Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

292 Az országgyűlés képviselőházának í formában és olyan keretek között, amilyenre ilyen szegény nemzetnek, ilyen kicsike or­szágnak módja van. De engedjék meg nekem igen t. képviselő­társaim, hogy most erről a^ helyről is, mint ezeknek az új kultúregyezmény éknek szerény előadója köszönetet mondjak Szent-Györgyi professzornak (Helyeslés.) azért a nemes és hősies munkáért, amellyel kiharcolta a ma­gyar szellemnek ezt a dicsőséges elismerteté­sét. Teszem ezt azért is, mert hiszen mind­össze néhány óra választ el bennünket attól, hogy Szent-Györgyi Albert professzor szemé­lyesen átvegye a világ legnagyobb tudomá­nyos elismerését: a Nobel-díjat. Köszönjük neki ezt a diadalt, köszönjük a mi árva nem­zetünk felemeltetését, köszönjük, hogy ma minden földrészen előkeresik a kultúra rajon­gói a térképeket, hogy megkeressék rajtuk: hol is van az a Szeged, merre folyik a Tisza, hol van a nagy magyar Alföld és hol van az a kicsike ország, amelynek megszűkített rö­gein is olyan nagy értékek teremnek, mint amilyen Szent-Györgyi Albert professzor. Ez a magyar géniusz az, amelyet ezek a sorozatos kulhírintézmények szolgálnak. S hála és köszönet illeti meg Hóman Bálint kultuszminiszter urat, hogy ilyen megállapo­dások létesítésére irányuló munkájában nem kedvetlenítette el, nem csüggesztette el az a szinte közömbösségig menő magatartás, ame­lyet a közvélemény egy része az ő ilyenirányú törekvéseivel szemben tanúsított, hanem tisz­tán látva maga előtt a nagy nemzeti célokat, következetesen folytatja a 'munkásságát. Ez a munka régi mulasztásokat is pótol. A monarchia keretében eltöltött életünk alatt alig gondolt valaki arra, hogy ilyen kérdér sekkel foglalkozzék. A legfontosabb kérdésnek, amelyre a nemzet egész figyelmét és erőfeszí­tését fordította, az Ausztriával való közjogi kapcsolat megváltoztatását tekintette. Valahogy abban a különös elképzelésben éltünk akkor, hogy a mi számunkra csak osztrák-magyar kérdés van és a monarchia keretein kívül álló világ egyáltalán nem fontos a magyar nem­zet szempontjából. Ki beszélt akkor tudatos és intézményes kultúrpolitikáról — nemzetközi viszonylatban? Ezt a sok emberöltőre visszanyúló hibát igyekszik most jóvátenni, ezt a szörnyű hiányt akarja pótolni a kultuszminiszter úr nemzet­közi kultúregyezmények kötésére irányuló munkássága. Három esztendő óta immár az ötödik; és hatodik ilyen kultúregyezményt terjeszti elénk becikkelyezés végett. Négy megállapodást már Törvénytárunkba iktattunk: a lengyel ország­gal, Ausztriával, Olaszországgal és Németor­szággal kötött egyezményeket. Ma a finn és az észt köztársasággal kötött konvenciók rati­fikálását tárgyaljuk és reméljük, hogy hama­rosan sor kerül a Japánnal és Bulgáriával kö­tendő egyezmények, valamint 'más államokkal létrejövő megállapodások tárgyalására is. Az a két kultúregyezmény, amelyet ma tárgyalunk, két számra nézve kicsiny nem­zettel való kézfogásnak látszik. Ismétlem azon­ban, hogy csak számra nézve kicsiny nemze­tek ezek, mert szellemi erőre ugyancsak jóval meghaladják országuk határát és területi mé­reteit. Más okokból is különös szeretettel kell foglalkoznunk ezekkel az egyezmények­kel. Sokáig tartó elnyomás és évszázados zsar­nokság után új erővel feltámadt rokonnépek i3. ütése 1937 december 10-én, pénteken. kézfogása ez, amelyek töretlen lélekkel léptek megint a világ színpadára. A finnekkel való közös származás kérdé­sét, tudjuk, éppen magyar tudós, néhai Sajno­vits János kezdte kutatni, aki egészen más tudományág művelése végett, csillagászati megfigyeléseik végett utazott fel északra és ott felfigyelt egyes nyelvelemek és a népi gondolkodásmód feltűnő hasonlóságára. Az ősi ugor emlékek kutatása vitte azután később Eeguly Antalt, Hunfalvy Pált és Budenz Jó­zsefet, majd később a finn-magyar szótár­készítő Szinnyey Józsefet, azután a Kalevala­fordító Vikár Bélát ós a fáradhatatlan Bán Aladárt a finnek földjére, hogy megkeressék az első kétségtelenül bizonyos rokonnép kezét. T. Képviselőház! E két nép lelkében is igazán meghatóan megnyilatkozó atyafiságos érzés úgyszólván puszta társadalmi úton hozta létre az első kapocsintézményeket. A legelső ilyen intézmény a finn-ugor tanügyi értekez­let volt, amely uitóbb átalakult rendszereseb­ben tartott finn-ugor kulturális 'kongresszu­sokká. Magyarországon ezenkívül a Turáni Társaság és a Túrán Szövetség volt az a szerv, amely akkor még csak puszta társadalmi érintkezésekkel . igyekezett közelebb hozni egymáshoz a két nép lelkületét. Finnország­ban,! i Helsinkiben ugyanakkor ?a : Finn-Ugor Rokonnépek Egyesülete vette fel ugyanezt a munkát. Ma már ezeken és a tudományos, meg irodalmi fordításokon kívül más kapcsolatok is kialakultak. A helsinkii egyetemen magyar lektori intézmény iműködik és a kormányunk támogatásával ugyanott létrehozott magyar intézet is rendkívül erős pillére a két nép szellemi hídjának. Ami már most az egyezményt illeti, az intézményes, szilárd alapot ad az eddigi kap; csőlátók alá és örvendetesen tovább fejleszti azokat. A helsinkii Magyar Intézet mellett gondoskodik a budapesti Finn-Ugor Intézet­ről, a két nép kutatóinak kölcsönös támoga­tásáról, az egyetemeken működő lektorok rendszeresítéséről, közös néprajzi, régészeti és őstörténeti kutatás együttes munkatervéről és ennek a munkának támogatásáról. Intézke­dik az egyezmény a finn-ugor kulturkongresz­szusok négyévenként való rendszeresítéséről is. Amint az előbb említettem, a régi ilyen tanügyi összejövetelek azelőtt csak időközi ta­lálkozások voltak és az egyezmény most ak­iként intézkedik, hogy e 'kongresszusok min­den négy esztendőben összeüljenek. Gondos­kodik továbbá az egyezmény a két nép nem­zeti ünnepeinek az iskolákban való iközös megünnepléséről, az ösztöndíjas tudós-, tanár­és diákcserékről, a nyári szünidei tanfolya­mokon való részvételről, a tankönyvekben egymás országának és népének helyes, szere­tetteljes 'ismertetéséről. Erre külön felhívom az igen t. képviselőház figyelmét, mert hi­szen tudjuk, hogy gyakran még irántunk ba­rátságos érzésű népek tankönyveiben is mi­lyen kellemetlen és ferde megfogalmazásban látnak napvilágot egyes magyar kérdések, — tájékozatlanságból eredtek akárhányszor — és természetes, hogy igen nagy érdekünk fű­ződik az ilyen iskolai tankönyvek ismertető közleményeinek helyességéhez. Rendezi azután az egyezmény tudományos és irodalmi műveink lefordításának kölcsönös elősegítését, a két nép értékes drámai és film­darabjai bemutatásának előmozdítását, a két népet ismertető kiállítások támogatását, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom