Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-263

284 Az országgyűlés képviselőházának i lési ajánlás által állandóan megálapíttassék.« Pestvármegye az 1825-i országgyűlésre adott követi utasításban azt írja, hogy (olvassa): ». ..a követ urak igyekezzenek a dolgot oda­vezérelni, hogy az ország rendjeinek meg­ajánlandó subsidiumokból a magyar játszó társaság institutuma megállapíttasson«. Kul­tsár István Fáy Andrással már 1807-ben azon fáradozik, hogy az országgyűlés foglalkozzék a színészet ügyével, lapjában állandóan napi­renden tartotta ezt a kérdést. Kölcsey Ferenc pedig azt írta »Egy játékszín« című elképzelt beszédében, melyet sohasem mondott fel, akár csak a »Félve szólamlok meg, tekintetes . tör­vényszók* kezdetű beszédét, hogy (olvassa):: »Csak a nemzet részvétele állíthat nekünk nemzeti játékszínt; s a nemzet a játékszínt és a játékszín a nemzetet kölcsönösen meg fogja nemesítenie Ez ma is igazság, történelmi,-, er­kölcsi, közéleti és politikai igazság, t. Kép­viselőház, szívleljük meg. És végül még azt is hozzáteszem: a színé­szek mindig iparkodtak az országgyűlés szín­helyén játszani. Fejér megye az 1825-i ország­gyűlés alatt Kolozsváry Pál és Pap Gábor megyei tisztviselők kormányzása alatt Po­zsonyba küldte színészeit, hogy a még mindig bizonytalan sorsú nemzeti színészetet az or­szágos rendekkel megkedveltesse és felkarol­tassa. Így a már működő állandó magyar színházat, a Nemzeti Színházat Bartay 1844 ta­vaszán Pozsonyba vitte, az országgyűlés előtt a színészek művészetét bemutatandó. És t. Képviselőház, itt következik valami ráolvasásszerű megjegyzés. Én nem hibázta­tom a t. kultuszminiszter urat, sem az állam­titkár urat, sem pedig az úgynevezett művé­szeti ügyosztály vezetőségét, de valami hiba mégis csak történt a kréta körül. Amikor elér­keztünk a százéves jubileumhoz, mindezeknek nem tudásában, az ezekre való nem appellá­lással, ezeknek negligálásával, nem rosszaka­ratból, nem is a jóakarat hiányában, de felü­letességből megtörtént az, hogy a. t. kultusz­miniszter úr által az Országos Kaszinóban rendezett fogadóestélyt kivéve, az országgyű­lés tagjait kizárták a jubileumi ünnepségeken való részvételből, amire magam vagyok az élő és ezt a hibát felhozó tanú. Méltóztassék megengedni, hogy most pár szóval eltérjek a tárgytól. Általában tapasz­taltam azt, hogy országos vonatkozású ünnep­ségek rendezésénél — akár a miniszterelnöksé­gen, akár más fórumon rendezik azokat — nem veszik tekintetbe kellő módon és kellő mértékben azt, hogy a kormányzó úr őfő­méltósága után az első hely nemcsak az or­szággyűlés elnökét _ és háznagyát, hanem az országgyűlés tagjait is megilleti. (Úgy van! jobbfelől) Tudjuk, hogy kiket illet meg a szuverenitás egymás mellett való gyakorlásá­nak joga: a ikormányzót és az országgyűlést. Amint tapasztaltam, _ a fogadások alkalmával az országgyűlés tagjait, nem mondom, hogy mint kellemetlen idegeneket vagy tehertétele­ket kezelik, (Nagy Emil: Mint kellemes is­merősöket!) hanem mint akik másod- és har­madsorban jönnek, (Igaz! XJgy van! jobbfelől.) Én tisztelettel viseltetem az állami köz­életi, politikai dignitáriusok iránt és nem vo­nom meg tőlük az első sorban való szereplés jogát; hiszen ők a felsőháznak, tehát az or­szággyűlés másik Házának úgyis tagjai. Még­is fkifogásolom azt, hogy amikor egy-egy or­szágos jellegű és vonatkozású ünnepségre ke­3. ülése 1937 december 10-én, pénteken. rül sor, — mint ahogyan a Nemzeti Színház százéves jubileumának megünneplésekor is történt, — és ezt nagyon, de nagyon komo­lyan mondom, t. kultuszminiszter úr, nézzen utána a t. miniszter úr — az országgyüléa tag­jai először is nem kaptak hivatalos értesítést arról, hogy hol lesz az ünnepség, mikor lesz a Nemzeti Színházban a díszelőadás, mikor lesz az Akadémián a jubileumi ünnepség és azonkívül kizárólag helyi és személyi össze­köttetéseknek kellett érvényesülniük, hogy az illető ügyosztálytól megfelelő jegyet és helyet lehessen kapni. (Hóman Bálint vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: A közoktatásügyi bi­zottság tagjai kaptak!) Ez nemcsak a köz­oktatásügyi bizottság. tagjaira tartozik. Én nem kérem és nem kívánom, hogy a t. kul­tuszminiszter úr itt velem ellenkezzék, (De­rültség.) mert én most az egész országgyűlés dignitását és tekintélyét védem, (vitéz So­mogy váry Gyula: Igaza van! — Egy hang jobbfelől: Tessék meghívni bennünket!) Nem­csak a közoktatásügyi bizottság tagjainak van elsősorban és^ másokat megelőzőleg helyük az ilyen ünnepségeik alkalmával, hanem minden országgyűlési képviselőnek, aki ott jelen akar lenni. Ne legyen kegy, ne legyen adomány, ne legyen esetleg mellékszempontok szerint érvé­nyesített kedvezmény az, hogy egy országgyű­lési képviselő az ilyen ünnepségeken, amilyen például a Nemzeti Színház százéves jubileuma, részt vehet, hanem legyen ez elemi jog. Meg kellett volna kérdezni, hogy az ország­gyűlés tagjai közül Üti akar résztvenni az ün­nepségen. Nem elég az, hogy az elnök urat és a háznagy urat meghívták. Nem elég az, hogy az illető ügyosztály főnöke azt mondja: »A Nemzeti Színházban van 'óOÜ hely, azt már ki­osztottuk és nem jut a képviselők számára.« Ezt sajátmagam tapasztaltam saját fülemmel. Ez nem eljárás és nem módszer. Tanulják meg, — úgy a művészeti ügyosztály vezetője, mint általában mindazok, akik hasonló alkal­makkor ilyen ünnepségeket rendeznek — hogy az országgyűlés tagjai joggal megkívánhatják és megkövetélhetik_ azt, hogy amennyiben részt akarnak venni az ilyen ünnepségeken, az első helyet mindenkor az ő számukra biztosítsák. (Helyeslés.) Ezt nem magamra vonatkoztatom, (Czirják Antal: Mindenkire vonatkozik!) mert én lehetőleg jóban vagyok az illetékes urakikal és így megfelelő helyet kaptam. (Derültség.) Tudom, hogy a t. kultuszminiszter úr és az államtitkár űr nem akarnak kinevetni engem, amikor ezen mosolyognak és kérem, ne mél­tóztassék szavaimat úgy venni, mintha én most incidentaliter ürmöt alkarnék önteni a százéves jubileumi pohárba. A dolog úgy van, amint elmondtam. Ezt saját magán tapasztalhatja minden képviselőtársam, amint tapasztalták azok a t. képviselőtársaim, akik nem kaptak meghívót akkor, amikor országos jelentőségű ünnepsé­geken részt akartak venni. (Propper Sándor: Nem tudják a címüket.) A hivatalnak jár, ami jár, a tekintélynek jár, ami jár, a dignitásnak jár, ami jár,^ de a kormányzó úr után az első hely az országgyűlés tagjait illeti meg. (He­lyeslés.) Tudom, hogy nem tartozik a törvényjavas­lat tárgyalásához, én azonban nem akarom el­kendőzni a tényeket és teljes nyíltsággal fel­említem azokat a sérelmeket is,, amelyek nem tartoznak szorosan ide, így felhozom a vidéki szín és zet helyzetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom