Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

Az országgyűlés képviselőházának 26% ülése 1937 december lU-én, kedden. időn belül még elvileg sem hajlandó magáévá tenni a kormány. Az ilyen kirakat-javaslatok<kal, mint ez a női munkát a bányák mélyén megtiltó javaslat, nem visszük előbbre a dolgokat, ezzel nem javítunk az elhanyagolt szociális helyzeten. Amikor én antiszociális vádamat megemelem, a t. miniszter úr bizonyára hivatkozik majd azokra a miniszteri rendeletekre, az 52.000. és 52.001. számú rendeletekre, melyek megcáfolják azt, hogy a kormány antiszociális vizeken evez. Ezzel szemben meg kell állapítanom, hogy az a kevés is, ami történt, későn történt és ennek a végrehajtása sem a kellő mértékben és formában történt meg. A termelésnek megelehetősen jelentéktelen területén, abban a néhány szakmában, melyben a 48 órás munkahetet elrendelték, ott sem tartják be teljes mértékben a rendelet előírásait és senkinek nincs gondja arra, hogy a végrehajtást megszigorítsák. A szankciók megvannak ugyan a rendeletben, de a szankciókat végrehajtó rendőri büntető bíróságok munkája lassú és ítélkezése enyhe. Valósággal viccet csinálnak egyes helyeken ezekből a szankciókból, olyanformán, hogy ha bíróság elé kerül a rendeleteket megszegő munkaadó, akkor kettő-négy pengőkre ítélik, az ítéletet felfüggesztik, úgy, hogy néhány munkaadó azt a viccet csinálja, hogy azt mondja: »tessék velem közölni, menynyit tesz ki ez egy évre és én egy évre előre kifizetem a büntetést, hogy a rendeleteket továbbra is megszeghessem«. Nincs tehát ellenőrzés, pedig a munkásság részt venne a rendeletek végrehajtásának ellenőrzésében, csakhogy nem kap erre alkalmat és a miniszter úr nem hajlandó a munkásság' szakszervezeteit megfelelő módon felruházni azzal a joggal, hogy maguk ellenőrizzék a rendeletek betartását. Pedig nem kell attól félni, hogy ez hatósági joggá válik. Viszont a gyakorlat az, hogy a rendőri közegek sem vesznek részt az ellenőrzés munkájában, mert nincs semmi, ami mozgatná őket. Ha valahol túllépés van, hívják a rendőrőrszemet abból a célból, hogy ő konstatálja, hogy törvényszegés történt, éppúgy, mint olyan esetekben, amikor például a kereskedő a rollót a záróránál később húzza le és a rendőr hivatalból konstatálja, hogy megszegték a zárórát. Az ipari üzemeknek természetesen nincsen nyitott üzletük, nincsen rollójuk, ezek rendesen udvarokban vannak. Ha túllépés esetén odahívják a rendőrőrszemet, ez rögtön azt mondja, hogy tessék felmutatni a hatósági igazolványt, de ha ilyen nincsen az illetőnél, aki érte elszalad, akkor az a rendőrőrszem azt feleli, hogy: »menjen a sárgába, vagy ahova akar«, ő a posztját el nem hagyhatja. így fest a gyakorlatban ez a dolog és ezért mondom én, hogy a végrehajtás nagyon lassú, az ítélkezés nagyon enyhe és amit a minisztérium e téren eddig művelt, az nagyon kevés, sokkal kevesebb, mint amennyire szükség volna ahhoz, hogy ez a nagy szociális feszültség a munkapiac területén enyhüljön. T. Ház! Ez vonatkozik az ipari termelésre. Érdekes, hogy amikor szociális problémákról beszélünk, vagy amikor szociális kérdéseket tesznek vizsgálódás tárgyévá íróemberek, amikor bizonyos országrészeket, ezek gazdasági és szociális viszonyait vizsgálják és vizsgálataikról megírt könyveikben hívják fel a közvélemény és a kormányzat figyelmét arra, hogy vannak országrészek, amelyeken bizonyos munkáscsoportok igen rosszul élnek e bőven +

ermő hazában, akkor nem a kormány szociális lelkiismerete szólal meg, hanem — miképp ez a falukutatókkal történt — a büntetőjogi szellem kerekedik felül és elkobozzák a könyvet, vagy becsukják az írót, a szerkesztőt. Én egészen máskép is el tudnám képzelni a dolgot, mélyen t. miniszter úr. El tudnám képzelni úgy, hogy amikor a falukutatás eredménye könyvalakban megjelenik, akkor a demokratikus kormányzat nem azt keresi elsősorban, hogy hol az a könyv, hol van annak a szerzője, hogyan lehetne azt becsukni, hanem expedíciókat küldene ki az érintett országrészekre, kormánybiztosokat, akik megvizsgálnák, mi igaz abból, amit Féja Géza és a többiek megírtak, hol kell segíteni a bajokon. Igen is, vonatrakományokkal kellene megbízottakat kiküldeni, akik a bajokon segítenek, nem pedig a könyveket elkobozni és a szerzőket becsukni. Demokratikus országban csak így lehet a kérdéseke^ kezelni, csak így juthatunk közelebb a szociális igazsághoz. A reformkormány most megint vizsgázik a szociális politikából, az a reformkormány, amely néhány ilyen vizsgán már igen alaposan elhasalt a maga szociális felfogásával. (Végváry József: Kitűnő! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt most a

T Györki képviselő úr súgta. — Györki Imre: Nem szorul rá a súgásra, mindig kitűnő tanuló volt! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hol? — Végváry József: A szakszervezetben?) A magam reputációja érdekében kénytelen vagyok azt a kis indiszkréciót elkövetni, hogy nem azt súgták nekem, hogy mit mondjak, hanem azt, hogy gyorsabban fejezzem be a felszólalásomat, amit meg is teszek, csak néhány mondatot óhajtok még mondani. A kormány, amidőn a maga indokolásában letaglóz egész csomó nemzetközi munkaügyi egyezménytervezetet és ajánlást, akkor én szerintem elhasalt a szociálpolitikából ez a reformkormány. Amikor az indokolás egyik részében azt mondja, hogy 1930 óta nem történt semmi olyan, ami szükségessé tenné álláspontja megváltoztatását, akkor szíves figyel; mébe ajánlom a t. kormánynak és az iparügyi miniszter úrnak, hogy talán valami mégis történt 1930 óta, legalábbis úgy hirdették, hogy történt valami. Azt hirdették, hogy 1930—1931 óta reformkormány kormányoz. Az előző ország^ gyűlést 1935 március 5-én azzal az indokolással oszlatták fel, hogy útjában állott a reformoknak. Az törtónt, hogy bevonult ide egy reformfrakció azzal a felkiáltással, hogy reformokat fog hozni, jön a reformkorszak. Az történt, hogy az új kormány kinevezte magát reform kormánynak és ennek a reformkormánynak iparügyi minisztere kinevezte magát reformminiszternek. Elnök: A képviselő urat türelemmel hallgatom most már 25 perce, hogy hogyan méltóztatik a tárgytói a legmesszebbmenő módon elkalandozni. (Derültség.) Szíveskedjék" most már a napirenden lévő törvényjavaslathoz viszszatérni. (Derültség.) Propper Sándor: Befejezem! Azt akarom csak mondani, hogy mindezzel szemben sok minden történt, ami a kormányt arra kötelezné, hogy sokkal többet és elfogadhatóbbat produkáljon a szociálpolitikában, mint amenynyit eddig produkált. Egyébként pedig, mint felszólalásom bevezetésében mondottam, ezt a javaslatot elfogadom. (Derültség jobbfelől.) Nincs benne semmi, se jó, se rossz, el lehet fogadni. (Derültség a jobboldalon.)