Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
298 Az országgyűlés képviselőházának 26 Napirend szerint következik a magyarészt és' magyar-finn kultúregyezmények becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok (Írom. 4by, 4ÍU, 515, 516.) együttes tárgyalásának folytatása. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe már áz ülés elején. {Derültség. -• Farkais István: Víárj a közepéig!) Szólásra következik gróf Apponyi György képviselő úr, aki beszédének elmondására a múlt ülésünkön halasztást kapott. Gr. Apponyi txyörgy: Tisztelt Képviselőház! (Haltjuk! Halljuk!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a két törvényjavaslatot, a magyar-finn és a magyar-észt szellemi együttműködésről szóló javaslatokat nemcsak elfogadom, hanem örömmel üdvözlöm. Elfogadom és magamévá teszem a törvényjavaslatok indokolását is és az előadó úr rövid, de érdekes'beszédét, amelyét a' javaslat ismertetése alkalmából elmondott. Azokat az okokat, amelyeket az előadó <úr elmondott és amelyek a javaslat indokolásában vannak, teljesen helytállóknak és valóban nyomósaknak tartom abból a szempontból, hogy indokolják a. szellemi kapcsolatok ' félvételének szükséges voltát. En azonban tovább is megyek. Én főkép egy tekintetben tulajdonítok jelentőséget a magyar-finn kultúregyezménynek. Éltekintve attól, hogy rokon nemzetről van szó, eltekintve attól, hogy olyan nemzetről van szó, amely mindig tanújelét adta irántunk való barátságának, amire az előadó úr és Nagy Emil képviselőtársunk is igen helyesen rámutatott (Horváth Zoltán: Jó atyafi), eltekintve attól, hogy olyan nemzetről van szó, amely szintén mi hozzánk hasonlóan sokáig és ismételten szenvedte idegen hatalom elnyomását, mindezeken felül azért is örömmel üdvözlöm a magyar-finn kultúregyezményt, mert azoknak a kiultúregyezményeknek a keretében, amelyeknek megkötését a kultuszminiszter úr már tavaly bejelentette, mondván, hogy fokozatosan ki akarja építeni a kultúregyezmények hálózatát valamennyi velünk barátságos nemzettel:, — Finnország az első clyam állaim, amely nem parancsuralmi vagy valamely úgynevezett szélsőjobboldali kormányrendszer mellett él, hanem a parlamentáris demokrácia mellett, amely ma nekünk is hivatalos államformánk. (Farkas István: Igen, de ezt is el akarják rontani! — Propper Sándor: Már vizezik a hatévi helybenlakással!) T. Ház! Tavaly, amikor a magyar-német kultúregyezményt tárgyaltuk, felszólaltam itt a Házban és bizonyos aggodalmaknak adtam kifejezést, amelyek a magyar-német kulturális kapcsolatok örve alatt történhető dolgokkal szemben esetleg indokoltaknak bizonyulhatnak á jövőben és amelyek sajnos, részben indokoltaiknak is bizonyultak. Akkoriban a kultuszminiszter úr, talán félreértve engem, itt a Ház-, ban olyasmit mondott nekem, hogy nem teszek jó' szolgalatot a népek közötti békés együttműködésnek, ha ilyen dolgokat a Házban felhánytorgatok. Pedig én valóban nem a kultúregyezmények megkötése ellen beszéltem, |iem a kultúregyezmények megkötése alkalmából keletkezett ünnepi hangulatot akartam elron-! tahi, hanem valóban helytálló aggodalmaknak adtam kifejezést, amelyek — mint mondom — részben, sajnos, valóknak bizonyultak. • Most a magyar-finn kultúregyezmény tárgyalása alkalmából kénytelen vagyok ismét >' ülése 1987 december 14-én, kedden. rámutatni arra, hogy vigyáznunk kell, hogy a már meglévő kultúregyezmények kapcsán az azok nyomán keletkezett intenzívebb szellemi kapcsolatok ne szolgáljanak örvül vagy ürügyül arra, hogy bizonyos tendenciák, bizonyos irányzatok, amelyeknek a kultúrához és a kulturális együttműködéshez semmi iközqk nincs, itt gyökeret verhessenek, itt alkalom nyíljék számukra, hogy elterjeszkedjenek. Mondom, a jelenlegi egyezménynél azért örvendek, hogy felszólalhatok, hogy az egyezmény egyáltalán beterjesztetett, mert itt semmi aggodalomról, semmi kellemetlen mellékhangról szó nem lehet. Nagy Emil igen t. képviselőtársam szép és költői lendületű beszédben méltatta ezt a javaslatot és rámutatott arra, hogy a finn nemzet milyen hősies küzdelmet folytatott szabadsága kivívásáért és hogy •••& finn nemzet mindenkor, a régi időkben is milyen őszinte és lelkes barátságról tett tanúságot Magyarországgal szemben. Rámutatott- arra, 5 hogy amikor az orosz elnyomás végetért a világháború vége felé az orosz forradalommal, amikor az újabb veszedelemmel, a bolseviz-niussal ikellett megküzdeniük a finneknek, mert'a bolsevizmus végeredményben át akarta venni a cári Oroszország örökségét s végeredményben ugyanúgy le akarta igázni a finn népet, ahogy annakidején a cári Oroszország leigázta, akkor a finnek úgyszólván a semmiből hadsereget állítottak elő és kiverték az oroszokat, kiverték a bolsevikieket és megalkották a maguk független állami létét. Azt is elmondta Nagy Emil t. képviselőtársam, hogy sokat tanulhatunk a finnektől. Ezt én mindenkép aláírom. Azt mondta Nagy Emil t. képviselőtársam, hogy tanuljuk meg a finnektől azt az optimizmust, azt á ; lendületet, a bátortalanságnak, az elfásultságnak, a cinizmusnak azt a hiányát, amely abban a nemzetben uralkodik, amely valóban nagy tettekre teszi őt képessé és amely valóban egyedül' tette képessé arra, hogy a semmiből, hadsereg nélkül, állami szervezet nélkül máról-holnapra független és szabad államot alkosson. Valóban képviselőtársunknak igaza volt ebben, ezt nekünk a mai fásult közönyös hangulatban, a mai levert, megcsonkított állapotunkban meg kell tanulnunk a finnektől. Én azonban tovább fmiegyek, nekünk még nagyon sokat kell tanulnunk a finnektől ezenkívül is. En vagyok az első, aki bámulattal adózom annak a hősiességnek, annak a hazaszeretetnek, amellyel a finnek az orosz elnyomás ideje alatt ébrentartottták nemzeti nyelvüket, nemzeti kultúrájukat, amellyel-a finnek mindig szabad emberek ós szabad nép módjára viselkedtek akkor is, amikor állaimjogilag nem voltak azok. Nagyon mélyen tudom becsülni azt, hogy akkor, amikor az a nemzet politikailag nem élhette a maga életét, akkor a költészethez, az irodalomhoz, a kultúrához menekült, mert valóban, igaz az a ma közhelynek számító, mondás, ho,gy nyelvében éil a nemzet. ' ök fejlesztették nyelvüket, irodalmukat, kűl. túrájukat és így tudták fenntartani magukban azt a nemzeti öntudatot, azt a népi érzést, amely képessé tette őket arra, hogy amikor ütött a szabadulás órája, valóban úgyszólván máról-holnapra modern kultúrállamként álljanak itt. Nagyon tudom méltányolni ennek a népnek katonai hősiességét is. Aki azoknak az időknek történelmét kicsit tanulmányozza, - a
