oda. Meg vagyok róla győződve, hogy az iparügyi minisztérium illetékes szakemberei ezt állandóan figyelemmel kísérik. Az iparügyi miniszter úr nem régen mondott beszédet egy templomavatási ünnepség kapcsán, amikor is azt mondotta (olvassa): >-Ezen a téren három templom van. Az egyik a most felszentelt Istenháza, amely hitre, vallásosságra, erkölcsös életre tanít; a másik az iskola, a tudomány, a hazaszeretet temploma; a harmadik a bánya, a munka temploma. Ha mind a három templomba egyforma szeretettei jártok, akkor minden poklokon keresztül lesz magyar feltámadás!« Ideális nagy gondolatok, amelyeket én, mint munkás, üdvözlök, azonban hangsúlyoznom kell, hogy a bányában, a munkának eme harmadik templomában a munkást szeretettel is várják, hogy szeretettel járhasson oda. Legyünk azon, hogy ez a három templom egymást kiegészítse és a munka templomában a szociális igazság honoljon. A javaslatot elfogadom. (Éljenzés a balközépen.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunkat illeti a szó. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mi hozzá szólunk ehhez a törvényjavaslathoz, nehogy azzal vádoljanak meg bennünket, hogy csak azt látjuk meg, ami ellen tiltakoznunk keil, hogy csak ahhoz szólunk hozzá, amit nem akarunk elfogadni, szóval a mindenáron való ellenzékieskedés az, amely bennünket vezet Igenis látjuk, hogy van itt egy nemzetiközi egyezmény, amelyet el is fogad a kormány, de azt hiszem, szinte jobb volna, ha nem látnók, jobb volna, ha nem hívnók fel rá a figyelmet és nem vetítenők ki, hogy tulajdonképpen mi is az oka annaik, hogy ezt a javaslatot a kormány elfogadásra terjeszti elő. A nőknek szénbányákban, illetőleg a bányák földalatti munikájában való alkalmazásának megszüntetése másutt talán lehet fontos eredmény, hiszen egészen bizonyos, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal is azért foglalkozott vele, mert vannak bányák, ahol még ma is nők dolgoznak a föld alatt, nálunk azonban nem sok jelentősége van ennek. Az indokolás maga is beismeri azt, hogy nálunk a nőket földalatti munkánál soha nem alkalmazták, aminek részben az volt az oka, hogy az a küíönös babona járta, amely szerint nőnek a bányába való leszállása szerencsétlenséget okoz, részben pedig — és azt hiszem, ez a fontosabbik oka a tiltó rendszabálynak — az volt az oka, hogy a nőnek a föld alatt a férfi mellett való munkája csökkentette a férfinak azt az éberségét, amelyre okvetlenül szüksége van a földalatti munkánál és ennek az éberségnek elmulasztása olyan veszedelmeket idézhetett volna elő, amelyek a többi munkások romlásával járhattak volna. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most már törvénybe iktatjuk ezt az egyez-