Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-263
284 Az országgyűlés képviselőházának i lési ajánlás által állandóan megálapíttassék.« Pestvármegye az 1825-i országgyűlésre adott követi utasításban azt írja, hogy (olvassa): ». ..a követ urak igyekezzenek a dolgot odavezérelni, hogy az ország rendjeinek megajánlandó subsidiumokból a magyar játszó társaság institutuma megállapíttasson«. Kultsár István Fáy Andrással már 1807-ben azon fáradozik, hogy az országgyűlés foglalkozzék a színészet ügyével, lapjában állandóan napirenden tartotta ezt a kérdést. Kölcsey Ferenc pedig azt írta »Egy játékszín« című elképzelt beszédében, melyet sohasem mondott fel, akár csak a »Félve szólamlok meg, tekintetes . törvényszók* kezdetű beszédét, hogy (olvassa):: »Csak a nemzet részvétele állíthat nekünk nemzeti játékszínt; s a nemzet a játékszínt és a játékszín a nemzetet kölcsönösen meg fogja nemesítenie Ez ma is igazság, történelmi,-, erkölcsi, közéleti és politikai igazság, t. Képviselőház, szívleljük meg. És végül még azt is hozzáteszem: a színészek mindig iparkodtak az országgyűlés színhelyén játszani. Fejér megye az 1825-i országgyűlés alatt Kolozsváry Pál és Pap Gábor megyei tisztviselők kormányzása alatt Pozsonyba küldte színészeit, hogy a még mindig bizonytalan sorsú nemzeti színészetet az országos rendekkel megkedveltesse és felkaroltassa. Így a már működő állandó magyar színházat, a Nemzeti Színházat Bartay 1844 tavaszán Pozsonyba vitte, az országgyűlés előtt a színészek művészetét bemutatandó. És t. Képviselőház, itt következik valami ráolvasásszerű megjegyzés. Én nem hibáztatom a t. kultuszminiszter urat, sem az államtitkár urat, sem pedig az úgynevezett művészeti ügyosztály vezetőségét, de valami hiba mégis csak történt a kréta körül. Amikor elérkeztünk a százéves jubileumhoz, mindezeknek nem tudásában, az ezekre való nem appellálással, ezeknek negligálásával, nem rosszakaratból, nem is a jóakarat hiányában, de felületességből megtörtént az, hogy a. t. kultuszminiszter úr által az Országos Kaszinóban rendezett fogadóestélyt kivéve, az országgyűlés tagjait kizárták a jubileumi ünnepségeken való részvételből, amire magam vagyok az élő és ezt a hibát felhozó tanú. Méltóztassék megengedni, hogy most pár szóval eltérjek a tárgytól. Általában tapasztaltam azt, hogy országos vonatkozású ünnepségek rendezésénél — akár a miniszterelnökségen, akár más fórumon rendezik azokat — nem veszik tekintetbe kellő módon és kellő mértékben azt, hogy a kormányzó úr őfőméltósága után az első hely nemcsak az országgyűlés elnökét _ és háznagyát, hanem az országgyűlés tagjait is megilleti. (Úgy van! jobbfelől) Tudjuk, hogy kiket illet meg a szuverenitás egymás mellett való gyakorlásának joga: a ikormányzót és az országgyűlést. Amint tapasztaltam, _ a fogadások alkalmával az országgyűlés tagjait, nem mondom, hogy mint kellemetlen idegeneket vagy tehertételeket kezelik, (Nagy Emil: Mint kellemes ismerősöket!) hanem mint akik másod- és harmadsorban jönnek, (Igaz! XJgy van! jobbfelől.) Én tisztelettel viseltetem az állami közéleti, politikai dignitáriusok iránt és nem vonom meg tőlük az első sorban való szereplés jogát; hiszen ők a felsőháznak, tehát az országgyűlés másik Házának úgyis tagjai. Mégis fkifogásolom azt, hogy amikor egy-egy országos jellegű és vonatkozású ünnepségre ke3. ülése 1937 december 10-én, pénteken. rül sor, — mint ahogyan a Nemzeti Színház százéves jubileumának megünneplésekor is történt, — és ezt nagyon, de nagyon komolyan mondom, t. kultuszminiszter úr, nézzen utána a t. miniszter úr — az országgyüléa tagjai először is nem kaptak hivatalos értesítést arról, hogy hol lesz az ünnepség, mikor lesz a Nemzeti Színházban a díszelőadás, mikor lesz az Akadémián a jubileumi ünnepség és azonkívül kizárólag helyi és személyi összeköttetéseknek kellett érvényesülniük, hogy az illető ügyosztálytól megfelelő jegyet és helyet lehessen kapni. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A közoktatásügyi bizottság tagjai kaptak!) Ez nemcsak a közoktatásügyi bizottság. tagjaira tartozik. Én nem kérem és nem kívánom, hogy a t. kultuszminiszter úr itt velem ellenkezzék, (Derültség.) mert én most az egész országgyűlés dignitását és tekintélyét védem, (vitéz Somogy váry Gyula: Igaza van! — Egy hang jobbfelől: Tessék meghívni bennünket!) Nemcsak a közoktatásügyi bizottság tagjainak van elsősorban és^ másokat megelőzőleg helyük az ilyen ünnepségeik alkalmával, hanem minden országgyűlési képviselőnek, aki ott jelen akar lenni. Ne legyen kegy, ne legyen adomány, ne legyen esetleg mellékszempontok szerint érvényesített kedvezmény az, hogy egy országgyűlési képviselő az ilyen ünnepségeken, amilyen például a Nemzeti Színház százéves jubileuma, részt vehet, hanem legyen ez elemi jog. Meg kellett volna kérdezni, hogy az országgyűlés tagjai közül Üti akar résztvenni az ünnepségen. Nem elég az, hogy az elnök urat és a háznagy urat meghívták. Nem elég az, hogy az illető ügyosztály főnöke azt mondja: »A Nemzeti Színházban van 'óOÜ hely, azt már kiosztottuk és nem jut a képviselők számára.« Ezt sajátmagam tapasztaltam saját fülemmel. Ez nem eljárás és nem módszer. Tanulják meg, — úgy a művészeti ügyosztály vezetője, mint általában mindazok, akik hasonló alkalmakkor ilyen ünnepségeket rendeznek — hogy az országgyűlés tagjai joggal megkívánhatják és megkövetélhetik_ azt, hogy amennyiben részt akarnak venni az ilyen ünnepségeken, az első helyet mindenkor az ő számukra biztosítsák. (Helyeslés.) Ezt nem magamra vonatkoztatom, (Czirják Antal: Mindenkire vonatkozik!) mert én lehetőleg jóban vagyok az illetékes urakikal és így megfelelő helyet kaptam. (Derültség.) Tudom, hogy a t. kultuszminiszter úr és az államtitkár űr nem akarnak kinevetni engem, amikor ezen mosolyognak és kérem, ne méltóztassék szavaimat úgy venni, mintha én most incidentaliter ürmöt alkarnék önteni a százéves jubileumi pohárba. A dolog úgy van, amint elmondtam. Ezt saját magán tapasztalhatja minden képviselőtársam, amint tapasztalták azok a t. képviselőtársaim, akik nem kaptak meghívót akkor, amikor országos jelentőségű ünnepségeken részt akartak venni. (Propper Sándor: Nem tudják a címüket.) A hivatalnak jár, ami jár, a tekintélynek jár, ami jár, a dignitásnak jár, ami jár,^ de a kormányzó úr után az első hely az országgyűlés tagjait illeti meg. (Helyeslés.) Tudom, hogy nem tartozik a törvényjavaslat tárgyalásához, én azonban nem akarom elkendőzni a tényeket és teljes nyíltsággal felemlítem azokat a sérelmeket is,, amelyek nem tartoznak szorosan ide, így felhozom a vidéki szín és zet helyzetét.
