Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
ÍUO Az országgyűlés képmselöházánakM monyt, pedig- nem is fenyeget bennünket az a veszedelem, hogy az eddigi helyzet megváltozik. Semmiféle veszedelem nem fenyeget, hogy a magyar bányakapitalizmus felhagy eddigi magatartásával és nőket akar levinni földalatti munkára, mert amíg férfit kap a magyar bányakapitalizmus olyan alacsony bérekért, amilyenek ma vannak a bányamunkánál, amíg a férfimunkásnak olyan alacsony fizetése, olyan alacsony keresete van, hogy nincs szükségük a bányáknak arra, hogy női versenytársakat állíts anaki oda, nincs szükségük arra, hogy nőt, mint bérlenyomót alkalmazzanak földalatti munkáknál, addig a bányakapitalizmusnak eszeágába sem jut, hogy a végeredményben mégis csak gyengébb női munkaerőt játssza ki a férfimunkásokikai szemben. Ezeknél a munkabéreknél ma már nincs mit lenyomni. Ezeknél nincs már mélyebb színvonal és a nőt, az osztályos társat csak ott nem védik, ahol erre a szégyenletes szerepre, a bérek lenyomására, osztályos társának hátbatámadására valóban felhasználják a női munkást. Mit jelent ez a törvényjavaslat? Ahogyan elmondotta Propper képviselőtársam is előttem^ ez a törvényjavaslat egyetlenegy szám a ratifikálások sorában, nem több és nem kevesebb, mint annak a kirakatnak egy díszdarabja, amelyet eddig rendez tünk az elfogadott egyezményekből és ajánlásokból. A mi kormányzatiunk igen korrekt: nem követi Romániát abban a magatartásban, hogy valamenynyit elfogadja, esaik azokat fogadja el, amelyek bennünket nem érintenek. Ha volna egy egyezmény, amely az emberevésről szól, vagy amely a baltával való munikásgyilkosság ellen tiltakozik, akkor azt beiktatnók a törvénytárba, mert nálunk ilyesmiről szó sincs, de azokat az egyezményeket, amelyek a lassú emberölés, a folyamatos gyilkosság ellen védenek, visszautasítják! azon a címen, hogy az érdekeltek nem fogadják el. Ez az indokolás azt mondja, hogy (oZvagsa): »A nők alkalmazása erre a munkára már hos'szú idő óta megbotránkozást keltő viszszáélésnök minősül.« Nos, vájjon a nők mim•ítája körül tisztán csak a szénbányában találgatjuk meg azt az állapotot, amelyet megbotránkoztató visszaélésnek minősíthetünk 1 ? (Farkas István: Igen nagy területen!) Azoknál az egyezménytervezeteknél, amelyek később jönnek és amelyeket a • miniszter úr elutasításra javasol, egész sereg olyan munkafolyamatot, mumkaminőséget és foglalkozást sorolhatunk Tel, amelyeknél a nők olyanformán és olyan munkaviszonyok között vannak foglalkoztatva, amelyeket szintén súlyos és megbotránközta•'tást keltő visszaélésnek minősíthetünk, nem is szólva pl. a háztartások páriáiról, az épületeken dolgozó munkásnőkről és a nőknek egyéb nehéz munkáknál való foglalkoztatásáról, amelyek ugyancsak megbotránkoztatnak mindenkit, aki ezt a kérdést nem azoknak az érdekelteknek szemével nézi, akikről a hivatalos indokolás szól. Ezekben a kérdésekben sokszor nem is volna szükség törvényre, nemzetközi egyezményre, elegendő volna egy rendelet is, vagy elegendő volna egy szociális szellemben dolgozó közigazgatás is, amely ezeket az állapotokat figyelemmel kísérné. Ennek a közigazgatásnak szociális szellemére nézve jellemző dolog' történt az elmúlt héten. A békési alispán szombaton, a törvényhatósági közgyűlésen előterjesztett alispáni jelentésében például azt terjesztette elő, hogy a malomiparban megállapított minimálbéreK . iMse-wW december : 14-én, 'kedden. tönkretették a békésmegyei malomipart. Utána az egyik elvtársunk felszólalt és megmondotta, hogy Békés megyében még egyáltalán nincs is megállapítva a minimális munkabér a malomipar számára Látjuk tehát, hogy ez a szociális szellem, (Farkas István: Ez a magyar közigazgatás!) amely az egész vonalon jelentkezik, már előre, még a megállapítás,előtt leszögezi, hogy ezek a minimális munkabérek tönkretelték a zérdélkelteket, tönkretették a malomipart. . Szükség volna egy szociális szellemű közvéleményre is, ha már nincs egy szociális szellemű közigazgatás, amely ellenőrizné, amely tiltakozna azok ellen az állapotok ellen, amelyek a munka területén, a munkafeltételek és a munkaviszonyoík! területén fennállanak. A munkás ugyanis általában, de a munkásnő különösen az az elhanyagolható mennyiség, amellyel nem kell törődni, amely a hivatalos terminológia szerint nem érdekelt fél a munka kérdésében, már csak azért sem, mert bőségesen van belőlük és az elhullottak helyébe újaK és újaik tódulnak. Azt hiszem, — sőt nemcsak hiszem, de tudom is — hogy egyáltalában nem indokolatlan az a megállapítás, hogy ebben az országban az egyke elleni akciónak egyik Jelentős mozgatója az a törekvés, hogy a munkanélküli tartaléksereg növekedjék; nem erkölcsi, hanem gazdasági oka van annak, hogy a proletárasszonyt minél több gyermek világrahozására buzdítják. Tudom, t. Képviselőház, hogy miért kell ezt a tényt tetszetős erkölcsi szólamok mögé rejteni. A törvényt mi elfogadjuk, de a törvény elfogadásánál egyúttal tiszta képet akarunk adni a közvéleménynek a törvény jelentőségéről, arról a szerepről, amelyet ez az egyetlen elfogadott egyezmény a Nemzetiközi Munkaügyi Hivatal egyezményeinek a ratifikálása körül játszik, arról a szerepről, hogy ez a törvény ismét nem egyéb, mint valami, bennünket egyáltalában nem érdeklő egyezménynek a becikkelyezése azért, hogy eggyel több legyén az egyezmények listáján. (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldalon.) Einök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Örömmel állapítom meg, hogy a benyújtott törvényjavaslatot a Ház minden oldalán el méltóztattak fogadni. Bár a felszólalások tulajdonkeppen nem is a törvényjavaslat által megállapított tárgykörben, hanem attöi elkalandozva történtek, mégis méltóztassék megengedni, hogy ezekre a felszólalásokra röviden reflektáljak. (Haljuk! Halljuk!) A szociáldemokrata párt részéről felszólalt képviselő urak ezt a törvényjavaslatot úgy állították be a közvélemény előtt, mintha ez kirakat-törvényjavaslat lenne abból a célból, hogy ratifikálásaink száma a Nemzetközi Munkaügyi Hivatallal történt megegyezések alapján emelkedhessek. Azt hiszem, a képviselőház már meggyőződhetett arról, hogy a magyar kormány szociálpolitikája nem kirakat-törvényekre utazik és hogy azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány a szociálpolitika terén az ország közvéleménye eié terjeszt, a kormány őszintén, a magyar dolgozó nép szociális helyzetének javítása érdekében terjeszti elő s mindazokat az egyezménytervezeteket és törvényjavaslatokat, amelyeket a Ház elfogad, a legteljesebb mértékben meg is tartja.
