Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-264

Az országgyűlés képviselőházának 264. ülése 1937 december ti-én, kedden. 29$ közvetlenül az orosz forradalom után következő idők történetét, az tudhatja, hogy amikor Oroszországban kiütött a forradalom, illetőleg amikor Oroszországban a bolsevizmus lett úrrá, akkor a mai Finnország még tele volt orosz csapatokkal, amelyek természetesen bolsevisták lettek & az eddigi elnyomáson felül még azzal fenyegették Finnországot, hogy a 'bolsevista terrornak minden véres vívmányát meg fogják ott honosítani, akkor ez a finn nép önmagától, fegyver nélkül, hadifelszerelés nélkül tisztította meg az idegen elnyomóiktól a maga országát. Egy igen kitűnő és azelőtt a cári hadseregben szolgált tábornak, báró Manner- ' heim volt az, aki fegyvertelen, vagy hiányosan felszerelt finn paraszokból, munkásokból, kisemberekből összetohorzott hadsereggel lépésről-lépésre haladva előre, mindig jobban és jobban felszerelte önmagát, amint elfoglalta az oroszok által megszállva tartott helyeket s amint kizavarta az orosz katonaságot. A végén egy hatalmas hadsereg állt ott és ez a hadsereg volt Finnországnak az az ereje, amely megakadályozta, hogy orosz részről ismét megtámadják Finnország függetlenségét. Mondom, bámulom ezeket a finn hősöket, akik akkor életüket, vérüket áldozták egy jobban felfegyverzett túlerővel szemben, hogy hazájuk függetlenségét kivívják. De az én bámu- i latom nem áll ott meg, hogy ham.ulj.aim a finnek magatartását az orosz elnyomatás idején, ós bámuljam a finneknek szabadságharcuk alatt tanúsított magatartását. Mert, mélyen t. uraim, igen helyes és szép dolog, ha egy nemzet hazája függetlenségét kivívja, de a függetlenség egyedül még nem elég ahhoz, hogy itt nemzeti életet tudjon élni. A függetlenség egyedül még nem elég ahhoz, hogy állam legyen, valóban az állami nevet megérdemlő ország legyen abból a nemzetből, amely függetlenségét kivívta, ahhoz szükség van nagyfokú politikai érettségre, bölcseségre és a pillanat szükségleteinek helyes felismerésére. A kultúrát azért nem említem meg külön, mert az mindig megvolt ós éppen '— mint előbb rámutattam — az elnyomás évei f alatt a legerőteljesebben, a legelismerésreméltóbb módon fejlesztette a finn nemzet kultúráját. Amikor ott állt a felszabadult Finnország szabadon, függetlenül, de állami életének minden berendezkedése hijján, az államforma köztársaság volt, de tudjuk, hogy a köztársaság fogalmába a legdemokratikusabb államformától a legszélsőbb parancsuralomig minden belefér. Még nem volt semmi berendezkedésük, amikor ott a szomszédban, Oroszországban, a bolsevizmus dúlt, amikor — nagyon jól tudjuk — a másik oldalon, a közelben, Németországban, szintén még zavargások voltak — akkor voltak a Spartacus-f elkel esek, akkor voltak a Kapppuccsok s akkor ott még a szélsőségek ütköztek meg egymással —, akkor Finnország nagyon bölcsen nem azt tette, hogy az egyik szélsőség, a bolsevista szélsőség helyett, amelytől éppen sikerült magát felszabadítania, a másik szélsőséget válassza, hanem választotta különböző kezdeti kísérletezések után azt a formát, amelyben legbiztosabb garanciádat látta annak, hogy egyrészt meg tudja függetlenségét és szabadságát óvni, másrészt elejét tudja venni annak, hogy a bolsevizmus tanai valaha is gyökeret verhessenek a nép körében; választotta a legtisztább, a legtisztultabb parlamentáris demokráciát, ahol minden állampolgárnak valóban egyenlő jogai vannak. Az így felépített államban mindjárt életbeléptette azokat az igen jelentékeny és valóban a nép széles rétegeire kiható szociális reformokat, amelyek a finn népből egy megelégedett népet csináltak, egy olyan népet, amelyben lehetnek különböző politikai irányzatok, lehetnek külön-, böző politikai pártok, de amelyben a demagógiával dolgozó szélsőségek már csak azért sem érvényesülhetnek, mert hiszen az egész nép maga látja azt, hogy szociális téren többet tenni egy népért, mint amennyit Finnországban tettek, nem lehet. T. Ház! Ha én most visszatérek Nagy Emil t. képviselőtársunknak gyönyörű beszédére, aki a finn példák követésére szólított fel minket, ha én nemcsak a finnek szabadságküzdelmeit, hanem a szabadságküzdelmek után való belső konszolidálódási folyamatot nézem, akkor valóban meg kell állapítanom először azt, hogy büszkék lehetünk a rokonainkra. (Propper Sándor: Csak mi az ellenkezőjét csináljuk!) Mert nem csekély dolog akkor, amikor a közvetlen szomszédságban ott tombol a bolsevizmus, annyira megőrizni a józan ítélőképességet, annyira mentesülni annak az emberileg megmagyarázható folyamatnak hatása alól, amely egyik szélsőséget a másik szélsőséggel akarja paralizálni. Bámulatraméltó, hogy ez a józan, ez a valóban művelt, valóban szabadságszerető finn nép, amelynek éppoly kevéssé kellett a bolsevizmus, mint a cári uralom, rögtön megtalálta azt az utat, amelyen haladva legbiztosabban tudja megóvni társadalmi békéjét és állami rendjét. Es ha Nagy Emil t. kópviselőtársani a finn példa követésére hív fel bennünket, aikkor én anélkül, hogy magyar belpolitikai imomentui mokat óhajtanék e javaslatokkal kapcsolatosan részletezni, arra kérem éppen a választóI jogi törvényjavaslat beterjesztésének küszöhén I a t. kormányt — és pedig a t. kultuszminiszter úr által, aki igen szép szavakkal tudja méltatni a finn nemzet valóban nagy kulturális és politikai jelentőségét — hogy kissé tekimt1 sen ereszben is északi testvéreink felé, nézzen arrafelé és gondoljon arra is, hogy a szintén sok elnyomáson és sok szenvedésen keresztülment finn nemzet milyen útra tért, amidőn szabadságát és függetlenségét kivívta. Mert ha í egy ország, mely természeti kincsekben ugyan I neim szegény, de nem is nevezhető túlságosan 1 gazdagnak — hiszen a lakossága nagy területéhez képest roppant gyéir — ha egy ország, melynek népe a svéd, majd az orosz uralom miatt nem rendelkezett azokkal az államalkotó tradíciókkal, melyekkel mi rendelkezünk, amely j nem rendelkezik — hogy úgy mondjam — az önálló állami lét praxisával, így még tudja ta! lálni a helyes utat, mint ahogy a ftnnek tették, ha ilyen szociális, gazdasági és politikai eredményeket tud produkálni ennyire rövid idő alatt, sőt tovább megyek, ha ilyen külpolitikai eredményekre tud rámutatni, — mert Finnország egyike azoknak az államoknak, amelyeknek külpolitikailag csak barátai vannak — akkor ez valóban minden bámulatot megérdemel, mert — merem állítani — ez a világtörténelemben majdnem egyedülálló jelenség. •„ Az előadó úr beszéde elején rámutatott arra, hogy nálunk sajnos kevés, az érdeklődés az ilyen kulturális természetű egyezményeik iránt. Ha ennek az okait vizsgálom, akkor — aláírva az előadó úr megállapítását — két momentumra kell rámutatnom. Az egyik az, 47*