Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

Az országgyűlés képviselőházának 263. Színház ügyét. Ez valóban így is van. A Nemzeti Színház ügye összeforrott minden magyar ember .szívével, mégpedig azért, — amit itt két más törvényjavaslat kapcsán az elmúlt években kiemeltem — mert ezt az intézményünket is, mint általában művelődésünk alapvető intézményeit, neon felsőbb támogatás, nem fejedelmi kegy, hanem a nemzeti társadalom, a magyar nemzet áldozatkészsége hozta létre a maguk idejében. A magyar művelődéstörténet újkori fejlődésének éppen az ia legjellemzőbb sajátsága, hogy mindazokat a nagy művelődési intézményeket, amelyek másutt a fejedelmek és udvarok támogatásával jöttek létre, nálunk az önerejére utalt magyar nemzeti társadalom, jórészt azok az úgynevezett történeti osztályok hozták létre, amelyeket egyik képviselőtársam sajnálatosan itt kissé lekiesinylőleg említett. Ezek a nemzeti társadalom áldozatkészségével létrejött intézmények most száz éve szaporodtak meg nagy .számban. A reformkorszak társadalma hozta létre az Országos Könyvtárat ós a Nemzeti Múzeumot, a Magyar Tudományos Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot, a Nemzeti Zenedét és a Nemzeti Színházat. A két első, az Országos Széchenyi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum, mint azt egy beszédemben legutóbb már megemlítettem, néhány kiválasztott elmének alkotása volt. Az Akadémiát és a Kisfaludy Társaságot maguk a bennük összegyűlt tudósok és írók emelték annakidején nagyra. A Zenedét és a színházat a társadalom .szélesebb rétegei hozták létre. Annak alapítói, megteremtői nemcsak a Széchenyi Istvánok, a Földváry Gáborok, a Fáy Andrások voltak, hanem mellettük az egész főnemesi, köznemesi, polgári és póri társadalma Magyarországnak. A Nemzeti Színház alapításában mindezek a néprétegek tettleg résztvettek. Résztvettek nem átvitt értelemben, hanem valóságos téglahordással, résztvettek pedig azért, mert a Nemzeti Színház ügyét a nemzet ügyével azonosították. A Nemzeti Színház ügyében a magyar nyelv és a nemzeti függetlenség ügyét látták. A nemzeti gondolat és a magyar szó hirdetésére rendelt intézményt láttak benne, amelynek művészei nem színészek, hanem ennek a nemzeti gondolatnak a papjai s egyben a magyar műveltség ós a magyar erkölcs hirdetői és fejlesztői. Ezek a nemzetpolitikai vonatkozások, a Nemzeti Színház életrehívásának ez a közös

: ségi természete okozza azt, hogy a Nemzeti Színház közeláll minden magyar ember szívéhez, közeláll a mi szívünkhöz és a mi szeretetünknek tárgya. (Ügy van! Ügy van! középen.) Ez nyilatkozott meg ebben a képviselőházi vitában is, amelynek minden szónoka pártállásra való tekintet nélkül nagy elismeréssel, melegséggel és szeretettel .szólt a, Nemzeti Színházról és így a törvényjavaslatot valamennyien egyhangúan elfogadásra ajánlották a Háznak. Az előadó úrnak és Kun Béla t. képviselőtársamnak már említett alapos, részletes és a tárgy minden oldalára kiterjeszkedő beszéde, Németh Imrének és Tóth Pálnak ehhez fűzött kiegészítő megjegyzései és emelkedett szellemű megállapításai, Krüger Aladár és Homonnay Tivadar képviselő uraknak az előttük szólók után már röviden kifejtett, de annál komolyabb és lelkesebb elismerése, Györki, Kéthly és Czirják képviselőtársaimnak, főleg a szociális kérdéseket érintő felülése 1937 december 10-én, pénteken. 287 szólalásai és végül Rassay Károly t. képviselőtársamnak jogi, Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak műszaki szempontból szakszerű előadása, valamennyien ugyanabban a szellemben, ugyanazzal a célkitűzéssel hangzottak el a Nemzeti Színház érdemeinek megörökítése, művészei érdemeinek elismerése céljából. Nagyon sajnálom, hogy e kérdés tárgyalásába, bár csak igen csekély mértékben, de néhány disszonáns hang vegyült. Nagyon sajnálom, hogy Kéthly Anna igen t. képviselőtársam megszokott és ismert osztálygondolkodásával éppen a Nemzeti Színház alapításának emlékünnepét találta alkalmas időpontnak arra, hogy a szerinte úgynevezett történelmi osztályok érdemét kisebbítse s azok egyedüH érdemét okmánytáraik folytonosságában lássa és nevezze meg. Nagyon sajnálom, hogy ez éppen most történt, mert hiszen a Nemzeti Színházat elsősorban ezek a történeti osztályok hozták létre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Említettem más beszédemben évekkel ezelőtt itt a t. Ház előtt, hogy én történeti osztálynak tartom a magyar polgári osztályt és a magyar parasztosztályt is. (Helyeslés és taps jobbfelől, középen és a baloldalon.) Valamennyinek része van a magyar nemzet múltjában és része lesz a jövő felépítésében. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) Ez a felfogásom azonban határozott tiltakozásra késztet az ellen a felfogás ellen, amely más történelmi osztályokat — a régi nemességet és a főúri osztályt is — támad és lekicsinyel s különösen helytelennek tartottam erre ezt a mostani időpontot, amikor Széchenyi István, Földváry Gábor, Fáy András, Ballá Károly és a többiek Nemzeti Színházáról volt szó. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) En ezt a régi magyar köznemesi, táblabírói osztályt nagyon nagyra becsülöm, nemzetünk életében kifejtett működését üdvösnek, előnyösnek tartom és igen büszke vagyok rá, hogy az a Földváry Gábor, aki a Nemzeti Színház alapítója volt, az én dédapám testvére volt, ennélfogva éppen én, az ő vére vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezt a javaslatot ide a Ház elé terjeszthettem. (Éljenzés jobbfelől és, középen.) Györki és Kéthly t. képviselőtársaim méltóztattak szóvátenni a munkáselőadások kérdését, ím a legnagyobb örömmel karolom fel azt a r gondolatot, hogy a Nemzeti Színház munkáselőadásai szélesebb keretben és nagyobb számban tartassanak (Helyeslés.) s ebben a kérdésben éppen úgy meg fogom indítani a tárgyalást, mint az ifjúsági előadások kitériesztósének kérdésében. (Helyeslés.) Több képviselő úrnak méltóztatott itt szóvátenni a szegény nyugdíjas színészek — nem állami, hanem más 'társaságokban működött színészeik — helyzetét s a vidéki színészet ügyét, amelyet már régebben szóvátett valamelyik napon Vázsonyi képviselő úr. Azt a feleletemet, amelyet akkor i'tit a Ház előtt adtam, most is fenntartom. Méltóztatott szóvátenni, azt hiszem, Czirják képviselőtársunknak azt, hogy a Vígszínháznak mennyivel nagyobb a napi jövedelme, mint a Nemzeti Színháznak. Ez igaz is, nem is. Elvileg tudniillik nagyobb a jövedelme, de azoknak az engedmény éknek révén, amelyeket a színház csaknem minden látogatója igénybevesz, sokkal kisebb jövedelem mutatkozik. Jóformán csak tájékozatlan vidéki urak szokták megvenni azt 45*